Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön, 261 minden törekvésének oda kell irányulnia, hogy ez a kompromisszum olyan módon jöjjön létre, hogy a hadsereg mindkét áramlatból a legjobbat és legnemesebbet nyerhesse, és valódi katonai erényeken, az uralkodó iránti szereteten és egyúttal a hamisítatlan nemzeti lelkesültségen és hazaszereteten alapuló kitűnő szellem lengje át. Az én t. barátom könyvében azt mondta, hogy ez a hadsereg nem boldogulhat, hogyha csak a Radeczkyekre hMatkozhatik, habár maga Radeczky is a nép-hadseregekről igen figyelemreméltó nyilatkozatokat tett az ő mii vében. Látjuk tehát, hogy t. képviselőtársunk e művében elitéli az osztrák hadsereg régi szellemét, melyet pedig a t. honvédelmi miniszter ur sokszor nagy előszeretettel emelt ki itten. Sőt tovább megyek, a t. képviselő ur egy nagyon jellemző mondatot idéz a közös hadseregre, a mikor a hires orosz tábornoknak és katonai Írónak: Fadejevnek jellemzését egyenesen a közös hadseregre alkalmazza, mondván, hogy a közös hadsereg katonája ma is még zsoldos akar lenni, nem akarja felismerni, hogy erejét a nép erejéből, felfogásából, politikai küzdelmeiből és irányzatából meriti. Bolgár Ferencz: Nem a mi hadseregünkről mondtam, hanem általánosságban! Egy betű sincs a mi hadseregünkről! Visontai Soma: Mielőtt ennek az orosz írónak sorait felolvasnám, utalok Bolgár Ferencz képviselő ur állítására, a ki azt mondja, hogy egészen más az, ha — mindig csak a katonai szempontokat tartva szem előtt — kérdjük, hogy vájjon czélszerü-e az ily szívós ragaszkodás a régihez a néphadak idejében. így beszél a t. képviselő ur egész könyvében, a melyet a Hentzi-botrány alkalmával, 1886-ban, a hires temetői affér alkalmából irt meg, tehát épen akkor, a mikor kellemetlen komplikäcziók állottak be. Bolgár Ferencz: De nem a hadsereg ellen! Visontai Soma: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy nem a hadsereg ellen. En nem bocsátkozom annak magyarázatába, hogy a hadsereg mellett, vagy ellen szól-e az a műve; nem kutatom azt sem, hogy miképen magyarázta ő azt akkor és hogy miképen magyarázza ma ; hanem én hűségesen idézek könyvéből és azután méltóztassék megmondani, hogy ellene, vagy mellette szól-e az a hadseregnek ? Vázsonyi Vilmos: Egy második javított kiadást kellett volna csinálni! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Justh Gyula: És a régi példányokat el kell égetni! Visontai Soma: Hogy a t. képviselő ur a mi hadseregünkről irta azokat, bizonyítja az is, hogy azt mondja (olvassa): » Elhiszem, hogy katonailag rendkívül nagy nyereség volna, hogy ha a mi óriási hadseregünket a hMatásszerű hadseregek minden előnyeMel felruházva birhatnók, miután azonban ez lehetetlenség, az e czélra irányuló törekvések is czélt tévesztettek,« Kétségtelen tehát, hogy a mi hadseregünkről beszél a t. képviselő ur és a mi hadseregünkre vonatkozólag idézte az említett hires orosz irónak, Fadejevnek következő jellemző mondását (olvassa): »A katona, bármily rangú legyen, nem polgár, ki hazájáért sikra száll, — egészen más tipus — hanem olyan ember, a ki üzletnek és életfen tartási czélnak tartja a háborút, mi össze nem egyeztethető az emberi természettel és így csak mesterséges módon táplálható. Az eszmék és érzelmek, melyekből az álló hadsereg táplálkozik, egy szemernyi igazságot sem tartalmaznak, hanem valóságos fikcziók és ezért az embernek kizárólag, külön e czélnak megfelelő nevelését követelik. Örökre lemondani szabadságáról, a vak engedelmességből a becsület eszményét alkotni, az elkerülhetetlen halálba rohanni, legelső szavára a fellebbvalónak, a ki iránt néha sem becsülést, sem bizalmat nem érzünk, a legszentebbnek tartani a világon egy selyem rongyot egy pózna végén, melyet zászlónak neveznek, a czéllövés és gyors menetelés tanulásának és tanításának szentelni életét annyi és annyi pénzért évenkint és a mellett nem felbérelt tornatanitónak, hanem hazája virágának és díszének tartani magát s mindez és még más számtalan momentum, melyek nélkül álló hadsereg nem képzelhető, mindamellett nem egyebek, mint kolosszális fikcziók, melyek csak adott viszonyok közt és általában nem önként olthatok be az emberbe. Mindezekről nem szabad megfeledkeznünk, ha a hadsereg értékéről van szó.« így tehát, t. képviselőtársam művében arról a hadseregről beszél, a mely elzárkózik a népeknek jog- és alkotmányadta joga elől. Bolgár Ferencz: Ezt Fadejew mondotta! Visontai Soma: Azért czitálta-e, mert helyteleníti, vagy pedig azért, mert helyesli? Bolgár Ferencz: Hogy más valamit bizonyítsak. Visontai Soma: En azt mondom t. képviselőtársamnak, ne védekezzék olyan nagyon, mert be fogom bizonyítani, hogy a katonai irók legkMálóbbja is hasonlóképen vélekedik a hadsereg szelleméről és hMatásáról. Nessi Pál: Qui s'excuse s'accuse. Visontai Soma: Sajnálom, hogy az aktuális politika félreszoritotta a t, képviselőtársamban azt a helyes szellemű katonai irót, a ki volt 1886-ban, mikor még helyesen Ítélte meg a közös hadsereg szellemét, azt a szellemet, mely ellen ma is küzdünk ezen javaslatok tárgyalása alkalmával. (ÉlénJc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hasonlóképen gondolkoznak más irók is, s éjjen azért a t. honvédelmi miniszter ur nem egészen helyesen és nem is egészen a modern katonai felfogásnak megfelelően cselekszik akkor, a mikor gúnymosolylyal kiséri az ellenzéki szónokok hazafias fellendüléseit és megjegyzéseiket a hadsereggel szemben. Azonban hallgatag fogadta a t. honvédelmi miniszter ur gr. Andrássy