Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

262 232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. Gyulának azt a szerintem is igen érdekes meg- j jegyzését, hogy a hadseregben még ma is meg­van a régi czopf. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt nem mondta! Visontai Soma: Ifjabb gróf Andrássy Gyula mondotta legutóbbi beszédében, a melyben tel­jesen elitélte a közös hadsereg szellemét. 0 nem elégedett meg azzal, a mMel Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, a volt nemzeti jiárínak egyik vezértagja, a ki kielégitettnek tekintette igényét a hadsereggel szemben. Bolgár Ferencz: Nem is beszéltem róla! Olvassa el előbb beszédemet! Lengyel Zoltán : Kérünk harmadik előadást! Visontai Soma: Mi ugy éreztük itten, t. képviselőtársam, hogy a mostani hadsereg szer­vezetét, szellemét és irányát, tekintettel arra, hogy a Ludovika-Akadémia a 97-iki törvénynyel a közös hadsereg számára is felvette a katonai nevelést, teljesen kielégitőnek találja. Bolgár Ferencz: Arról nem is beszéltem! Visontai Soma: Figyelmébe ajánlom a hon­védelmi miniszter urnak gróf Andrássy Gyula beszédének azt a részét, a melyben ezt mondja: »Nem lehet pótolni a hazafiságot a diszcziplina által, mert ez ugyan sine qua non-ja a sikernek, okvetlenül szükséges hozzá, de nem az egyedüli előfeltétele és lelkesedést adni nem képes. Nem lehet pótolni a hazafiságot valamely közös ha­zafisággal, mert ez nincsen, mert közös állam sincsen. Az osztrák és magyar patriotizmus, ha becsületes és őszinte, mindig találkozni fog az ellenséggel szemben, de egybeolvadni, egygyé válni nem fog sohasem, A szervezet egységével nem jár az érzelmek egysége.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol van a czopf! (Felkiáltások a szélsöbalolda­lon: A hadseregnél!) Visontai Soma: Mindjárt be fogom bizonyí­tani, hogy a czopfról is beszélt. Azt mondotta ugyanis, hogy: »Teljes őszinteséggel kell most arra a kérdésre válaszolnom, hogy, ha ezek az ideáljaim a sereggel szemben, meg vagyok-e tel­jesen elégedve a mai állapottal? Erre a kérdésre épen olyan őszinteséggel, a milyennel bátor va­gyok minden alkalommal önökkel szemben néze­teimet kifejteni, állítom, hogy távol van még attól a hadsereg szelleme« — tehát bizonyos szellem, a melyet mindig dicsér a miniszter ur és a melyre vonatkozólag mindig szembeállítja a saját nézetét az ellenzék néze­tével — »távol áll tőlem, hogy ez a szellem kielégítsen.« Most jő a czopf. (Mozgás a szélső­baloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) »Útjában van ennek itt-ott egyesek felfogása, a kik még a régi sablon szerint, a régi czopf alapján« . • . (Derültség és felkiáltások a szélső­baloldalon: Itt van! Tessék! Mozgás a jobb­oldalon.) Kubik Béla: Tagadják-e még? Nessi Pál: Nem kell a czopfot keresni; ott van az a hadseregben mindenütt! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg van a czopf, de csak itt-ott! (Derültség.) Visontai Soma (olvassa): »... egyesek, a kik a magyarban még mindig rebellist látnak. Ilye­nek még vannak« — ezt mondja gróf Andrássy Gyula érdekes szép beszédében — »de meg­vallom, hogy ezekre súlyt azért nem fektetek, mert tudom, hogy a dolgok természetes fejlő­dése és ereje ama nagy érdekeknek, ezeket a felfogásokat el fogja seperni.« Azt mondja később, szintén a szellemre vonatkozólag (olvassa): »Attól a seregtől akkor lehet az igazi nagy vitézséget, bátorságot el­várni, hogyha érzi, hogy az, a mit tesz, az a dicsőség, a melyec szerez, hogy az a kudarcz, a melyet vall, nemcsak egyéni dolga, de dicső­sége vagy kudarcza a nemzetnek is.« Ezt mondjuk mi is, de épen azért, mert ebben a seregben mi ezt a szellemet megvaló­sítva nem látjuk; mert ebben a seregben mi azt a különvált magyar irányzatot érvényesülni nem látjuk és mert mi azon állásponton va­gyunk, a melyet kifejezett gróf Andrássy Gyula, a midőn azt mondta, hogy nincs közös hazafi­ság, nincs tehát közös nemzeti szellem, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát, ha a hadsereg szelleméről lehet beszélni, akkor egyénítve ezen szellemet, csak két szellemről lehetne szólni: egy külön osztrák és egy külön magyar szellem­ről, és azért látom én, t. ház, hogy ez a had­sereg mindezen felfogásokat, a melyeket gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam kifejezésre juttatott, egyáltalán nem valósítja meg. De hogy ezen hadsereg szelleméről nemcsak ő nyilatkozik igy, hanem, hogy végre fel kell ismernie a dinasztiának és a hadsereg vezetői­is annak helyességét, a mit a magyar ellenzék és a magyar függetlenségi párt ma követel és a mit a nemzeti párt régebben követelt, hogy t. i. egy igazán kidomborodó hazafias szellemet kell teremteni a hadseregben; olyan szellemet, a mely a népek óhajaiban, vágyaiban, politikai törekvéseiben nyeri kifejezését és hogy ez a legnagyobb katonai írók felfogása is : arra nézve méltóztassék megengedni, hogy két rövid idéze­tet olvassak itt föl. (Halljuk I Halljuk ! a szélső­baloldalon.) Az egyik Stein Lőrincztől szárma­zik, a ki, mint tudni méltóztatik, a katonai szervezetről, a hadsereg kérdéséről az állam­tudományok álláspontjára helyezkedve és ezek­kel összefüggésben alapvető munkát irt. E mű­vében azt mondja (olvassa): »Der Geist des Heeres, geht allerdings zunächts aus dem des Volkes hervor, und verliert nie ganz seine Beziehung zu demselben.« Azt mondja tovább: »Der Geist des Heeres weiss, dass am letzten Ende auf ihm die Erhaltung, die Macht, die Stellung von Thron und Reich beruhen; er weiss, dass wenn das Heer seine Pflicht nicht thut, das Ganzé zuzammenbricht; er -weiss, dass Volk

Next

/
Thumbnails
Contents