Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

260 232. országos ülés I9ÜJ márczius 19-én, csütörtökön. vényekbe és nemzeti jogokba ütköznék, bármi legyen az, a mit óhajtunk, a miért alkotmányos eszközökkel küzdünk, az semmiesetre sem lehet czélunk, hogy oly védőszervezet álljon az orBzágnak rendelkezésére, a mely a védelem terén a maga hMatásának megfelelni nem képes«. Ez az egyik része ezt mondja. Azután igy szól (olvassa): »Ez, t. választóközönség, az érem egyik oldala« — a mikor emiitette azt, hogy beSzéllk, hogy a hadseregnek a terheit fel fogják emelni és a létszámot szaporítani fogják — (olvassa): »Ez, t. választóközönség, az érem egyik oldala. Az érem másik oldala azonban azon megtámadbatatlan igazságon alapult, hogy valamely nemzetnek pénzügyi és közgazdasági teljesítési képessége épen ugy átléphetlen batárt szab az állandó katonai erőfeszítésnek, mint népességének száma. Valamint egy nemzet, a melynek 20 millió polgára van, nem tarthat oly hadsereget, mint egy nemzet, a melynek 40 millió polgára van, épen ugy, mint egy nemzet, a melynek nemzeti jövedelme — mondjuk, egy milliárd — nem tarthat oly hadsereget, mint egy nemzet, a melynek nemzeti jövedelme két milliárd. És ha mégis arra törekszik, hogy ennek az igazságnak félreismerésében, gazdasági és pénzügyi erején túl fegyverkezzek, hát akkor annak mi a következménye? Az, hogy elvérzik, hogy anyagilag tönkremegy békében, és a mikor azután a nemzet összes izmainak és összes, nemcsak erkölcsi, de anyagi erejének megfeszítésére kerül a sor, hát akkor ezek az előbb már túlfeszített erők idő előtt felmondják a szolgálatot és a hareztéren is kudarezot vall ki a gazdasági téren a vereséget előkészíti*. Bolgár Ferencz: Örök igazság! Molnár Jenő: De ott hagyta! Visontai Soma: Ezt mondta gróf Apponyi Albert a gazdasági térre vonatkozólag. És hogy mennyire igaza van neki és mennyire nincs igaza a honvédelmi miniszter urnak, a mikor nagy örömmel hirdette a múltkor, hogy a legutóbbi népszámlálás micsoda kedvező eredményeket mutat és igy szaporodván a nép, szaporítani lehet a hadsereget i^, — pedig, ha valahonnan, a gazdasági erőből kell meríteni a hadsereg fejlesztését, — mondom, hogy mennyire igaza van ebben Apponyi Albert grófnak, azt beszédem további folyamán lesz szerencsém kimutatni. De én Bolgár Ferencz t. képviselőtársamnak akarok még néhány sort gróf Apponyi Albert beszédéből felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ugyanis továbbá (olvassa): »Meg vagyok győződve, t. választóközönség, hogy a mi kormányunk ezen szempont felett is őrködni fog« — és ez bizonyítja azt, hogy a katonai iskolák intézményével még nem lett lekvittelve a többi nemzeti követelés. És erre vonatkozólag tovább igy folytatja (olvassa): »Valamint őrködni fog a felett is. hogy a vc'derőben a közjogi alapban gyökerező nemzeti jogaink, törvényeken alapuló kívánságaink, sőt követeléseink megvalósuljanak.« (Tetszés a szélsöbaloldálon.) A ki követelésekről beszél, a ki egy beszédről, a melyet alig egy év előtt tartott, azt mondja, hogy ő, mint a kormánypárt egyik tagja, továbbra is fen tartja a nemzeti — mit? óhajt? nem; kívánságot? nem; hanem követelést, engedelmet kérek, annak egy híve és jövendőbeli államtitkárjelölt, —- a kit különben rokonszenvesen fogadtunk, nevezetesen én is a magam részéről, — lehetetlen, hogy minden nemzeti követelésről egyszerre lemondjon és sutba dobja a nemzeti követeléseket. (Ugy van! TJ<jy van! a szélsöbaloldálon.) És mit mond Apponyi Albert gróf nyolez hónappal ezelőtt? Hogy micsoda jó véleinénynyel volt önökről, t. túloldal és mennyire nem hitte, hogy mikor a katonai terhekkel előáll a katonai hatalom, a függetlenségi párt magára marad és mennyire hitte azt, hogy vállvetett erővel fogunk együtt küzdeni, azt elmondta beszédének következő soraiban — ez is gyorsírói feljegyzés — (olvassa): »De meg vagyok győződve arról is, hogy ez a képviselőház, a melyben az anyagi és erkölcsi függetlenségnek igen nagy tőkéje gyűlt össze, az alkotmányos ellenőrzést a véderőre vonatkozó előterjesztések felett pártkülönbség nélkül nemcsak az ellenzéken, hanem a kormán) párton is ebben a szellemben — tehát a nemzeti jogok követelésének szellemében — fogja gyakorolni.« (Tetszés a szélsi'baloldalori.) Lehet-e tehát azt mondani, hogy a nemzeti párt egész programmját ime megvalósítva látja? Lehet-e azt mondani, hogy mi nem joggal számítottunk arra, hogy a volt nemzeti párt ebben a nemzeti küzdelemben minket támogatni fog? De hogy milyen helyesen vélekedett 1886-ban gróf Apponyi Albert Bolgár Ferencz szerint is, mikor a hadsereget olyannak tekintette, a melynek le kell számolnia az abszolút korszak zsoldos hadseregének szellemével és a mely hadsereg kell, hogy kifejezője legyen a magyar néphadsereg minden aspirácziójának, és hogy a magyar nemzet minden óhaja, törekvése, reménye abba a hadseregbe beoltható legyen: azt megírta maga Bolgár Ferencz is egy könyvében, a melynek az a czime: »A hadsereg kérdése.* Megjelent Budapesten, a Pallasnál 1886-ban. Bolgár Ferencz ebben mindenekelőtt jellemzi az osztrák-magyar hadsereget és azt a nevetséges törekvését, hogy össze akarja vegyíteni a régi szellemet az uj szellemmel, és el> mondja, milyen hiábavaló törekvés, hogy a j közös hadsereg még mindig a régi OBztrák hadj sereg szellemén akar felemelkedni és nem akar | átalakulni néphadsereggé. Azután azt mondja | (olvassa): »A hadsereg régi szellemének okvetlenül meg kell hajolnia a nép szelleme előtt és