Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-232
232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 2Ő7 ur, hogy mindenki tévedésben van a nemzeti párt programmját illetőleg. (Felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Ők maguk is!) Beőthy Ákos: Tévedések vígjátéka! Visontai Soma: Az összes nemzetipárti katonai követeléseket összpontosítja a katonai nevelés, a katonai akadémia kérdésébe. Azt kérdem én, t. képviselőház, a mikor itt van egy jjárt, a melynek programmja tulajdonképen két főalkatrészből áll, egyik az állami közigazgatás, a másik a hadsereg kérdése, és a mikor az állami közigazgatás kérdésében ez a párt eltávolodott a nemzeti szemponttól, — mert a magyar nemzet alkotmányával, múltjával és történelmével összeforrott megyei, autonómiai intézményektől eltávolodott egészen a legridegebb központosító állami konzervatív közigazgatás felé, — tehát csak a hadsereg marad meg ezenkívül programmul, mondom, t. képviselőház, ha ezt látom, és látom, hogy ez a párt a nemzeti párt cziniet viseli, tehát a nemzeti jelzőt tűzi ki és a nemzeti lobogó alatt száll sikra, akkor világos, hogy e nemzeti jelszó és lobogó másra nem vonatkozhatott, mint csak a hadsereg kérdésére, a mely hadsereg keretén belül ők minden nemzeti aspiráczíót megvalósíthatónak hittek. Hogy ez így van, t. ház, sok jelenségből kitűnik, de kitűnik abból is, ha Bolgár Ferencz t. képviselőtársam beszédével szembeállítom Szentiványi Árpád beszédét. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Gulner Gyula beszédét! Beőthy Ákos: De nem most! Kubik Béla: Jaj, dehogy most! (Derültség balfelöl.) Molnár Jenő: A mikor még a dohányzacskó tele volt! Kubik Béla: Akkor azt állítottam,hogy nincs különbség köztük és a kormánypárt között és ők azt állították, hogy dehogy, nagy a különbség! Visontai Soma: Azt mondja Bolgár Ferencz (olvassa): »A volt nemzeti pártnak azonban domináló követelése mindig a katonai nevelés kérdésének megoldása volt. Hogy ha a volt nemzeti pártnak katonai politikáját egész röviden, preczize akarom összefoglalni, azt kell mondanom, hogy politikája az volt, hogy a szolidaritást a közös hadsereg között, a melynek a nemzeti párt, mint közjogi alapon álló párt mindig hMe volt és a nemzet között, lehető erőssé tegye.« Előbb pedig azt mondja: A fősúlyt a katonai nevelés kérdésére fektette. Panaszkodik arra nézve, hogy azt a nemzeti követelményt, hogy a magyar katonai nevelés szerveztessék, sem tudjuk megvalósítani; ezenkívül még csak az van a kiáltványban, — mert hiszen a kiáltványról beszélt — hogy a véderőtörvény 25. §-a a nemzet intelligencziájára nagyon is súlyosan nehezedik. Azt mondja később Bolgár Ferencz, t. képviselőház, a mint emiitettem, hogy az egész nagy nemzetileg felbuzduló programm nem állott KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. semmiből, mint két pontból, a katonai akadémia, a nemzeti nevelés kérdéséből és a 25. §-nak a javításából, s azt mondja azután később, hogy a katonai nevelés az 1897 : XXIII. törvényczikk által teljesen szanáltatott. A mi pedig a 25. §-t illeti, azt mondja, hogy ugyan nem szanáltatott az 1889-ik törvénynek ez a rendelkezése, hanem arra nézve ő Fejérváry miniszternek azon igéretét birja, hogy kormányzati utón segíteni fognak, hogy ilyen második években az önkéntesek ne szolgáljanak. Bolgár Ferencz: Egészen mást mondtam ! Tessék csak tovább olvasni! (Zaj.) Ne tessék csürni-csavarni! Mi itt becsületesen elmondtuk, ne tessék elcsavarni! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: Nagyobb csűrés-csavarás az, a mit önök tesznek! Pichler Győző: A mit Bolgár Ferencz tett, az nem volt csűrés-csavarás, hanem egyszerű letagadása volt egy huszévi programmnak ! (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Bolgár Ferencz: Tessék tovább olvasni! Nessi Pál: Olvassa fel az egészet! (Derültség.) Visontai Soma: Itt vannak a gyorsírói feljegyzések, s ezek azt mondják: a volt nemzeti pártnak domináló követelése. Engedelmet kérek, ez azt jelenti, hogy minden programmpontjuknak legfontosabb része a katonai követelés volt. Már most azt kérdem, igaz-e az, hogy használta ezen kifejezést: domináló követelés? Bolgár Ferencz: Nem használtam ! Visontai Soma: Akkor felolvasom (olvassa): »01ay Lajos: Szegre vannak akasztva az elvei. Bolgár Ferencz: A volt nemzeti pártnak domináló követelése azonban miiidig a katonai követelés megoldása volt.« Beszédének folyamán azonban beszélt ő még egyéb óhajokról is, de ezeket már csak mint másodrendű, harmadrendű kérdéseket említi. Itt van pl. a kétévi szolgálat, a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal való ellát-isa, hogy a magyar származású tisztek a közös hadseregből tétessenek át a magyar ezredekhez. Ezt mind már nem tekinti domináló követelésnek. Hiszen a t. képviselőtársamnak politikai becsülete szempontjából kell ezt nekem megerősítenem, mert ha tekintené, akkor nem ülne ott, hanem itt. (Derültség.) Tehát világos, hogy ha elsőrendű kérdésnek tekintené azt, a mi nincs megvalósítva, és ha azt tekintené másodrendűnek, a mi megvan valósítva, akkor a t. képviselőtársam most velünk együtt harczolna ezen katonai javaslatok ellen. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez világosan azt bizonyítja, hogy Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, a ki nagy katonai kapaczitás, nagyon hamar belenyugodott a helyzetbe, és szemben azon követelésekkel, a melyeket mi támasztottunk, azon erős szövetségesnek, melylyel eddig bírtunk, a nemzeti pártnak mint 33
