Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

258 232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. szövetségesnek szolidaritását velünk ezen küzdelemben egyszerűen megtagadták és letagadták. De ő három igen jeles férfiúval jött ellentétbe ezen felfogásával. Miért jött ellentétbe? Mert ha azt mondja egy párt, hogy a hadsereg kérdésében összpontosulnak az ő nemzeti követelményei, akkor világos, hogy lehetetlen, hogy azt a nemzeti irányzatot és követelést, a mit harmincz esztendő óta képviselt egy párt, a Ludovika-Akadémia egyszerű átalakításával meg lehetett volna valósítani, a mit Bánffy Dezső báró megcsinált.'Lehetetlen, hogy a 25-ik §-ra vonatkozó egyszerű kormányigérettel most már meg lett volna valósítva az a nagy nemzeti programm, melyet a nemzeti párt 30 éven át képviselt. Mert mikor teljesedett be Bolgár Ferencz t. képviselőtársam azon hő óhaja, hogy a Ludovika-Akadémia átalakíttassák ? 1897-ben; de 1897-től egészen a fúzióig mindig ellenzékben voltak és hirdették a nemzeti követeléseket. (Éltnk tetszés és taps a szélsőiből oldalon.) 1897-ben tehát az ő piogrammjuk be volt töltve és még sem mentek át. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mit jelentett tehát ez a nemzeti programm? Az egészen mást jelentett. Azt megmagyarázta Apponyi Albert gróf t. elnökünk legutóbbi jászberényi beszédében, melyet mint a ház elnöke és annak a pártnak tagja tartott, és megmagyarázta, Szentiványi Árpád. Szentiványi Árpád képviselőtársunk az Ő beszédében, melyet február 10-dikén tartott, azt mondta, hogy azokat a kívánságokat, melyeket vallottak akkor, mikor mint nemzeti párt működtek, magukénak mondják ma is. Azután három csoportba osztotta fel programmját. Nagyon érdekes ez s felhívom Bolgár Ferencz t. barátom figyelmét erre. Felosztotta három csoportra, a legfőbb követelésekre, a másodrendű követelésekre és a harmadrendű követelésekre. Mi az érdekes Szentiványi beszédében ? Hogy a katonai iskolák kérdését harmadrendű kérdésnek tekinti. Azt mondta, hogy az első pontba sorozza azokat, melyekre nézve megígérte Fejérváry, hogy azokat a közel jövőben meg fogja valósítani. Ilyenek a zászló, a jelvéri}', a magyar ezredekben magyar tiszteknek alkalmazása, ebből a czélből magyar honosságú tiszteknek magyar ezredekbe való visszahelyezése, a 68-diki rendelet megújítása, a katonai büntető perrendtartás. A második kategóriába sorozta azt, hogy a védkötelezettségi kedvezmények megítélésénél ne a közös hadügyminiszter, hanem a honvédelmi miniszter legyen a mérvadó, hogy a póttartalék kontingentáltassék és a létszám a közös hadseregnél megállapittassék. A végén azt mondja Szentiványi t.képviselőtársam beszédében: Megengedem,hogy van még más követelés is a katonai téren, más is, tehát már nem oly fontos: »Az egyik a katonai oktatás« ; erről már mellékesen emlékszik meg. Méltóztatnak emlékezni, — úgymond — hogy 95-ben elfogadtuk azt a megoldást, legalább elvben, hogy ezen az alapon fejleszszük a katonai oktatást, a mint a hadapródiskolában és a Ludoviczeum kibővítésével megtörtént. Ez már oly alap, a melyet csak fejleszteni kell és az egész ügy jó mederbe fog tereltetni. A másik azt mondja, a 89-es álláspont, melyre nézve gróf Andrássy Gyula megjegyzést tett. Tehát, ha a volt nemzeti pártnak az a férfia, a ki a katonai tudományt képviseli ott a túloldalon, ennyire eltér azon programmtól, a melyért minden választásnál síkra szállt és melyet proklamáczióiban kifejezésre is juttatott a nemzeti párt, és a melylyel reményeket, óhajokat, vágyódásokat istápolt és ébresztett ebben a nemzetben, és ennélfogva, t. képviselőház . . . Bolgár Ferencz: Olvassa fel a programmot, bogy lássuk! Itt csak a világba beSzéll Bizonyítsa be! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Majd felolvasom, hogy mit mondott Bolgár Ferencz képviselőtársam egy könyvében. Bolgár Ferencz: Tessék! Visontai Soma: De a mondatot először befejezem, mielőtt felelnék a képviselő urnak. Hogy tudniillik a nemzeti párt azokért az aspirácziókért, vágyakozásokért és óhajtásokért, a melyeket a hadsereg kérdésével szemben a nemzetben évrőlévre felébresztett, és a melyek a függetlenségi párt mostani küzdelmében kifejezésre jutnak, a nemzeti párt is felelős. Azt mondja Bolgár Ferencz képviselőtársam, hogy én ezzel a felszólalásommal a világba beszélek. Igaz, hogy a világba beszélek, de nem abba a világba, a hol mulatnak, hanem abba a világba, a hol a nemzeti követelmények iránt való erős érzék van meg; (Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon) én abba a világba beszélek bele az én szózatommal és felszólalásommal, a melyben megérlelődött annak a tudata, hogy ezzel a javaslattal szemben való állásfoglalásával az ellenzék nemzeti kötelességét teljesiti. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mindazok, a kik Bolgár Ferencz képviselőtársammal együtt 30 esztendő óta ugyanazt hirdették és ma így beszélnek, bűnt követnek el a nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Hogy Bolgár Ferencz képviselőtársam ellentétbe jutott önmagával, de a nemzeti pártnak programmjával is, és hogy nem ugy áll, a hogy ő mondja, hogy az egész proklamáczió és minden választási kiáltvány csak ezt fejezte volna ki, és hogy ennélfogva joggal számithatott a függetlenségi párt arra, hogy a nemzeti párt akkor is, a mikor a kormánypárttal együtt foglal helyet a túloldalon, nem fog lemondani a, nemzeti aspirácziókról, arra nézve Apponyi Albert grófnak két olyan beszédét olvasom fel röviden, kMonatosan, a melyeket nem itt e házban tartott, hanem sokszor a körülmények szerint szentebb helyen, mikor választói előtt állott, mikor beszámolt előttük, mikor tehát abba a világba szólt bele, a melybe én szólok