Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 255 czél elérésére, hogy ott a német nyelv és a német szellem domináljon. T. ház! A figyelmetes politikust és olvasót milyen eredményre vezeti ez ? Azt látja, hogy ugyanazok, a kik az általános germanizálással, tehát a hadsereg németesítésével is, könnyebben hiszik elérhetőnek azon áramlatnak győzelmét, a melynek a »Wacht am Rhein« és nem a »Gotterhalte« a himnusza, a mely a német nagybirodalomhoz való csatlakozásban látja nagy jövőjét, és a mely a »Los von Rorn« jelszóval el akar szakadni a dinasztiától; hogy, mondom, ugyanazok az elemek, a hadseregnek ilyen aknamunka utján való németesítésével is könnyebben vélik czéljaikat elérhetni. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy ugyanannál a kiadónál ugyanilyen kiállításban és ugyanilyen czimlappal ellátva megjelent azután egy másik brosúra is, a melyben az van mondva, hogy az osztrák monarchia igy már nem maradhat fenn, miután itt már a németesítés olyan nagy mérveket öltött, azután szószerint a következőket mondja: »Preussen erhält Scblesien und Mähren« . . . Beőthy Ákos: Felosztják, mint Krisztus palástját ... Visontai Soma: Mielőtt felolvasnám a röpiratnak ezt a részét, megjegyzem, hogy ezen munkában, a melyet az »Alldeutscher Verband< könyvkiadója ad ki, meg van magyarázva, hogy milyen kitűnő helyzetbe jő nagy Németország az annexió tekintetében, mert magához csatolhat annyi és annyi igazi osztrák provincziát, a melyekkel saját nagy német hegemóniáját gyarapíthatja, habár az egyes provincziákban levő nem német nemzetiségek nagy száma következtében itt-ott némileg alá fog szállani a németség számaránya. Azután, hogy lássák azok a tisztelt bécsi urak, és lássa a dinasztia és mindazok, a kik azt hiszik, hogy Ausztria hű szövetsége a dinasztiának és nem Magyarország, a mely bár saját nemzeti jogait követeli, de mindig lojálisán mellette volt az igazi nemzeti érdekekkel azonosítható dinasztiái érdekeknek, azt mondja (olvassa) : »Von diesen Erwägungen aus gelangt man zu folgenden Vorschlägen: Preussen erhält Sehlesien und Mähren und umklammert damit das neue G-ebilde. Ihm fallen zu seinen 2"8 Millionen Polen auch noch die wenigen Polen Oesterreichisch-Schlesiens zu und es kann dann eine wirklich deutschpolnische Politik durehführen. Es übernimmt die schwierigere Aufgabe, 1"8 Millionen Tschechen von der Gesamtheit loszusprengen. Beidé slavische Yölker vermögen aber den deutschen Charakter Preussens nieht in gefahrdrohender Weise zu beeinflussen. Sachsen erhält Böhmen, zu seinen 3"8 Millionen Deutschen, alsó noch 2"1 Millionen Deutsche, die zusammen den 3'6 Millionen Tschechen in Menge gewachsen sind. Die geographische Lage, die Umklammerung durch preussische Provinzen und deutscher Länder wird die gestellte schwierige Aufgabe erleichtern. Der Volkscharakter der Deutschen in Böhmen ähnelt vielmehr dem der Sachsen, als der Preussen, und wird eine rasche Verschmelzung mit den ersteren ermöglichen. Eine Zerreissung Böhmens und Verteilung seiner Bruchstücke an die Nachbaren aber erscheint ganz unthunlich.—Bayern erhält des Innvierthel, ein altbayerisches Land und die Länder Salzburg, Vorarlberg und Tirol, Länder die es schon wiederholt besessen bat, und die heute unter dem Einfius der neueren Verkehrsmittel wirtschaftlich viel intensMer nach München hineingehen, als nach Wien.« Hogy hadd lássák és tudják meg, hogy a hadsereg németesítése hová vezet, és hogy mily rossz politika az, a midőn a Habsburg-dinasztia nem inkább a hadsereg immunizálásához fog hozzá, hogy legalább a hadsereg ezen egy részét megmagyarositsa és a magyar nemzeti igényekhez alkalmazza, felolvasom még, t. képviselőház, a következőket: (Halljuk! Haüjulc!) »Das Küstenland zusammen mit der Südspitze von Dalmatien (Ragusa, Bocche di Cattaro, Spizza) mit den Häfen Triest, Pola und Cattaro bildet ein deutsches Reichsland, organisirt als Militärgränze unter der Venvaltung eines kaiserlich deutschen militärischen Statthalters. Es bildet die Grundlage für die deutsche Seemacht in der Adria und dem Mittelmeer.« Ne tessék hinni, t. képviselőház, hogy ez az Alldeutscherbund, a mely igy az osztrák hadseregnek németesítése által . akarja czéljait elérni, mirólunk megfeledkezik, mert mirólunk is igen szépen gondoskodik. Azt mondja (olvassa): »Von besonderer Wichtigkeit ist die künftige Gestaltung Ungarns.« Különös jelentőséggel bír Magyarországnak jövendőbeli alakulata (olvassa): »Es liegt auf der Hand, dass diese im Wesentlichen davon abbängig ist, ob sich Ungarn der Unigestaltung Oesterreichs in deutschem Sinne freundlich oder feindlich gegenüberstellt.« És ez igen fontos, hogy minket a német császár, Vilmos, a ki azt a hatalmas toasztot mondta a budai várban, jobban ismer, mint az osztrák szűk látkör: »Bei dem Wunsche der Magyarén nach voller staatlicher Selbstständigkeit darf man annehmen, dass sie diese Gelegenheit benützen werden mit deutscher Hilfe die staatliche Selbstständigkeit zu erringen.« Tehát megkínál bennünket Poroszország abban a brosürában magyar nemzeti önállósággal német segítséggel és még a mellett, nem hogy el akarná venni határainkat és területeinket, mint az a t. miniszterelnök ur alatt most történt a Tengerszem kérdésében, hanem azt mondja az az alldeutsch brosüra (olvassa): »17ber diese hinaus würde Bosnien, die Hercegovina und Dalmatien letzteres mit Ausschlus3 des G-ebietes von Ragusa, Cattaro und Spizza überlassen werden können. Ob auch Galizien und