Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

20 2'23. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. sereg belszervezetéhez 1867-ig egyáltalában nem tartozott. De mindezektől eltekintve, az az egy mindig bizonyos, hogy sem fikczió, sem önkény utján felségjogok a magyar közjogban nem ke­letkezhetnek. Széll Kálmán miniszterelnök: Persze hogy nem ! Csak törvény utján! Papp Elek: Nem keletkezhetnek a magyar közjogban felségjogok. Az az egy pedig bizo­nyos, hogy a nemzeti nyelv még mint a had­sereg nyelve sem képezhet soha felségjogot. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Nem képezhet azért, mert a nemzet nyelve még a hadsereg terén is elidegenithetlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon furcsa állapot is volna az, hogyha nemzeti nyelvünket, mely minden intézményeinkbe törvény szerint be van vezetve, a hadseregnél el lehetne idege­nittetni, el lehetne játszani. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Én tehát ismétlem, hogy ez nemzeti jogot képez, oly nemzeti jogot, a mely a királyra soha nem származtatható át. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Nem származtatható át azért, mert az,a magyar nemzetnek nemzeti létjogát képezi. És hogy a magyar hadsereg nyelve né­met, az élő törvénytelenség; (Ugy van! Ugy van ! a szélsobalóldálon.) mert a király a ma­gyar hadsereg nyelvét nem magyar királyi al­kotmányos felség-jogánál fogva, hanem osztrák császári abszolút felség-jogánál fogva teszi né­metté. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldálon.) A magyar hadseregben a magyar király soha nem teheti a nyelvet németté. (Ugy van! ügy van ! a szélsobalóldálon.) Lengyel Zoltán: Semmiféle nemzet nem tűrné el! Széll Kálmán miniszterelnök: A mit a tör­vény mond! (Felkiáltások a szélsobalóldálon: A törvény ellenmond !) Papp Elek: Mai nap nagyon ritka a poli­tikusok közt, különösen ott a túloldalon, olyan ritka, mint a fehér holló, a ki el nem kábult volna az 1867: XII. t.-czikkben foglalt »egysé­ges« szótól. Az »egységes« szón lovagolnak. Azon lovagolt 1901-ben a miniszterelnök ur is, azon lovagolt Andrássy, Széll és Fejérváry is, daczára annak, hogy a mint beSzéllk, baka volt. (Derültség a szélsobalóldálon.) De az a kérdés már most, hogy mit jelent ez a szó: egy­séges? Ennek a szónak megmagyarázására nem vállalkozom, nem vállalkozom pedig azért, mert tudom úgyis, hogy a miniszterelnök ur arra nem sokat ad, de azt hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy Szilágyi Dezsőre már töb­bet adott. Szilágyi Dezső pedig 1889. február 17-ikén ezeket mondta (Ralijuk! Halljuk! a szélsobalóldálon. Olvassa) : »Magyarország alkotmánya egyetlen szóval sem mondja, hogy a hadügy közös, hanem csak azt mondja, hogy a védelem közös, és ez követ­kezik a pragmatika szankczióból. És azt mondja, hogy a közös védelem eszköze a hadsereg és az erre vonatkozó intézkedések: a hadügy. De arra nézve aztán, hogy a hadügy fogalma alá tar­tozó intézkedések közül melyek közösek, és me­lyek nem közösek, arra nézve a törvény világo­san rendelkezik, és a hadügy fogalma alá tar­tozó intézkedések jóval nagyobb részét egyene­sen kMeszi a közös ügyekből. Nevezetesen, semmi egyéb közös ügyet nem ismer, a hadügy körébe tartozót, mint elismeri a hadsereg közösségét, elismeri azt, hogy a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő alkateleme, másodszor el­ismeri, hogy a hadügy összes költségei közösek. Ennélfogva egy hajszálnyMal sem ismert el a hadügy köréből több közösséget.* Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs is több! Papp Elek: Méltóztatik jobban tudni, mint én ! (Felkiáltások a szélsobalóldálon: Azt mondja, nincs is több!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs is több! Papp Elek: Majd meghalljuk mindjárt, mi következik (olvassa): » Nemcsak nem ismeri el«... Széll Kálmán miniszterelnök: Magam is azt mondom! Papp Elek : . . . »de azt, a mi nem közös, részletesen körülírja, azt mondja a 10. §-ban, hogy a hadügy közösségére következő elvek állanak fenn, a 11. §-ban pedig azt rendeli« — és ez a legfontosabb rész — »a 11. §-ban pedig azt rendeli, hogy a fejedelem alkotmányos jogai közé tartozik a vezérlet, vezénylet és belszer­vezet, ezekre nézve elismeri, hogy a fejedelem azokat az egész hadseregre egységesen gyako­rolja. Tehát az egységes gyakorolhatást elismeri. De még e jogok sem közösek. Régi törvényeink és törvényes szokásunk alajrján illetik meg a magyar királyt, illetik csak a magyar hadseregre nézve«. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) És ez a súlya ennek az egész felszólalásnak, hogy csak a magyar hadseregre nézve illetik meg. »Elismeri a ] 1. §., hogy a jogokat egységesen gyakorolhassa azon jogaMal együtt, a melyek őt, mint osztrák császárt az ausztriai hadseregre nézve megilletik. Ez nem közös ügy, meg az sem az. E jogokat megszorítani és tágítani a magyar törvényhozás szuverén jogaihoz tartozik. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) Ezek módosításá­hoz az ausztriai államnak semmi köze.« (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldálon.) A 11. §. világo­san mondja, hogy alkotmányos fejedelmi jogainál fogva megilletik eddigi törvényeink alapján a fejedelmet. »E jogot nem a 67-iki törvény adta neki, és nem ugy adatott neki, mint a monarchia két állama közös fejének, hanem addigi tör­vényeink adták neki, mint magyar királynak. A mit a 11. §. rendelt, csak abban áll, hogy a magyar király az őt. mint magyar királyt, a magyar hadseregre és csak a magyar hadseregre nézve megillető ezen jogokat egységesen gyako­rolja azon jogokkal, a melyek, mint osztrák császárt csak az osztrák hadseregre nézve meg­illetik. Ennyi az, a mi a 11. § ban van.

Next

/
Thumbnails
Contents