Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 245 mostani vitánkban is látjuk és a mint Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam olyan helyesen mondotta, itt minden beszédet kétszer ball a t. báz. Egyszer, a mikor az ellenzéki oldalon mondják, és egyszer, a mikor a kormánypárti oldalon, mikor ugyanaz az ellenzék ismét ott a kormánypárton foglal helyet. A helyzet az, hogy ezek a katonai kérdések is, habár a volt nemzeti pártnak egyik alapvető programmját képezték, habár egész létük, egész népszerűségük, az országban való szereplésük, a házban való súlyuk, a nemzeti közvélemény által való elismertetésük elsősorban azon nyugodott, hogy ők a hadügyi és a katonai kérdésekben nemzeti programmot képviseltek : (Ugy van! ügy van! a szélsohaloldalon.) ezek a nemzeti programmok és ezek a nemzeti ambicziók és ezek a barsogtatott és az országban hangoztatott nemzeti követelmények is szintén ott azon a túloldalon, az eltemetett óhajok és ambicziók közt, a többiekkel együtt egy sirgödörben foglalnak helyet. Tehát abból is pártváltozásra, vagy ezen kérdéseknek egy ujabb kormányzati iránynyal való összekapcsolására kilátás nincsen, (ügy van. ügy van! a szélsöhaloldalon.) Ennek a fura helyzetnek, melyben a magyar parlament van, (Halljuk! Halljuk!) van még más jelensége is az országban, t. i., hogy az ország és a közvélemény és a nép, a mikor azt látja, hogy a magyar közéletnek férfiai hosszú időn át hangoztattak bizonyos elveket, a kik letéteményesei bizonyos elveknek és eszméknek; ha azt látja, hogy bizonyos idő után ezeket az elveket az illető államférfiak egyszerűen szegre akasztják, és ha azt látja a magyar nép, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöhaloldalon.) hogy azokat az óhajokat, vágyódásokat és reményeket, a melyeket benne ma Magyarországnak kMáló fiai és vezető államférfiai keltettek, neki bizonyos esztendők után a csalódások és reménytelenségeknek tengerébe kell belefulasztani, (ügy van! ügy van! a szélsöhaloldalon.) mert azok a vezető férfiak szintén elhagyták: ez ugyan csak arra vezet, hogy az ország népét csüggetegség fogja el és belássa, hogy ő senkiben nem bizhat és senki iránt bizalommal nem viseltethetik, és hogy azon komolyság, a melyet joggal lehet minden kormányzati tény fő jellemző vonásaként felállítani, csak bizonyos ideig-óráig tart, addig, a mig bizonyos jelszavakkal népszerűséget lehet elérni, de megszűnik akkor, mikor a hatalmi érzés és a hatalomra jutásnak a vágyódása a népszerűség érzését túlhaladja és azon túlcsap. (ügy van! ügy van! a szélsöhaloldalon.) Annál rendkívülibb jelenség, hogy mindezek daczára, tehát az eltemetett nemzetipárti aspirácziók daczára, ime milyen rendkívüli mozgalom indult meg széles Magyarországon ezekkel a javaslatokkal szemben. Annál nagyobb jelentősége van a százával nemzeti zászlóik alatt és hazafias dalaik mellett ide zarándokoló vidéki polgártársaink és a vidéki nép nagy tömegének, (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Annál nagyobb sulylyal bir az, hogy ezekben a fényes tornáczokban és ezeken az aranynyal díszített folyosókon napról-napra napbarnított és munkától barázdássá lett arczokkal megjelenik Magyarország népe itt közöttünk ; annál nagyobb jelentőséggel bir az, hogy a kormánypárti sajtó semmiféle csitító hatással nem bírja azt elérni, hogy meg ne mozduljon Magyarország népe mindenütt széles ez országban és hogy fel ne emelje tiltakozó szavát ezen javaslatok ellen. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, hiába helyezkedik itt azután a t. miniszterelnök ur, vagy a honvédelmi miniszter ur, vagy azok, a kik itt felszólaltak, a miniszterjelölt urak és az államtitkárjelölt urak, ezek a t. kandidátusok, ezek a toronymászók, (Derültség a szélsöhaloldalon.) hiába helyezkednek mindezek a kicsínylés, vagy a nem látni akarás kényelmesebb és furfangos álláspontjára. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Mert a mi megmozdult Magyarországon, az maga a közvélemény, (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) az maga a nép, az maga a nemzet. (Élénk helyeslés. Ugy van ! ügy van! a szélsöhaloldalon.) A mit önök odaát csinálnak, az sem nem őszinte, sem nem következetes dolog. Mert a t. túloldal a közvéleményről nem mindig volt . . . Pap Zoltán: Sem a honvédelmi miniszter, sem a honvédelmi államtitkár nincs itt! Ilyen fontos dolgot tárgyalunk és nincs itt egyik sem ! (Zaj.) Kubik Béla: Mind a kettő beteg már? Sohsem teljesiti kötelességét a szabadelvű párt! Nincs itt sem miniszter, sem a párt tagjai nincsenek itt! Abban a pillanatban meg lehet akasztani a tárgyalást, a melyben akarjuk! (Zaj. Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Visontai Soma: A t. túloldal nem mindig volt ily nézettel a közvélemény iránt. Önök, ha zavarban voltak, még a királylyal szemben is a közvéleményt játszották ki mindig. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Önök, t. túloldal, mikor az egyházpolitikát akarták megcsinálni Magyarországon, akkor a közvélemény erejével hatottak a koronával szemben. (Ugy van! ügy van a szélsöhaloldalon.) És mikor önöknek gazdájává oda akarták küldeni a horvát bánt, akkor önök és épen Darányi t. miniszter ur, akkori szereplésével, a közvélemény hatalmával . . . Beőthy Ákos: Hadat üzentek a koronának! Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Nem áll! Visontai Soma: ... a közvélemény hatal-