Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

246 232. országos ülés 1903 n mával akartak hatni és szorították sarokba a királyt. (JJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És mikor Wekerle miniszterelnök ott fent a bécsi Burgban megbukott és mint bukott miniszterelnök jött vissza ide Magyarország fővárosába, akkor önök a közvélemény erejével téritették meg a királyt és a közvélemény hatalmával ültették vissza Wekerle Sándort a miniszterelnöki székbe. (TJgy van! TJgy van! a szélsiibaloldalon.) Tehát önök nagyon jól tudtak operálni, a mikor szükséges volt, a közvéleménynyel is, meg az utczával is. Pedig nem mindig olyan biztos dolog volt, legalább számosaknak véleménye szerint, hogy a közvélemény mindig az igazi és hamisithatlan közvélemény volt-e ? (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsiibaloldalon.) Molnár Jenő: Halljuk ! A tüdejét kibeSzéll! (Elnök csenget.) Kubik Béla: Engedelmet kérek, csak kell rendet csinálni! Münnich Aurél előadó: Egy-egy pár szót csak lehet beszélni! Visontai Soma: Mert számszerint azt lehet mathematikai problémaként odaállítani, hogy önök a többség, de ama nagy fizikai erőket és azt a nagy nemzeti öntudatot, a melyet a közvélemény képvisel, e mathematikai probléma daczára, minden körülmények közt a többség nem vindikálhatja magának. És azért nagyon természetesnek találtam, hogy a t. miniszterelnök ur elmondta itt a házban azt a bizalmas értekezést, a melyet a királyMal folytatott, a mikor miniszterelnökké lett. És hogyan mondta el? Elmondta, hogy a •mikor az az előszoba-jelenet lejátszódott, az a különös és homályos előszoba-jelenet Bánffy Dezső és Széll Kálmán között, elbeszélte itt a miniszterelnök ur, hogy neki a király akkor azt mondta^: Ont az ország óhajtja és én is óhajtom. »És én is.« Tehát az alkotmányos király akkor is a közvélemény alá helyezte az ő királyi óhaját és akaratát. A közvélemény ez erejét és hatalmát tehát semmiféle ily mesterkedéssel eloszlatni, kicsinyíteni, gyengíteni nem lehet. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsiibaloldalon.) Pedig hogyan nyilatkozott pl. gr. Apponyi Albert t. elnökünk arról a közvéleményről, a melyre önök támaszkodtak az egyházpolitika ügyében? Azt mondta 1894. június 8-ikán Jászberényben tartott beszédében (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Komoly a helyzet, de távolról sem kétségbeejtő,« — az egyházpolitikai vita után mondta. — »Mert a mi alkotmányos királyunk, bár félre volt vezetve tanácsosai által a nemzeti akarat igazi irányára nézve, ezeknél a kríziseknél is megadta annak példáját, hogy saját érzelmei legyőzésével is keresi a harmóniát a nemzeti akarattal. Nos tehát, meg van jelölve előttünk az ut. Ha a nemzeti akaraterő teljesen nyilvánul azok mellett a követelések mellett, a melyek a nemzetnek valódi életérdeirczius 19-én, csütörtökön. keit képviselik; ha igazi nemzeti akaratot tudunk ő Felsége szeme elé tartani és alkalmunk nyilik a koronát meggyőzni arról is, hogy nemzeti törekvéseinkben rejlik a trón és a monar'chia legerősebb biztositéka: akkor a korona ezen valódi és lojális nemzeti akarattal a harmóniát ép ugy fogja keresni, a mint elfogadta és kereste a harmóniát egy mondvacsinált, egy szédelgés eszközeMel elébe állított, vélt nemzeti akarattal.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jászberényi választók ezt megéljenezték. »A mi utunk tehát egyszerű és világos: A nemzetet csoportosítani, a nemzeti közvélemény erejét küzdelembe vinni zászlónk mögé, s akkor elháríthatatlan akadályok azon szigorúan alkotmányos felfogás mellett, a mely ez országban minden tényezőt átszellemít, nem lehetnek és nincsenek.« A közvélemény akaratát tehát, t. ház, önök mindig kijátszották a királylyal szemben. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ennélfogva én ugy látom, a magyar népnek az a megmozdulása, a melynek napról-napra tanúi vagyunk, az a megmozdulás, a mely erőteljesen jelenti a közvéleményt, az adja meg az ellenzék küzdelmének igazi nemzeti tartalmát és adja meg a bátorítást és reményt a jövő küzdelemre. (Élénk helyeslés a szélsiibaloldalon.) Ezért hiába beszélnek önök . . . Pichler Győző: Nem is beszélnek, az a baj! (Derültség.) Gabányi Miklós: Talán nem is tudnak már beszólni! Olay Lajos : Nem szabad! Kubik Béla: Nehéz az ilyen rossz ügyet védeni, azért nem beszélnek! Visontai Soma: Ha az ellenzék ilyen tudatos, erőteljes, tartalmas, magas nMón álló, lelkesedéstől és hazaszeretettől átszellemült vitát folytat a házban, a melyben minden szónok valami ujat ós erőteljeset mondott, a melylyel a nemzeti szellem összecsoportositásának munkáját napról-napra előmozdította: akkor hiába akarják önök ezt a vitát az obstrukczió gyűjtőfogalma alá vonni csak azért, hogy önök talán a nemzetben ezen vita elitélésére szövetségeseket találjanak. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Nem ül fel a nemzet! Visontai Soma: Ilyen szövetségeseket mi sehol az országban nem látunk, bárhogyan keressük, kutassuk is azokat. Pedig a főispánok feladata, hagyományos munkaköre nemcsak arra szorítkozik ám, hogy a közigazgatási bizottságban elnököljenek, nemcsak arra szorítkozik, hogy itt időről-időre megjelenve, azt a látszatot keltsék az ellenzéknél, mintha uj választás következnék be, és felvonuljanak, mint a meiningeniek, kis táborban ugyan, de nagy hatást idézve elő, mert a ruhatárba kimennek és ismét bejönnek, hogy nagy tömegnek látszassanak, hanem arra is valók a főispánok, hogy