Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

244 232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. nemzeti követelésünk kielégítést találhasson, igyekeztem hozzájárulni a kétéves szolgálat behozatalához és azon nemzeti követelményeink megvalósításához, a melyek a magyar nyelvre és jelvényekre vonatkoznak. (Helyeslés a baloldalon.) A kétéves szolgálat behozatalának megkönnyítésére van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): A ház a beterjesztett 109. számú javaslatot el nem fogadja, hanem a kétéves szolgálati idő minél hamarább való behozatala czéljából utasítja a kormányt, terjeszszen be törvényjavaslatot, hogy az ifjúság már iskoláztatása kezdetétől magyar hazafias értelemben, megfelelő módon gyakoroltassák a katonai testgyakorlatokban és fegyverforgatásban, és igy azután mint már kiképzett legények soroztassanak be, a mMel megkönnyittetik a szolgálati időnek két évre való leszállítása. Ezek után még azt jelentem ki, hogy míg nemzetünket elég hatalmasnak, mindnyájunk közös óhajára az önállóságra megérettnek nem látom, addig minden olyan javaslatot, a mely az adózó polgároknak mostani mcgterheltetését még fokozná, elvetem, ahhoz hozzá nem járulok, ahhoz szavazatomat nem adom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Nyegre László jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház ! (Ralijuk! Halljuk !) Hetek óta folyik ez a vita, egyike a legkMálóbbaknak, a melynek a magyar parlamentben ujabb alkotmányos korszakunk óta tanúi voltunk. Ifjú emberek, kik csak most lépték át a jíarlament porondját, — ifjú képviselőtársaimat értem — mély odaadással, magasröptű tanulmányokkal keresik a nemzet jogait és igazait, hogy azokat fentartsák a nemzet számára, és meggyőzzék a többséget álláspontjának tarthatatlanságáról. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki összehasonlítja ezt a mostani vitát akár a 89-ik évben lefolyt véderővitával, akár más parlamenti vitával, annak meg kell engednie azt, hogy az ellenzék sohasem volt annyira hMatásának magaslatán, mint most. Pedig itt katonai vitáról van szó, hadügyi dolgokról, a törvényhozásnak olyan köréről, a melyet félszeg törvények elvontak a magyar parlamenttől akkor, a mikor csonkává tették szuverenitását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert ha a szkupstina tagja, ha a bolgár szobranje tagja, ha akármelyik dunai fejedelemség nemzetgyűlésének tagja behatóan értekezik a hadügyi kérdésekről, ez természeses. Ott nem sorvadt össze a hadügyi tudományok idegzete a parlamenti férfiaknál, mert napról-naj>ra állandó ellenőrzést gyakorolnak a hadügy vezetőMel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annál nagyobb elismerés illeti az ellenzéknek ezt a kMáló küzdelmét, mert csak mélyreható tanulmány és odaadás árán szerezheti meg ezekben a kérdésekben a tájékozottságot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. ház, az ellenzék itt még egy másik, minden más európai államban ismeretlen, különös helyzetben van. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a különös helyzet abban áll, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy mig más országokban a pártok vérkeringése, a pártok váltakozása állandó, addig nálunk nem az. Erre nézve 1875. február 3-iki beszédében megnyilatkozott Tisza Kálmán, azt mondván, hogy »a kik a kormánypárton vannak, ha megbuktak elveik, vagy ambiczióik kielégítést nem találtak, menjenek át az ellenzékre.« Minden más országban váltakoznak a pártok, ugy, hogy a kik aktMe hosszú időn át részt vettek az állam kormányzatában, azok később az ellenzék tanácsadóMá, támaszaMá, tájékoztatóMá válnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ámde nálunk minő helyzet van, t. képviselőház ? Kubik Béla: Elzárnak előlünk minden forrást! Visontai Soma: Nézzék meg, t. képviselőtársaim, azokat a nyugalmazott miniszterektől roskadozó padokat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egymásra halmozott bukott államtitkároknak, ambiczióik keresésében és kielégítésében megakasztott egyéb államférfiaknak és belső titkos tanácsosoknak egész sora látszik ott; valóságos dohos szag, (Derültség. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az eltemetett dicsvágy sirgödri lehellete az, a mi onnan mihozzánk átfuvall, mert az a többség ma már nem egyéb, mint az egymás ellen intrikáló és áskálódó bukott miniszterek, dicsvágyukat kielégítve nem látó bukott államtitkárok és egyéb bukott államférfiak tömkelege. És a midőn arról az oldalról, a hol annyi eltemetett ambiczió van összehalmozva, ide áthat ez a sirgödri szag: akkor azt látjuk s tapasztaljuk, hogy az ellenzék mindig ujabb és ujabb ifjú erőire van ráutalva, mert a mi az államkormányzaton belül évtizedeken át történik; a mi a miniszteri burokban, az államkormányzatnak titkos utjain végbemegy, az mint féltve őrzött titok örökké ott a túloldalon marad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ellenzéknek álláspontja tehát itt egészen más, mint más államokban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, még másban is különbözünk az ilyen nagy vitáink tekintetében más államoktól. Mig más államban az ilyen kimagasló kérdések és elvek alkalmasak arra, hogy a pártok fennállásának, s programmjának alapját, kiindulási pontját és tartalmát képezzék, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) tehát az ilyen erős harezok, a melyek a parlamentekben megindulnak, nemcsak kabinetválságokra nyújtanak kilátást, hanem arra is, hogy a pártoknak a hatalomban való részesedésével egy ujabb korszak, egy ujabb kormányzati irány, szóval egy ujabb pártnak uralomrajutása következik: addig t. ház, mint