Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

"232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 243 aggodalom tárgya szüleinek. Az aggódó szülők, a kik szeretnék gyermeküket izomerejének aczélos­ságában látni, mindent megkisérlenek, hogy őt megerősítsék. Lehet, hogy nem tudatlanságból, talán tűlszeretetből megtévesztődnek az eszkö­zök megválasztásában és a helyett, hogy a gyermeket izmossá tennék, a helyett, hogy húst és vért adnának neki, elfogadják a tornatanár tanácsát, a ki sulyok és ujabb sulyok ráraká­sával akarja az ifjút megerősíteni, a ki szab­lyát köt fel az erőtlen ifjúra és e ; szablya for­gatásával akarja azt megerősíteni. És azt látjuk, hogy az ifjú az uj sulyok terhe alatt nem iz­mosodik, hanem mindinkább roskadozik, mert a szablya nem képes rendeltetését betölteni, nem képes az ifjút még önvédelemre sem, nem hogy helyfoglalásra alkalmassá tenni. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Nemzetünk nem ifjú már, de sajnálattal kell kijelentenem azt, hogy izom­zatában, hasban és vérben még mindig gyenge. Az aggódó államférfi, a ki a nemzetet testében megerősíteni akarja, ne terjeszsze be és ne fogadja el az ilyen javaslatokat, a melyek túl­súlyok reárakásával akarják azt megerősíteni, mert a nemzet a maga gyengeségében a kezébe adott szablyát használni nem lesz képes. Erő­sítsük meg a nemzetet izomzatában, nemzeti életében, gazdaságilag, iparilag, izomerőt adjunk a nemzetnek és csak azután növeljük a haderőt, a melyet majd akkor fel tud használni a most fráziskép emlegetett nagyhatalmi állás kMMá­sára is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! A hadsereggel szemben való kívá­nalmainkat nemzeti és hazafias szenrpontokból, értem a jelvényeket és a magyar nyelv beho­zatalát, kifejtették már előttem szóló t. kép­viselőtársaim, a kikkel^ én e téren teljesen azonosítom magamat. Én az ő fejtegetéseikhez csak egy óhajjal járulok hozzá, és ez az, hogy vajha feltámadna a magyar nemzet ellenségei­ben is az a lojalitás, a mely a magyar nemzet szMében él, mások jogainak elismerését illetőleg és vajha a mi ellenségeink is elismernék azt, hogy amit a magyar most kíván és óhajt, azt joga van követelni. Ezzel kapcsolatban, t. képviselőház, én egy harmadik kívánalmunkról, — hogy ugy mond­jam — követelésünkről szeretnék a t. ház en­gedelmével röviden szólani. (HalljuJc.' Halljuk! a baloldalon.) Értem ez alatt a kétéves katonai szolgálatot. Kifejtettem már előbb és megemlé­keztem arról, hogy milyen lelketlenség ezen sok bajban és fogyatékosságban sínylődő nemzettől pénzáldozatot kérni; s ezzel összefüggésben e nemzettől uj véráldozatot is kívánni teljesen lehetetlen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Meg vagyunk győződve arról, t. képviselőház, hogy a kétéves szolgálati idő a legénység kiképzésére teljesen és tökéletesen elegendő. Az a katona, a ki a kétéves szolgá­lati idő alatt nem képes elsajátítani a katonai szolgálatnál szükséges ismereteket, az én sze­rény véleményem szerint, a harmadik évet már hiába tölti ott, mert az még kutyamosónak sem való. (Igaz! Ugy van! a baloldalon^) Én, t. képviselőház, nagyon szeretném előbbre vinni — hacsak egy gondolattal is — annak lehe­tőségét, hogy a kétéves katonai szolgálatot mi­nél hamarabb megvalósítsuk. A t. honvédelmi miniszter ur, ha itt volna — tudom — hogy ezzel szemben ellenvetéseket tenne; de engem gondolatom kifejtésénél megerősít annak tudata, hogy én nagyon szívesen járulok, akár csak a legkisebbel is, ahhoz, ha látom, hogy mostani megterheltetésünk sulyosodni nem fog, sőt könnyebbedni fog és ha látom, hogy nemzeti és hazafias követeléseink teljesítve lesznek. (Helyes­lés a baloldalon;) Én, t. képviselőház, nagy előnyt látnék abban, ha ifjúságunk már zsenge korában, ta­nulmányainak kezdetén, magyaros, hazafias, meg­bízható nevelésben részesülne; esetleg fiatal tartalékos tisztek, mint tanárok által is nevel­tetnék oly irányban, hogy ezek megismertetnék velük a magyar vezényszót, a magyar jelvénye­ket, s megtanítanák őket azokért lelkesedni. (Helyeslés a baloldalon.) Mikor azután az az ifjú serdültebb korba lépne, vagy esetleg ismétlő iskolába kerülne, ugy a nehezebb katonai szol­gálatokra oktattatnék: pl. a fegyverfogásokra, a lovaglásra és a czéllövésre. (Helyeslés a balol­dalon.) És igen jó volna, ha megismertetnék velük a katonai fogásokat is. Majd később, mi­kor már legénysorba lép, ezen katonai fogások­ban való begyakoroltatásukat tovább lehetne folytatni egészen a besorozás idejéig, és igy azt — hogy ugy mondjam — következetesen be le­hetne velük gyakoroltatni. (Helyeslés a balol­dalon.) Nem mondom én, t. képviselőház, hogy a legénységet törvényszerüleg kötelezzük erre; ha megértetjük vele, hogy mindezt saját maga ja­vára teszi, s hogy mindez a katonai szolgálati időnek rövidebbre tételéhez szükséges — ha meg­értetjük továbbá vele, hogy hazájáért és saját véréért hozza ezen áldozatot: szívesen kész lesz az az ifjú mindenre; (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) és igy magam részéről azt hiszem, hogy a mostani szolgálati időnek, — ha nem is a fele, de legalább két harmada alatt teljesen kiképzett magyar érzelmű legénységünk lesz. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Meggyőző­désem szerint, ha e hedsereg tagjai ifjú koruk óta meg lettek tanítva a magyar jelszóért és a magyar jelvényekért lelkesedni, akkor a legelső alkalommal harezba szállva magyar vezényszóval, magyar jelvénynyel, e hadsereg hazájáért, nyel­véért és jelvényéért meghalni kész lesz, de hát­rálni soha. (Elénk helyeslés és tetszés a bal­oldalon.) T. ház! Röviden kifejtettem álláspontomat a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben. ' Igyekeztem hozzájárulni ahhoz, hogy három 31*

Next

/
Thumbnails
Contents