Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

240 232 országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. kormányzat alá tartozik, ha a hadtestparancsnokság egy ilyen rendeletet ad ki, kötelessége a honvédelmi miniszter urnak ez ellen a magyar állam

r szuverenitása nevében tiltakozni. Én tehát kérdést intézek, hogy adatott-e ki ilyen rendelet vagy nem, és ha majd a honvédelmi miniszter feláll és azt mondja, hogy az egész nem egyéb, mint mese, akkor én is a megnyugtatottak közt leszek; de ha ilyen dolog történik, hogy a helyőrség tisztikarából ott sétálnak a Magyar Színház körül tisztek, ha a színház foyerja az első előadáson meg volt töltve polgári és egyenruhás rendőrökkel, (Mozgás jobb felöl.) — tessék a színház személyzetét megkérdezni, — a kik noticzczal a kezükben írták fel azon polgárok neveit, a kik jelen voltak a »Gotterhalte« előadásán: akkor én ebben az abszolutizmus szőrös kezét látom és szabad ország nevében tiltakozom minden oly dolog ellen, a mi útmutatást adhat Bécsnek a bekövetkezendő nehéz időkben. Azt hiszem, hogy a kormány köszönettel tartozik az ellenzéknek, ha ilyen kérdésekre a figyelmét felhMja. Most még csak a miniszterelnök urnak egy múlt ízben tett nyilatkozatára akarok rámutatni, a mikor, bár nagyon nehezen, de mégis kimondta, hogy azok felett, a mik a bécsi urakházában és a Reichsrathban történtek, azok felett a nyilatkozatok felett, melyeket ott a honvédelmi miniszter tett, ha azok ugy értelmeztetnek, a mint tétettek, rosszalását fejezi ki. »Magyarország egységes állammá való kiépítésének munkája nem tűr szünetet.« Hát igy kezdik kiépíteni az egységes magyar államot? Méltóztassék a mai lapokat megnézni, —• ez is egyik szellőcskeszerü előjele a dolognak — egy ifjú panaszos sorait közli ez a lap, melyben arról panaszkodik, hogy mikor a Ludovikában márczius 15-ét ünnepelték, arra kényszeri tették az ifjakat, hogy a Gotterhaltét énekeljék. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gazság! Gyalázat!) Mikor bennünk felbuzdul a hazafias érzés és akczióra szólít bennünket, akkor ez meg van okadatolva azáltal, hogy a miniszterelnök ur gyanúban áll, hogy szelíd nyomást akar gyakorolni egy darabnak a műsorról való levétele végett, hogy a honvédelmi miniszter ur ilyen rendeletet ad ki, hogy a Gotterhaltét ilyen nehéz időkben forszírozzák, hogy a nemzetet gúny tárgyává teszik és arczába köpnek minden téren. (Zaj a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy erre nem zajongással kellene felelni, hanem tárgyilagos objektMitással várni a vizsgálat eredményét. Részemről várom az eredményt és a kormány nyilatkozatát, melyet határozottan kérek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Kár volt, hogy a t. képviselő ur eltért tegnapi szándékától és nem interpelláczió alakjában intézte ezt a kérdést az illető szakminiszter úrhoz, mert az bizonyosan felvilágosította volna őt a kérdés azon része iránt, mely a honvédtisztekhez intézett állítólagos rendeletről szól. Én erről természetesen nem nyilatkozhatom, mert nem volt hozzám intézve a kérdés és mert nem is tudok róla, hanem nyilatkozom a másik kérdésről. (Ralijuk! Halljuk!) Tegnap az volt a vád, hogy én befolytam a rendőrség egy ténykedésébe, a mely azon színdarab kellékeihez tartozó ruhadaraboknak nyomozás czéljából való lefoglalásában állott. Akkor megvádoltak azzal, hogy én rendeltem ezt el, fentartották ezt az állítást s egy közbeszóló ur még segédcsapatot, tanút is hitt magának, és azzal akarta bizonyítani, — előttem fekszik, háromszor is kijelentette^ hogy ő tudja, — hogy ezt én rendeltem el. Én tegnap kijelentettem, hogy nem én rendeltem el a lefoglalást. Ez egy nyomozási eljárás volt a törvény értelmében, mert alapos volt a gyanú, hogy azon holmi tiltott és nem tiszta utón jutott oda. A nyomozás be is lett fejezve ós mikor kiderült, hogy nem lopás utján vagy más tiltott módon jutottak oda ezek a tárgyak, azok vissza is adattak. Mindennek daczára fentartatott ez az állítás. Nekem nem akarták ezt elhinni, most olvashatták Rudnay főkapitány ur nyilatkozatát, a ki hMatalos közleményében czáfolja meg azt az ellene emelt vádat, hogy felsőbb rendeletre foglalta volna le azon ruhadarabokat, egyébiránt én magamnak is köretelem, hogy a mit erről a helyről mondok, azt elhigyjék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De még az is, a kinek szájába adták, hogy ezt mondta volna, az is kijelenti, hogy ezt nem mondta; azért állíthattam, hogy ez a dolog tisztázva van és gondolom, tisztábban nem is állhat. (Helyeslés jobbfelcl.) Most a képviselő urak a tegnapi dolgot elhagyják, most már ezt elhiszik, de most már nem a ruhadologba avatkoztam bele és nem ezt rendeltem el, hanem abba avatkoztam bele, hogy a darab ne adassék elő. Pap Zoltán: Tegnap is elhittük! Széll Kálmán miniszterelnök: Most már nem egy tényről van szó, hanem egy diskurzusról, mert a darab tudtommal nem lett eltiltva, semmi rendelet nem adatott ki eltiltására, ezt maga a tény mutatja, mert ha rendelet adatott volna ki, akkor el is tiltatott volna. Nem adatott ki rendelet, nem tiltatott el, tehát semmi sem történt. (Felkiáltások a r szélsöbaloldalon: Azt szerettük volna látni!) Én egy tényt konstatálok. Most miután ez sem fog, a diskurzusokba kell belemenni és azokat kell ide felmasiroztatni, előléptetni, r mert a diskurzusban van valami gyanús. Én tegnap Vázsonyi Vilmos képviselő urnak felelve, megmondottam erre vonatkozólag a következőket (olvassa): »A mi pedig a Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur dolgát illleti, én nem térek ki semmi elől. Mit mondott Rudnay főkapitány ur, mit nem, azt nem tudom, majd Rudnay ur fog nyilatkozni, de nem gondolom, hogy ugy nyilatkozott volna az előadás dolgát illetőleg sem. Ha