Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-232
233. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 241 Rudnay főkapitány ur hMatta Leszkay igazgató urat és azt mondta el neki, hogy tudomása szerint valamely darabra készülnek, a melyről az a hit, hogy szenzáczióhajhászásból adják és esetleg rendzavarásra ad okot és jobb volna, ha nem adnák, jogosan cselekedte, hogy érintkezésbe lépett Leszkayval, és a mint Vázsonyi t. képviselő ur mondja, semmi preszsziót nem gyakorolt, semmi erőszakolást, épen csak értekezett Leszkayval, és minthogy az értekezlet eredménytelen volt, és Leszkay kijelentette, hogy ő nem vonja vissza a darabot, hát adták a darabot minden rendőri presszió, minden beavatkozás és minden betiltás nélkül.« Ez egész egyszerű dolog. Arról volt tudomásom, hogy Rudnay értekezett Leszkay úrral, hiszen jelentést tett róla, hogy Leszkay a darabra vonatkozólag őt megnyugtatta, hogy azzal nem lesz semmi különös dolog, és adatik a darab. De Rudnay főkapitány sem mondta azt, hogy a darabot akármiféle beavatkozással le akarta volna venni a műsorról, vagy el akarta tiltani, mert hiszen a darabot adták. Nem tudom, hogy a képviselő urak hol keresnek itt bajt és sérelmet. (Helyeslés jobb felöl; felkiáltások : Reklámot!) Ha történt volna valami és a darab eltiltatott volna, megengedném, hogy joguk volna fellépni, de igy abszolúte semmi sincs a dologban. Hogy a darabot a kritika és a hírlapirodalom visszautasította, mert a műérték szempontjából nem állott kellő színvonalon, sőt a közönségnek sem tetszett, még a tendencziája sem tetszett, bocsánatot kérek, az talán a képviselő urnak kellemetlen, azonban én ebben igen jó, igen egészséges felfogást látok. r (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Ez válaszom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Pap Zoltán: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Az igen t. miniszterelnök ur, előzetes lojális nyilatkozatom daczára, hogy nem lépek fel támadóként, hanem lojálisán várom a feleletet, szavaimat mégis félreértette. Előrebocsátom, hogy a mit a miniszterelnök ur kijelentett, és pedig elég vehemencziával, (Zaj jobbfelöl.) , . . Széll Kálmán miniszterelnök: Én, vehemencziával ? Pap Zoltán; . . . teljes tökéletességgel, minden izében elhittük mindnyájan, elhittem én is, De most sem nyugtatott meg. Azt mondja, hogy e darabot adták, nem vették le a műsorról, semmiféle törvényes vagy törvénytelen intézkedés nem történt arra nézve, hogy a darab a műsorról lekerüljön. Ezt látjuk. Odáig csak nem szeretnénk jutni! Azért van helye ilyen pourparléknak, hogy ilyenek be ne következzenekj mert ha ma be nem következnek is, holnap bekövetkezhetik az, a mi iránt ma a miniszterelnök ur meg tud bennünket nyugtatni, de a mi iránt a jövőre nézve megnyugtatást csak ugy kaphatunk, ha erre nézve igenis határozott KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII KÖTET. nyilatkozatot kapunk a miniszterelnök úrtól. Ezt még mindig várom is. Elismerem, hogy nem történt semmiféle erőszakos beavatkozás a darab levétele tekintetében: adják a darabot. Hogy miféle kártérítésben részesül a veszteségért Leszkay igazgató, hogy anyagi helyzete hogyan fog reparáltatni, az engem nem érdekel, — én tisztán a közszabadság érdekében emelek szót. (Ellenmondás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, énnekem Leszkay anyagi helyzetéhez semmi közöm, Leszkayt nem ismerem, engem az nem érdekel. Itt egy kérdés van, a mely még mindig nincs tisztázva; épen azért olvastam fel a főkapitány urnak nyilatkozatát, — mert ezen dolgok még gyanút engednek — hogy megtudjuk: a miniszterelnök ur előzetesen beleavatkozott-e ezen kérdésbe akként, hogy Rudnay főkapitánynak utasítást adott arra nézve, hogy kísérelje meg ezen darabnak a műsorról való levételét. Egyszerű a kérdés. Erre adjon egyenes választ a miniszterelnök ur, akkor igenis meg vagyok nyugtatva, hogy előzetesen nem avatkozott bele, habár a főkapitány jelentést tett neki. Mert más a jelentés, ha az utasításnak a következménye, ha ugy keletkezik, hogy a miniszterelnök utasítást ad és ezen utasítás következtében tesz a főkapitány kötelességszerüleg jelentést. Ez iránt nem nyilatkozott a miniszterelnök ur és ezért áll fenn a gyanú most is, hogy beleavatkozott olyan dolgokba, a melyekbe nem lett volna szabad beavatkoznia, Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam, hogy nem avatkoztam bele! Pap Zoltán: A miniszterelnök ur a másik kérdésre nézve sem nyugtatta meg a házat, hogy itt a vizsgálat eredményét, a melyet megejtetni kértem és kérek újból, ismertesse: vájjon a Ludovika-Akadémiában csakugyan a »Gotterhalte«-t elrendelték-e márczius 15-ikén, és ha elrendelték, ez helyes-e vagy nem ? A kormányzat az újsághírekből erre is alapot találhat, hogy a vizsgálatot megindítsa. Erre nézve nem adott választ a miniszterelnök ur, Ugy látszik, az ilyen kérdések itt süket fülekre találnak. Nessi Pál: Majd megismételjük holnap ! Elnök: T. ház! Következik a határozathozatal az iránt, hogy a tegnapi ülésről elmaradt interpellácziók mikor terjeszthetők elő. (Zaj.) Felteszem a kérdést: Boda Vilmos és társai (Felkiáltások a szdsöbaloldalon: Társas czég? Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) ma terjeszszék-e elő interpelláczióikat, vagy szombaton? (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A kérdés az: a tegnapról elmaradt interpellácziók ma tehetők-e meg, vagy pedig a rendes interpellácziós napon, szombaton? (Felkiáltások a jobboldalon: Szombaton ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ma!) Kérem azokat, a kik azt óhajtják, hogy ma tétessenek meg az interpellácziók, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.)31
