Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-232

232. országos ülés 1903 márczius 19-én, csütörtökön. 239 t. miniszterelnök urnak tegnapi nyilatkozatából folyik; a másik pedig a társadalomban lappangó az a hir, a mit suttogva beszélnek utón-útfélen, s a melyben a kormányzatnak szintén egyik tényéről van szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én egyik esetben sem lépek fel mint vádló. Mindkét esetben tisztán akarok látni, és teljes lojalitással várom az igen t. kormányzattól, Hogy kételyeimet és kételyeinket eloszlatni szíveskedjék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur a tegnapi nap folyamán Lengyel Zoltán t. képviselőtársammal folytatott vitájában azt mondta előzőleg — nem akarom a beszédet idézni — »a hallottak után igy áll a dolog, s én örülök, hogy most tisztázva van.« Tehát a dolog szerinte tisztázva van. Előttem a dolog egyáltalában nincs tisztázva. Mert a t. miniszterelnök ur tagadta a közbenjárásnak tényét a Magyar Szinliáz ruháinak ismeretes lefoglalását illetőleg. Azt mondta, hogy abban neki nincs része. Mi elhittük, elhiszszük ma is, és azt mondjuk, igaza van. De Vázsonyi Vilmos t, képviselő ur, a mikor rektifikálta Lengyel Zoltán t. képviselő ur ténybeli állításait, akkor egyszersmind azt is mondotta, hogy a mikor Leszkay igazgató ur Lengyel Zoltán és Vázsonyi Vilmos képviselő urakkal beszélt, nem a ruhák lefoglalásáról, hanem arról volt szó, hogy a »Gotterhalté« czimu darab vétessék le a Magyar Színház műsoráról, és akkor ez a hármas veszekedés azt az impressziót keltette bennem, hogy a miniszterelnök ur nem folyt be ugyan közvetlenül a ruhák lefoglalásába, ebben része nincs, de igenis része van abban, hogy olyan dologba avatkozott, a melybe beavatkoznia nem lett volna szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nevezetesen megkereste a rendőrfőkapitány urat előzőleg az iránt, hogy a Magyar Színházban előadásra kitűzött »Grotterhalte«-t vétesse le az igazgatóság a műsorról. Azt hiszem, hogy mindnyájunknak van közünk ahhoz, hogy a t. miniszterelnök ur megtette-e ezt vagy nem. Barta Ödön: És miféle jogon? Pap Zoltán: Ebben a tekintetben támpontot ad nekem a rendőrfőkapitánynak a mai lapokban megjelent kommünikéje, mely ugyan nem egészen világosan, de gyanút táplálóan szól e kérdésről, a mennyiben azt mondja (olvassa): »Kérte Leszkayt, hogy nyugtassa meg őt a darabra nézve, vagy vegye le a darabot a műsorról. Leszkay másnapra ígérte a választ s akkor tudatta, hogy a darabot nem veheti le a műsorról. Igyekezett egyúttal a főkapitányt aggodalmaira nézve megnyugtatni, kérdést intézve, hogy a miniszterelnök urnak is vannak-e e részben aggodalmai ?« Széll Kálmán miniszterelnök : Ki mondja ezt? Pap Zoltán: »A főkapitány Leszkay e kérdésére azt válaszolta, hogy erre csakis a miniszterelnök adhat neki választ. (Helyeslés a jobbés a, baloldalon.) S miután a kérdést felvetette, ajánlja is neki, hogy keresse föl a miniszterelnököt, (Helyeslés a jobb- és a bololdalon.) s .intézze hozzá a kérdést. Az bizonyosan fogja őt fogadni s ad is neki választ.« Széll Kálmán miniszterelnök: Mint mindenkit ! Pap Zoltán: Elhiszem. De a mikor a rendőrfőkapitány politikusán, diplomatikusan, tapintatosan ajánlja valakinek, hogy menjen a miniszterelnökhöz és az őt egy kérdésben fogadni fogja, akkor, minthogy a miniszterelnök határozottan nem jelentette ki előttünk, a képviselőház előtt, hogy neki ezzel az egész »Gotterhalte«darabbal semmi dolga sincs, hogy csak a lapokból ismeri, és minthogy csak a ruhákra vonatkozólag nyilatkozott ily határozottan, tudni akarjuk, hogy előzőleg nem utasitotta-e a főkapitányt ? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert ha utasította, a dolog egészen máskép fest. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor nem adott utasítást a ruha lefoglalására, de a főkapitánynak lökést adott arra, hogy ezt, meg ezt tegye, a főkapitány el is járt. Nem akarok trMiális lenni, de Haynau sem akasztott, csak rendeletet adott ki, de a hurkot nem kötötte a magyar szabadsághős nyakára. 0 a rendeletet adta ki: hóhér, végezd kötelességedet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A másik kérdés, t. képviselőház, a melyről mi a társadalomban forgó emberek hallhattunk, arról szól, hogy a t. honvédelmi miniszter ur ebben az ügyben a hondvédség tisztikarához rendeletet adott ki. Méltóztassék ezt meghallgatni. Közszabadságról van szó, és azt hiszem, hogy mikor a magyar állam szuverenitását arczul verik,akkor, a mikor a magyar képviselőházban ilyet tárgyalnak: ez nem pártkérdés, ez épugy érdekli a túloldalt, mint bennünket, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur, állítólag, mondom, kiadott egy titkos rendeletet a magyar honvédség tisztikarához, a melyben megtiltotta a tiszteknek, hogy a »Grotterhalte« előadásaira menjenek. Állítólag a tartalékos tisztek is kaptak ily titkos rendeletet. Nessi Pál: Botrány volna, ha igaz volna! Azok polgárok! Pap Zoltán: A másik, a miről már közvetlen tanúbizonyságot adhatok én, hogy a térparancsnokság tisztikarából tisztek a Magyar Színház előtt egy altiszt társaságában ott járkáltak és jegyzik azon tartalékos tiszteket, a kik ott voltak. (Derültség jobbfelöl.) üin azt mondtam, hogy sokkal fontosabb kérdésről van szó, mint hogy az urak ezt egyszerűen lehurrogják. Méltóztassék a kormányzatnak ezt megvizsgáltatni, mert értesülésem szerint nem a honvédelmi miniszter ur adta ki a rendeletet, hanem a hadtestparancsnokság. Minthogy azonban a magyar honvédség a magyar honvédelmi