Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

232 231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. A harmadik kérdés, hogy hajlandó vagyok-e az ingyenes és kedvezményes vasúti jegyek birtokosainak jegyzékét a ház asztalára letenni? Én igen kérem a t. házat, méltóztassék ettől a kéréstől eltekinteni, mert azt hiszem, nem lehet a törvényhozásnak feladata, az adminisztrácziót minden egyes lépésében megakasztani. (Ugy van! jobbfelöl.) Én felelek minden kérdésre, a melyet hozzám intéznek és ha visszaélés van, mindenkinek jogában van ezzel előállani, de azt hiszem, a törvényhozás jogkörének széttagolása és megbontása volna az, ha az adminisztráczió a maga teljességében minden tényét ide tartoznék hozni. (Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassanak elhinni, ezt nem magam iránti tekintetből, de általános kormányzati szempontból kérem. Nem először intéztetik a házhoz ilyen kérés, mert a kormányzat mindig ezt az álláspontot foglalta el és a ház többsége azt mindig helyeselte. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kovács Pál: A »Budapesti Napló«-nakmegmarad a 34 szabadjegye! Vészi József: Bocsánatot kérek, ez nem áll! Személyes kérdésben kérek majd szót. (Zaj és derültség jobb felöl.) Engedelmet, ezen nincs mit nevetni! Gr. Zichy Aladár: Nekem csak szabad nevetnem, ha Vészi urnak nem tetszik is. (Zaj.) Vészi József: De gyanúsítani nem szabad! (Mozgás,) Gr. Zichy Aladár: Senkit sem gyanusitunk, de ne terrorizáljon, mert azt nem tűrjük! (Mozgás jobb felöl.) Vészi József: Eszem ágában sincs a gróf urat terrorizálni. (Zaj.) Kubik Béla: T. ház! A mi a miniszter ur előzékenységét illeti, készségesen elismerem, hogy e tekintetben semmi kívánni való nem marad fenn a mi részünkről. Azonban nem erről van ez alkalommal szó. Mi nem a miniszter ur személyéről beszélünk, illetőleg nem az ő személyes érintkezését teszszük kritika tárgyává; ellenke- ; zőleg, mi nagyon sok olyan dolgokat teszünk kritika tárgyává, a melyek az állami élet keretébe tartoznak és bármily kellemes legyen is a a miniszter úrral az érintkezés, meglehet, hogy a legélesebben fogjuk ezeket a kérdéseket tár- ; gyalni, mert nem tartjuk olyanoknak, a melyek az állami élet keretébe beillenének. (Ugy van a szélsöbaloldalon.) Azt mondta a miniszter ur. hogy a szindikátusnak nagy köszönettel tartozik, mert igen sok szabad-, illetőleg kedvezményes jegy elesett. ! Ha ez az ellenzéki újságírók rovására történik, \ akkor én semmiféle köszönettel sem tartozom I annak a szindikátusnak. (Igaz 1 Ugy van! a : szélsöbaloldalon.) Hogyha ezekre nézve szüntetik meg ezt a kedvezményt, akkor jobb lett volna, hogyha egyáltalában semmit sem csinálnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a miniszter ur magának tartja fenn a jogot arra nézve, hogy ezeket a szabadjegyeket önhatalmúlag kioszsza, ugy, a mint azt jónak látja, akkor legalább van valaki, a ki felel a dologért. De hogyha a szindikátusra bizza ezt és a szindikátus felel érte, akkor senkink sincsen, a kit felelőségre vonhatunk (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezzel a miniszteri felelőség is teljesen illuzóríussá lesz. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nagyfokú visszaélések vannak és voltak e tekintetben. Én csak egyetlenegy esetet akarok elmondani. (Halljuk! Halljuk !) A közelmúltban egy színésznő az édesanyjával szabadjegyet kapott ; utazás közben az a jegy, a mely az anyára vonatkozott, egy ur nevével cseréltetett ki és daczára annak, hogy ebből az alkalomból ez a jegy kifogás alá esett, a legközelebbi alkalommal ez a színésznő anyjával együtt ismét jegyet kapott. Ilyen visszaéléseket a magam részéről megengedhetőnek nem tartok. Gabáliyi Miklós: Talán kormánypárti volt az a színésznő? (Derültség.) Kubik Béla: A miniszter ur azt mondja, hogy nem hajlandó azt a kimutatást, a melyet én kértem, ide beterjeszteni, még pedig azért, mert az adminisztráczió ilyen kis részletébe való beavatkozásunkat nem tartaná helyesnek, a mennyiben ezzel csak az adminisztrácziót akasztanék meg. Madarász József: Csak ebből tudhatjuk meg a történteket! Kubik Béla: Engedelmet, mi nem akasztjuk meg az adminisztrácziót, hanem minthogy ilyen visszaélésekről tudomásom van, szeretnők azt ellenőrizni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És nem is arról van szó, hogy az adminisztrácziót bármily tekintetben befolyásoljuk, hanem itt csak arról, hogy ezeket a visszaéléseket, a melyek csakugyan tűrhetetlenek, és a melyeket bizonyára a miniszter ur sem fog helyeselni, ha azok tudomására jutnak, megakadályozzuk. Épen ezért, azt hiszem, hogy most, a mint ez természetes is, az olyan részletes és kicsinyes kérdéssel egy miniszter nem foglalkozhatik, a minő az, hogy Péter vagy Pál, vagy Jutka, vagy nem tudom, kicsoda, szabadjegyet kapjon-e vagy sem, ezt másnak kell intéznie. De ha azok a közegek kénytelenek lesznek a kimutatásokat ide beterjeszteni, akkor biztosithatom a miniszter urat, hogy hasonló visszaélések többé nem fognak történni. Ezért újra kérem, hogy ezen kimutatást beterjeszteni méltóztassék és miután ezt nem Ígérte meg a miniszter ur, válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy még egyszer nagyon röviden felszólalhassak. Én a szindikátusra nem oly módon hMatkoztam, mintha a felelőséget a magam vállairól arra akartam