Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

228 231. országos ülés 1903 márczius Iti-án, szerdán. álló kezek mozdultak meg, a melyek a Magyar Színház »Gotterhalte«- előadásait ily módon akarták meghiúsítani. Széll Kálmán miniszterelnök: Mese az egész ! Nem igaz! Endrey Gyula: Elég sajátságos, szoIvorú és szégyenletes dolog . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Sem nem szoIvorú, sem nem szégyenletes! Endrey Gyula: . . . hogy minálunk ilyen dolgok megtörténhetnek. Molnár Jenő: A Nemzeti Szinházban is adnak olyan darabokat, a melyekben katonatiszti egyenruhákat használnak! Miért nem foglalták le azokat? Csak most jöttek rá? Endrey Gyula: A hadsereg-kérdésben egy másik fontos követelésünk a hadsereg elhelyezésére vonatkozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Régi baj, régi dal: a régi országgyűléseken is sürgették már, hogy az idegen katonákat vigyék el innen, a mieinket pedig engedjék haza. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Most is fel lehet ezt a követelést hozni. Micsoda dolog az, hogy a magyar nemzet ifjúságának jó nagy része nem itthon szolgál, hanem kMezénylik Ausztriába; kMezénylik egy terra incognitára: Boszniába? Semmiféle törvényes alapot arra nem látok, hogy Magyarország katonaságát Boszniába kMezényelni lehessen. Átvizsgáltam e tárgyban a katonai rendelkezésekre vonatkozó törvényhozásukat. Találtam egy törvényt: az 1891 : VIII. t.-czikket, a mely felhatalmazást adott arra, hogy a boszniai csapatok teljesebb kiképzés végett Magyarország területére is behozhatok és itt hosszabb-rövidebb ideig tarthatók legyenek, de arra, hogy Boszniába vezényeljenek ki állandó tartózkodásra magyarországi csapatokat, semmiféle törvényes intézkedést nem találtam. És itt, miután nem tudom, hogy az idő rövidsége miatt lesz-e még alkalmam e kérdéssel foglalkozni, (Halljuk! Halljuh! a szélsőbaloldalon.) kénytelen vagyok azt a sérelmet is felpanaszolni, hogy az okkupált tartományokból, a melyek sem Ausztriához, sem Magyarországhoz nem tartoznak, mily jogczimen soroznak a közös hadsereg részére katonaságot? Tudtommal négy ezredet állitanak össze Bosznia és Herczegovinának lakosságából. Miféle szerepet visz ez a katonaság a hadseregben? Be van-e számítva a quótába, a mely quótában mi is áldozunk a hadseregnél ? Be van-e számítva a békelétszámba, a hadilétszámba, milyen esküt tesznek ezen boszniai r csapatok — minderről nem tudunk semmit. Én megnéztem egy katonai szakkönyvet és abban csak annyit láttam, hogy a boszníaherczegovinai csapatok négy ezredből állanak, és sem Ausztria, sem Magyarország területéhez nem tartoznak, hanem közvetlenül a legfőbb hadúr parancsa alatt állanak. Én alkotmányosságunkra nézve is, de egyáltalában minden alkotmányos országra nézve a legnagyobb veszedelmet látom abban, hogy a legfőbb hadúrnak olyan hadserege legyen, a mely ki van véve minden alkotmányos ellenőrzés alól, s a melynek számára, vezényletére, a vele való rendelkezésre az alkotmányos testület, a nemzetnek törvényes képviselete semmiféle ingerencziával nem bir. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sok és számos követeléseink vannak még. (Halljuh! Halljuk!) Ezeket már most csak röviden érinthetem. Ott van közgazdasági szempontból a hadsereggel szemben az a sok sérelem ! (Halljuh! Halljuk!) A magyar ipar alamizsna-kenyéren, Ivorzsákon tengődik, és a hadsereg ipari szükségleteire szolgáló milliókat és milliókat, a melyeket mi fizetünk, egy szomszéd — reánk idegen — országban költik el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A hadseregre évenkint fordított 340—360 millió koronából mi jut a mi közgazdaságunknak, a mi iparunknak ? Alamizsna Ivorzsa. Lényeges követelésünk a szolgálati időnek leszállitása is, a melyet mi hirdettünk először, hirdettünk már akkor, a mikor még a t. néppárt nem is létezett, nem is volt a parlamenti pártok között. Én dicsérem azon törekvésöket, a melyeket más irányban ugyan, de mégis a nemzet bizonyos követeléseinek megvalósítása iránt ezen javaslat tárgyalása közben kifejtenek, de miután egy olyanforma kijelentést hallottam, hogy a kétévi szolgálati idő felvetése elsősorban az ő pártjuk körében talált kifejezésre — a nélkül, hogy bármi tekintetben is rMalitást akarnék ez irányban t, szomszédaimmal szemben kelteni, kifejezést kell adnom annak, hogy mi évek óta sürgettük a szolgálati idő leszállítását, a kétévi szolgálati idő behozatalát, sőt közöttünk számosan vannak, — nekem is az a nézetem, — a kik az egyévi szolgálati időt is teljesen elegendőnek tartják. A mai körülmények között a hadi technika tökéletesedése és vívmányai folytán teljesen elegendő ez a szolgálati idő arra, hogy egy olyan nemzetet, a mely semmiféle kalandos, hóbortos politika felé nem gravitál, mely csak a haza védelmét tekinti. . . Madarász József: És rátermett! Endrey Gyula: . . . mondom, teljesen elegendő volna az egyévi szolgálati idő is. A kétévi szolgálat mellett számos oldalról felszólaltak és erős érveket hoztak fel. Én is bővebben akartam foglalkozni e kérdéssel. De csak röviden végzek, mert azt hiszem, hogy nemcsak nekem, de semmi polgári észjárás és felfogás szerint gondolkozó embernek nem fog a fejébe menni az, a minek a többség soraiból többen kifejezést adtak, hogy a kétévi szolgálat drágább, mint a háromévi szolgálat. Laikus fővel ugy gondolkozom, — és azt hiszem, ez a helyes gondolkozás is — hogy volna az lehetséges, hogy a katonai szolgálat két év alatt költségesebb volna, mint három év alatt. Hiszen két év alatt csak nem pusztít el síz a baka