Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-231
231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. 229 több nadrágot, és nem nyű el az a huszár több lovat, mint három év alatt. Tudom, hogy a katonai körök mire tendálnak, tudom, hogy miért mondják, hogy az nagyon költséges. Azért, mert ki akarnák hozni egy horribilis békelétszámnak fentartását és az ujonczlétszámnak egy horribilis felemelését, a mire azonban ez a nemzet nem lesz kapható. Nem lesz kapható, mert ez a nemzet legszentebb érdekei ellen van, mert ez a nemzet tönkretételére vezet. Ez ellen mi mindig küzdeni fogunk; s ha nem leszünk mi itt, itt lesznek utódaink, és meg fogják akadályozni, hogy egy nagyhatalmi hóbortpolitika eszeveszettségének kedvéért a magyar nemzetet koldussá tegyék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még nagyon sok, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, némely részében érdekes dolgokat is akartam felhozni, de ahhoz nincs időm. Áttérek tehát határozati javaslatomnak röviden leendő előterjesztésére és megindokolására. Azt hiszem, t. ház, hogyha ebbe a vitába kellemetlen hangok is belevegyültek, mert volt a jobboldalról is egy-két kellemetlen hang, a mely a magyar nemzetet kellemetlenül érintette, de azt hiszem elmondhatom, hogy általánosságban erről az oldalról nem hangzott el olyasmi, a mi a nemzeti közérzést megzavarta vagy megbántotta volna, (ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Végtelenül kellemetlen hangokat hallottunk azonban a Lajthán túlról és a Dráván túlról. Ezekről akarok röviden beszélni. (Sálijuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A t. Reichsrathban és az urakházában olyanformán beszélnek a mi dolgainkról, hogy mi ezt nem engedjük, ebbe nem egyezünk bele; beleszólnak a mi dolgainkba, hogy ennek igy kell lenni, annak ugy kell lenni. Erre mi csak azt mondjuk, hogy söpörjenek otthon a saját házuk tájékán. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi belügyeinkbe való minden beleszólást a leghatározottabban visszautasítunk. A hadseregre nézve nekünk szabad rendelkezésünk van; ugy határozunk a hadseregre nézve, a mint nekünk tetszik. Az osztrákoknak abba semmi beleszólásuk sincs. Odaát csinálhatnak a mit akarnak. Ha jobban tetszik nekik, négyfejü sast csinálhatnak a kétfejű sasból is, négy farkot pingálhatnak a cseh oroszlánra.. Azt sem bánjuk, ha telik benne a kedvük. De a mi nemzeti ügyeinkbe és hadiszervezetünkbe "aló beleszólásukat kikérjük magunknak. És mit szóljunk drága horvát testvéreink kedveskedéséhez ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ez igen sajátságos, t. ház. Odaát Zágrábban is megszólalnak, és az az érc 7 ekés, hogy ami drága horvát testvéreink, a kikre mi, a Deák Ferencz nemes szMe által sugalt 1868-iki horvát-magyar kiegyezés óta milliókat és milliókat reáfizetünk, azok is beszélnek és kifogásolni valót találnak abban, hogy a k : izös hadsereg kiegészítő részét ; képező magyar hadseregnek a nyelve a magyar legyen, és a Jellasics-szoborra mutogatnak tüntetőleg, a mely Magyarország felé int. Madarász József: KMont karddal! Bizony Ákos: De csak messziről! Endrey Gyula; A horvátoktól is különös ez a magatartás. Hát hol vannak a horvát képviselők ? Beleszólásuk van ebbe a kérdésbe, miért hallgatnak ? Jellasicscsal fenyegetőznek otthon ? Ily mikulásoktól és krampuszoktól annak idején sem ijedtünk meg, most sem mutatjuk az ijedtség legkisebb jeleit, de igenis, a mikor ilyeneket látunk, akkor elérkezett az ideje annak, hogy reámutassunk Horvátországgal szemben is arra a nyoIvorúságos, nemzetünket lealázó helyzetre, a melybe t. kormányunk és a többség tehetetlensége hozott bennünket. (Igaz! Ugy' van! a szélsöbaloldalon.) Provizóriumokkal kormányoznak itt is, és a magyar nemzetet milliókkal és milliókkal károsítják meg, mert a t. horvátok a nemzeti jogok gyakorlásának nagyon értik a módját, ők nemzeti önállóságukat nagyon ki tudják domborítani, de a mikor fizetni kell, akkor nagyon összezsugorodik egyszerre az ő államiságuk. Milliókat reáfizetünk Horvátországra ép a miatt, mert Horvátország a közösügyi költségekre nézve nem teljesiti azt a kötelességét, a melyet teljesítenie kellene. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A horvátoknak mindegy, ha a hadi budget százmillióval emelkedik is, ők nem éreznek abból semmit. Ilyen boldog ország nincs több a világon. Miért ne szavaznák meg ők a hadi terhek emelkedését, a mikor Bécsnek nagyon kedves dolgot tesznek vele, nekik pedig egy kis krajezárukba sem kerül. (Derültség a szélsőbalon.) Méltóztatnak tudni, ebben a tekintetben hosszas, részletes fejtegetéssel akartam a ház elé lépni, de röviden csak egy körülményre utalok: Horvátország összes közjövedelmeiből és állami bevételeiből boldogan 44°/ 0-ot megtart, ennyit szakit ki magának beligazgatási szükségleteire. Oly óriási perczentuáczió ez, a minőt Európa egy állama sem fordíthat összes közjövedelmeiből az illető beligazgatási r ágakra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És minthogy nagyon természetesen nem marad a 44°/o-on felül olyan összeg vissza, a mely megfelelne a közösügyes költségekhez való járandósági százalékának is, hát Horvát-Szlavónország a markába nevet mindig, mikor a bécsi magasabb körök a közös ügyek alakjában uj áldozatot kMannak Magyarországtól, mert ők adják az áldozatkész nemeskeblüt: megszavaznak mindent, mert az egy krajezárjukba sem kerül. Épen, a ma Horvát-Szlavonország és Magyarország közt folyó pénzügyi egyezményi tárgyalások iratai is nagyon tanulságos képet mutatnak e tekintetben, hogy évről-évre hány millió forinttal, csak az utolsó tiz évben, több mint 38 millió forinttal maradt ily módon Hor• vát-Szlavonország hátralékban. Az előző évek-
