Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

231. országos ülés 1903 márczíus 18-án, szerdán. 227 Endrey Gyula: Mindaddig, mig a katonaság az alkotmányra esküt nem tesz, alkotmányunk olyan, mint a Damokles-kard, a mely hajszálon függ. Gyönyörűen kimutatta ezt Kossuth Lajos abban a levelében, a melyet az imént voltam szerencsés a ház szine előtt felolvasni. A hadsereg tisztikarára nézve is lényegesek a mi követeléseink. Mi adjuk a hadseregnek az erőt, a védő karokat, a mi fiaink azok, a kik a trónnak és a hazának védelmére hMatvák; eltiirhetjük-e azt, hogy idegenek vezényeljék a mi fiainkat? Ez tarthatatlan állapot; ezen változtatni kell. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hieronymi Károly t. képviselőtársam erre a kérdésre is kiterjeszkedett; egész higgadtan, objektíve tárgyalta ezt a kérdést, és a számarányokat megállapitá olyformán, hogy a közös hadsereg összes tiszti létszáma 14.700, ebből magyar származású tiszt 4744, miután pedig a közös hadseregben a magyar csapatok 42 °/o-át teszik annak ki, ugyanilyen százaléknak kellene lennie a tiszteknek is, ez az arányszám pedig most csak 27 százalék, tehát nyilvánvaló, hogy 2500-al kevesebb a magyar tisztek száma, mint a mennyinek lennie kell. 0 azonban megnyugodott abban, hogy a magyar tisztek száma 4744.. . Bartha Miklós: A mi egy nagy hazugság! Endrey Gyula: ... és hogy 27% a hadseregben a magyar tisztek számaránya. Ez végzetes tévedés. En nem hiszem, hogy ő önmagát akarta volna ezzel áltatni, mert Hieronymi Károly igen t. képviselőtársam, sajnos, nagyon jól tudja, hogy kell érteni ezt a 27°;

0-ot. Nincs ott 10°/

0 sem*! Szőts Pál: Annál nagyobb baj! Endrey Gyula: Nekem az volt a szándékom, hogy itt a hadsereg tisztikarának a sematizmusából egy jó részt fel fogok olvasni, hogy feltüntessem azt a szoIvorú helyzetet, feltüntessem azt, kikre vannak bizva ott a mi fiaink, kik a mi hadseregünknek a vezetői, hogy a n^vük felolvasásától is égnek áll a magyar embernek minden hajaszála. Nem hogy megbíznám ezekben a vezetőkben, de reszketek attól a gondolattól, hogy ilyen vezetőkre van bizva az ifjúságunk és ilyen vezetőkre van bizva hazánk, alkotmányunk, nemzetünk és állami biztonságunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A neveket most nem olvasom fel, miután igy sem hiszem, hogy lesz időm a vita anyagául felhasználni kívánt adataimat két óráig elmondani. Nem olvasom fel tehát a magyar hadsereg tiszti névtárából a Feldzeugmeistereknek, a General der Oavallerieknek, a Feldmarschallieutenantoknak és a Generalm aj oroknak neveit, csak arra vagyok bátor hMatkozni, hogy ebben a kétfejű sasu sematizmusban, annak 148. lapján, fel vannak sorolva elsősorban a Feldzeugmeisterek és General der Cavalleriek. Ezek valami nagy előkelőségek lehetnek. En is voltam baka, emlékszem rá; emlegettek ilyeneket előttünk, sőt köteleztek bennünket arra, hogy a neveket végig, mint a verkli, betanuljuk. (Derültség balfelöl.) Nekem, hála Istennek, nem ártott meg; azoknak a magyar fiuknak sem ártott, — de annyit konstatálok — hogy hasznát sem vettük. Hát FZM. és General der Gavallerie van 38. Atpiczéztem a neveket lelkiismeretesen és három magyar embert találtam közöttük. Egy a honvédelmi miniszter ur, a kinek személyiségét pár nap óta a vita alatt nélkülöznünk kell. B. Kaas Ivor: Odaadjuk a németnek! Endrey Gyula: PML. van a sematizmusban 105. Magyar embert találtam közöttük — neveik után Ítélve, de sokszor a név is csal — tizet. General-Major van 156, a kik közül 11 magyart találtam. Tovább is mentem, de a többit nem említem fel, csak még az ezredeseket, mert fontos dolog, kinek kezében van az ezredparancsnokság. Ezredest találtam 384-et, kik között magyar van 25. Hol van itt az a bizonyos 27 százalék? Hát mikor az ember ilyeneket lát, lehetetlen, hogy nyugodt lelkiismerettel szavazza meg ezt a törvényjavaslatot oly hadsereg számára, a mely csak mondatik közösnek, de sajnos, nem látunk benne semmi egyebet, a mi magyar volna, mint fiainkat és a pénzünket. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Áttérek már most a hadsereg szellemére. Ott is nagyon tanulságos dolgokat és jelenségeket találunk. Látunk-e a hadsereg szellemében valami nemzetit? Ez a hadsereg ma is a régi császári hadsereg, és annak a szelleme ma is a régi császári hadseregnek a szelleme. Holló Lajos: Még Széll is elaluszik attól a szellemtől! Széll Kálmán miniszterelnök: Hallok minden szót! Endrey Gyula: A közös hadsereg szelleme, sajnos, a honvédségre is áthatott már s akkor, a midőn most a hadsereg szelleméről beszélünk, szoIvorúan kell kijelentenem, hogy abba a honvédséget is egész bátorsággal beleérthetjük. A honvédség szelleme úgyszólván semmiben sem különbözik a közös hadsereg szellemétől. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarom a hadsereg szellemének különböző megnyilvánulásait itt most részletesen taglalni, de egyet még sem hallgathatok el: (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) azt a »Gotterhalté«-t, a melylyel még mindig bőszítik, izgatják és ölik a nemzetet. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ma is a napirend előtt a »Gotterhalte« miatt milyen jeleneteket inszczenált valami láthatatlan rendező, a ki beleavatkozott annak a színháznak a kulisszái mögött történő dolgokba. A miniszterelnök ur mosta a kezét, hogy neki semmi előzetes tudomása nem volt, a főkapitány a miniszterelnök úrra hMatkozik. Hát ki volt? (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Azt mondják, hogy bizonyos láthatatlan, alkotmányon kMül 29*