Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-231
224 231. országos ülés 1903 diplomáczia és a hadvezetés azt a véghetetlenül káros és a nemzetre nézve költséges lépést, hogy Bosznia-Herczegovinába bemasiroztunk. Az volt a mondás, nem kell oda egyéb, mint egy kétfejű sasos, sárga-fekete zászló, egy katonabanda és egy csapat Mollináry-baka és bemasiroz az osztrák-magyar nagyhatalom Bosznia-Herczegovinába, Szerajevóba, és okkupálja. Jól tudjuk, miféle vérbeli és pénzbeli áldozatokba került az. Széll Kálmán t. miniszterelnök akkor jól látott; a következések igazat adtak neki; nem érte meg az okkupáczió a költséget. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) És még ma is állandóan adózunk Bosznia-Herczegovináért, most is a közös költségvetésünkben hét millió egynehány százezer korona van felvéve a Boszniában és Herczegovinában levó' csapatok rendkívüli szükségleteire. Vájjon megéri-e nekünk Bosznia-Herczegovina okkupálása ezt az áldozalot, hogy örökös Damokles-kardja legyen a mi nemzetünk és az u. n. összmonarchia, a diplomáczia és a hadsereg felett, hogy esetleg igenis veszedelmekbe vigye a nemzetet? Bosznia-flerczegovinára nézve előre láthatjuk a jövendőt. Maczedóniába akarnak önök menni? Széll Kálmán miniszterelnök: 1 Iszünkben sincs! Endrey Gyula: A következésekre az előzmények rámutatnak. Lombárdiáért. Velenczéért milliókat áldoztunk és tengernyi magyar vért, és mi lett a vége? A dicsőséges osztrák ármádia kMonult Lombárdiából. Ez lesz a következés Bosznia-Herczegovinában is, és ha Maczedóniába mennek önök, legyenek meggyőződve, hogy a jövő diplomácziája azt fogja mondani az akkori osztrák közös külügyminiszternek: »Fiam, keress magadnak más országot; kicsiny neked Maczedónia«. (Tetszés a szélsöbalóldálon.) Mi, méltóztatnak tudni, a nemzet elidegenithetlen jogai alapján, az önálló magyar nemzeti hadseregnek vagyunk a hMei. (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) Ezt követeljük, ezért küzdöttünk a múltban és küzdeni fogunk a jövőben, mert ezé a jövő. Ha nem lenne meg az önálló magyar hadsereg, kételkedni kellene nemzetünk jövője felett, de a felett nem szabad kételkednünk, azért törhetlenül ragaszkodnunk kell program műnk ezen pontjához és biznunk kell a magyarok Istenében, a magyar nemzetnek az erejében, hogy ezt a szükségletét meg is fogja valósítani. (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) De most már számoljunk a helyzettel. Sajnos, daczára annak, hogy az 1867-diki kiegyezési törvény — magyarán mondva — beadta a kulcsot, önök a törvénj'es előfeltételek nélkül még mindig fentartják a 67-es kiegyezést, a most benyújtott törvényjavaslatnál, a hadsereg dolgainak tárgyalásánál tartsuk tehát magunkat az 1867: XII. t.-czikkhez és ahhoz a hadsereghez, a mely még az 1867 : XII. t.-cz. szerint is magyar hadsereg, (Igaz! Ugy van! a szélsömárczius 18-án, szerdán. baloldalon.) és a mely magyar hadsereget még a Deák Ferencz kiegyezése is fentartotta nem az önök számára, mert önök már rég eltékozolták volna, nagyrészben el is tékozolták, hanem fentartotta a nemzet számára. Mikor erre a hadseregre önök megmérhetetlen óriási áldozatokat kérnek, akkor jogunk, sőt kötelességünk nekünk, hogy ezen áldozatokkal szemben rámutassunk azokra követelményekre, a melyeket mi táplálunk az 1867 : XXII. t.-cz. alapján is arra a hadseregre nézve. És nem kötelességünk-e hangosan követelni ezen nemzeti követelményeknek a megvalósítását ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mik azok a követelések? Nagy követeléseink vannak, t. ház. Ezek a követelések nemcsak a mieink, hanem az egész nemzeté. Azt is mondhatnám, hogy az önöké is. Ha önök minden melléktekiutet nélkül egyedül meggyőződésük és lelkiismeretük szavára hallgatnak, önök sem utasíthatják vissza ezen követelmények jogosságát. Sajnos, gyengék önök ahhoz, hogy ezeknek a megvalósítását ott, a hol helye volna és a hol kötelességük volna, követeljék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Gabányi Miklós: Gyávák! (Felkiáltások a jobboldalon: No! No!) Molnár Jenő: Politikai gyávaság, ilyen is van ! Kubik Béla: Hiszen a miniszterelnök terrorizmusa alatt vannak egészen, a ki a főispánokat is mind a kezében tartja. Széll Kálmán miniszterelnök: Jól tudja Kubik ur, hogy nem így van ! Kubik Béla: Én informálva vagyok! B. Kaas Ivor: A szolgabirákat mind behívták a főispánok külön konferencziára a megyékben. Széll Kálmán miniszterelnök: Ki tudja azt bebizonyítani ? Kubik Béla : Ügyesen csinálják! Széll Kálmán miniszterelnök: Én egyet sem hMtam be! B. Kaas Ivor: JSTem mondtam, hogy a miniszterelnök ur, hanem a főispánok hívták be. Endrey Gyula: A közös hadseregre vonatkozólag első elengedhetetlen, s leglényegesebb követelésünk az, hogy a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnél a nemzeti nyelv a maga teljességében érvényesüljön, (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) mert szégyennek, lealázónak tartjuk a magyar nemzetre nézve a mai állapotot és hasonlót nem találunk széles e világon, hogy eltűrje egy nemzet, hogy fiai idegen nyelvű hadseregben szolgáljanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Miért történik az, hogy fiainkat a hadseregben német szóval kommandirozzák és, hogy ott német a hMatalos nyelv? Ezt a 67: XII. t.-cz. 11. §-ára alapítják, mely a hadsereg egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét az alkotmányos király I fejedelmi jogai közé utalta. A hadseregben a
