Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

231. országos ülés 1903 márczius 18-än, szerdán. 225 német nyelv használatát nem indokolhatják meg önök a magyar király fényes fenséges közjogi méltóságának sérelme nélkül azzal, hogy a magyar király alkotmányos fejedelmi ténye az, hogy a hadseregben német a nyelv és a vezényszó. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A mint azt e padokról többen nagyon szépen kifejtették, a magyar király alkotmányos fejedelmi joga nem terjed annyira, hogy ettől a nemzettől nyelvét elvegye és a nemzet fiait egy idegen nyelvű hadsereg kötelékébe kényszerítse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Óriási sérelme ez a magyar nemzetnek, különösen azon sajátos hazai viszonyoknál fogva, hogy hazánk földjén különböző idegen ajkú nemzetiségek is laknak. A mi közművelődési törekvéseink arra kell, hogy irányuljanak, hogy itt a magyar állameszme az egész hazában, beszéljen bármi nyelven ezen hazának a polgára, érvényesüljön, de a közös hadsereg egy óriási akadály ezen nemzeti törekvés megvalósitására. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon,) Hogy is kívánhatjuk azt attól az idegen ajkú, tót, román vagy német hazai fiútól, hogy anyanyelvén kívül, melynek elhagyására senki sem kényszeríti, — nem is kívánhatjuk tőle azt az áldozatot, hogy anyanyelvét elhanyagolja és elfelejtse, — hazája hMatalos államnyelvét is megtanulja, mikor az általános katonai kötelezettségnél fogva mindnyájuknak kell azzal a körülménynyel számolniuk, hogy ők a hadseregben német nyelven fogják katonai szolgálatukat teljesíteni, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ott csak ugy boldogulhatnak, ha a német nyelvet, a mennyire lehet, elsajátítják, (ügy van! a szélsobaloldalon.) A katonai szolgálat szempontjából megköveteljük tőlük a német nyelvet, a hazafiúi kötelességük és polgári téren saját érvényesülésük szempontjából pedig megköveteljük tőlük a magyar nyelvet! A saját nyelvükön kívül tehát még két nyelvet követeljünk meg tőlük, hogy ők ebben az államban mint ennek az államnak polgárai minden téren boldogulni tudjanak! Én soviniszta magyar vagyok, t. ház, de ilyen áldozatot attól az idegen ajkú magyar honpolgártól követelni nem tudok. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Tessék eltörölni a közös hadsereg német nyelvét, akkor igenis több joggal, és a gyakorlati kMihetőség szempontjából több jogosultsággal appeíálhatunk arra, hogy tanulják meg nemzeti nyelvünket. B. Kaas Ivor: A honvédségnél szolgáló tótok mind tudnak magyarul! Endrey Gyula : Végtelenül veszedelmes minálunk a közös hadseregnek ez a nyelvi sajátos állása, hogy itt a hazában egy idegen nyelvet kultMál és terjeszt, s minden téren, minden vonatkozásaiban ezt az idegen nyelvet akarja érvényesíteni. Ez nem egyéb, mint József császárnak az a törekvése, a mely a germanizálásban nyert kifejezést; ez a József császár politikájának hagyománya, a melyet az egész KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII, KÖTET. nemzetnek visszautasítania kell, annál is inkább, mert sajnos, Magyarországon a hadseregen kívül is még mindig akad számos intézet, testület és közület, a mely a germanizálás munkáját végzi állami támogatással. Ma kaptam épen — nem én hozzám volt czimezve, hanem a függetlenségi és 48-as pártkörhöz — egy levelet. Szorosan véve nem katonai dologról van benne szó, de miután a katonai kérdésnek azon részénél vagyok, a mely a germanizálásban nyilvánul, a germanizálásnak különböző megnyilvánulásait mutatja, nem lesz tanulság nélkül való, Temesvárott van egy »Turul« czimü, nem tudom, szövetkezet, gyár, (FelMáltásoJc balfelöl: Czipőgyár!) czipőgyár vagy miféle vállalat. A levélíró szerint — nem tudom, ugy áll-e a dolog — (olvassa): »Ez a czipőgyár évenkint 30.000 korona államsegélyt kap, azonkívül 15 éves adómentességet.« Kubik Béla: Csak akartak adni! Endrey Gyula: Ehhez a czipőgyárhoz beállított egy becsületes polgár a maga gyermekével, hogy miután ott tudomása szerint különböző alkalmazásra, kenyérkeresetre volt kilátás, az ő gyermekének is kérjen egy ilyen alkalmazást. Azt irja ez a polgártársunk Temesvárról, a kit Kalmár Sándornak hMnak és foglalkozására nézve géplakatos — s ezt panaszképen irja a függetlenségi és 48-as párthoz — hogy (olvassa): »Bemenvén oda munkát kérni, az igazgató — valami Erankl nevezetű ur — kijött és elkérte mindegyikünktől a munkáskönyvet. Mikor a munkáskönyvet átvette — megjegyzem, hogy akkor is németül beszélt — nem sok idő múlva kijött a munkavezető, a kMel az igazgató ur (az a bizonyos Franki) azt üzente —• ez is, azt mondja a levélíró, csak törve beszél magyarul — hogyha csak magyarul beszélnek, akkor nem kell munkás, mert mi csak németül beszélünk.« (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nagyon szép ! Mozgás.) Itt egy temesvári, állítólag szubvenczionált ipari vállalatról van szó, a mely nagyon szépen felel meg hMatásának, mert alig hiszem, hogy az legyen a hMatása, hogy Temesváron, a hol a magyarságnak úgyis erősen kellett küzdenie a múltban, és daczára az örvendetes haladásnak, még most is nagy küzdelmei vannak a germanizáczió ellen, egy államilag szubvenczionált iparvállalat is a germanizáczíónak egyik módja és eszköze legyen. (Ugy van! ügy van! a szélsobaloldalon. Zaj.) T. képviselőház! Katonai szakismereteiknél fogva sokkal hMatottabbak fejtegették már azt a kérdést, hogy a mi az egységes vezényletet, vezérletet és belszervezetet illeti, annak nem is olyan lényeges alkatrésze az az egynyelvüség, különösen nem lényeges alkatrésze a német nyelv, mert megmaradhat az egységes vezénylet, vezérlet és belszervezet, ha a hadsereg különböző alkatrészeit különböző nyelven kommanclirozzák. annak szolgálatait különböző njelve29