Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

231. országos ülés 1903 séges választások voltak. Azt vagyok bátor azonban kérdezni, vájjon ezeknél a tiszta választásoknál ez a nemzetrontő törvényjavaslat volt-e az a veder, melylyel a választói bizalomnak forrásából a t. többség megbízóleveleit merítette? Erről a javaslatról akkor szó sem volt. Ki ballott akkor a katonai terheknek ilyen szertelen emeléséről ? Hallottuk a miniszterelnök ur programmját, a mely hamar bevette magát a szMekbe és a fülekbe, nagyon szépen is hangzott : jog, törvény és igazság; szó volt arról a nagy erkölcsi tőkéről, melyet a nemzeti párt vitt a kormánypártba, hogy azt az erkölcsi tőkét a kormányzásnál kamatoztassa, gyümölcsöztesse; szóvolt az önálló vámterületről, de katonai terhek emeléséről szó nem volt. Ha csakugyan szó lett volna azokról a javaslatokról a válsztások alkalmával, és báró Fejérváry Géza és Münnich Aurél t. előadó ur az ország közvéleménye előtt ugy nyilatkoztak volna ebben a kérdésben, mint a hogy most a javaslatok beterjesztése alkalmából nyilatkoznak, nemcsak ők nem kapták volna meg azt a megbizólevelet, melynek alapján ebben a házban helyet foglalnak, de a többség sem nyerte volna meg azt a többséget, a melynek alapján kormányoz. Münnich Aurél előadó: Felolvastam itt a ház szine előtt, hogy elmondtam. (Az elnöki széket Daniel Gábor foglalja el.) Endrey Gyula: Legyünk őszinték; nem gondolt akkor senki ily óriási katonai terhekre, de azt hiszem, nem is mertek volna önök a nemzet elé állani a militárizmusnak ily szertelen, túlzó követeléseMel. B. Kaas !vor: A választások után szokták ezt tenni! Endrey Gyula: Hogy van az mégis, hogy mikor a választások előtt erről hallgattak . . . Münnich Aurél előadó : Nem mindenki hallgatott! Endrey Gyula : ... Münnich Aurél képviselőtársam sem beszélt róla Iglón! Münnich Aurél előadó: Felolvastam! Endrey Gyula: Engedje meg, de hogy a választás előtt erről beszélt volna, azt kénytelen vagyok kétségbevonni, akkor nem értették meg a szavát. Nyilván magyarul beszélt s a választói tótok voltak, vagy oly nyelven beszélt, melyet meg nem értettek. Münnich Aurél előadó: Ép oly jó magyarok, mint maga! Ha kívánja, újból felolvasom! Endrey Gyula: Nagyon szívesen veszszük, ha lesz szMes felolvasni; mint előadónak bármikor joga van erre. Az egész ország csodájára járna annak a választóközönségnek, mely ily óriási katonai terhekről való előzetes felvilágosítás után lelkesedéssel, szeretettel és bizalommal nyújtotta Münnich Aurélnak az ő bizalmának zálogát, a megbízólevelet. Münnich Aurél előadó: Azt bizza választóimra. Azok jobban tadják azt, mint maga! márczius 18-án, szerdán. 221 Endrey Gyula: Akkor valami szerfeletti bűvös egyéni tulajdonságának kell t. képviselőtársamnak lennie. Én nagy tisztelettel vagyok, legyen róla meggyőződve, nemcsak egyénisége iránt, de választói iránt is, de én hiszem, hogy választói, ha idegen ajkúak is, jórészben vannak olyan magyar emberek, hogy ha tudomással bírtak arról, hogy mi czéloztatik a nemzet ellen, sarkukra állanak és azt mondják Münnich Aurél urnak: Az urtól pedig megvárjuk, hogy ön is a sarkára álljon, mikor ezen javaslatok tárgyalására kerül a sor. Münnich Aurél előadó: Ezt bizza csak választóimra. Endrey Gyula: Hogyan került ez a végzetes törvényjavaslat a ház asztalára, azt nem tudom. Mi azt tartjuk, hogy valami láthatatlan kéz dobta azt be a közélet fórumába, hogy megzavarja azt a többséget, vagy, hogy kipróbálja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert a nemzet sorsának legális intézői, a kormánypárti vezetők, tudomással sem bírtak erről a törvényjavaslatról mindaddig, mig a bécsi suttogások hangot nem adtak, a mely hang a magyar füleket is megütötte, és a mely hanggal szemben épen gróf Apponyi Albert volt az, a ki a Lehel kürtjét Jászberényben megszólaltatta. Domahidy Elemér: Hogy beszélhettünk volna a választásoknál róla ! Endrey Gyula: Nem a választásoknál volt, azután szólt az a kürt, méltóztassék csak a dátumra visszagondolni. Sajnos, mi türés-tagadás, mondjuk meg, a mint a dolog áll, hogy a mi egész alkotmányosságunk csak szemfényvesztés, (Mozgás jobbfelöl.) hogy itt nem az a törvény, a mit a nemzet érdekei parancsolnak, hanem a mit bizonyos láthatatlan intéző hatalmak ettől a nemzettől megkövetelnek. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez sem áll! Endrey Gyula: Az egész 1867-iki alkotmány egy ütet taplóval sem ér többet az októberi diplománál, a melyre vonatkozólag egy klasszikus írásom is van. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy kicsit nagy mondás! Polczner Jenő: Ma nem is ér többet! Endrey Gyula: Imént czitáltam a t. miniszterelnök ur politikai vezérének, Deák Ferencznek, egy 1840. február 5-diki beszédét, a melyet az akkori ujonczjavaslat ellen tartott, engedje meg most az igen t. miniszterelnök ur, hogy az én politikai vezéremnek, Kossuth Lajosnak, olvassam fel azokat az örökbecsű szavait, a melyekre a história nyomta rá a pecsétet és az a körülmény, hogy ezzel a törvényjavaslattal ön is t. miniszterelnök ur és az ön pártja a nemzet elé jönni bátorkodott (olvassa): »A mostani, úgynevezett alkotmányos életnek Magyarországon nincs intézményes biztositéka: egyedüli garancziája az a személyes akarat,