Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-231

220 231. országos ülés 1903 márczius 18-án, szerdán. sem a szabadelvű pártnak többi törzstagjai nem igen fognak igyekezni, hogy azt a czifra szűrt t. képviselőtársamnak a vállára segítsék. Én és képviselőtársaim, a kik ezen az oldalon ülünk, nem kis várakozással néztünk a volt nemzeti pártnak politikai pályafutása elé, és a nemzeti párt katonai programmjáról is többet tartottunk, mint a milyen szinben azt Bolgár Ferencz t. képviselőtársam feltünteti, mert azzal, a mit nemzeti iránynak neveznek, össze volt kötve a volt nemzeti párt programmpontjának kardinális tétele, mely az 1892-iki kiáltványban is benne volt és a mely oda irányult, hogy: »a 67-iki kiegyezés alapján követeljük közjogunk fejlesztését, állami önállóságunk szellemében és a paritás értelmében.« Ha pedig összevetjük most már e nemzeti irányzatot, a 67-es alakban is érvényesíthető állami önállóságot és a paritást, akkor én a volt nemzeti pártiaknak magatartását ezen javaslattal szemben sem megérteni nem tudom, sem megmagyarázására nem vállalkozhatom. Nem is magyarázta, de nem is magyarázhatja meg ezt senki. Egyet mindenesetre elvárt volna a nemzet a volt nemzeti párt tagjaitól, elvárta volna azt, hogyha a kormánynak, vagy az a felett látható vagy láthatatlan hatalomnak a nemzetre nézve ily végtelenül káros és lesújtó törvényjavaslat benyújtására volt szándéka, ugy nekik azt a kormánypárt^ kebelében meg kellett volna akadályozniuk. És ha ezt nem tudták, mint a hogy nem voltak rá képesek, ugy a törvényjavaslat benyújtása után elvárhattuk volna a nemzeti párt múltjának révén azt, hogy a törvényjavaslat ellen velünk együtt fogják megküzdeni ezt a csatát, a mely csatának csak a nemzet érdekei győzelmére lehet vezetnie. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, t. ház, a nemzeti párt nem lát veszedelmet ebben a javaslatban. Mi azt látunk, a nemzet is azt lát, mert a nemzet megmozdult ; a törvényhatóságok, a melyek korántsem olyan könnyen megmozgatható politikai testületek, hogy nemzeti és hazafias oly irányzatok érdekében, a melyek bizonyos tekintetben ellenzéki színezettel birnak, megmozduljanak, most már megmozdultak; nemcsak a törvényhatóságok, községek, tesületek, az ország minden részéből feliratokkal jöttek ide az ország törvényhozó testületéhez, hogy a nemzettől hárítsák el ezt a veszedelmet, és mikor ugy látszott, hogy a feliratok mind hiábavalók lesznek, akkor megmozdult a nép, jött Hatvan, Szolnok, NagyKároly, Zilah, Czegléd, Debreczen (Éljenzés a szélsőbaioldalon.) és követni fogják példájokat mások, jönnek, hogy zörgessenek: zörgessetek és megnyittatik; jönnek, hogy a nemzet közhangulatának kifejezést adjanak. (Helyeslés a szélsőbaioldalon.) Báró Fejérváry azt mondta, hogy »a nemzeti közvélemény nincs az önök háta mögött.« Engedelmet kérek, a legutóbb történt események is fényesen megfáczolják azt, és én, hogy a közvéleményt e törvényjavaslattal szemben méltó módon juttassam kifejezésre, egy temesvári polgárnak, a t. honvédelmi miniszter ur egy választójának, — felteszem ugyan róla, hogy nem szavazott rá, — a ki egyszersmind a magyar nemzet egyik koszorús költője, mondom, egy temesvári polgárnak olvasom fel a véleményét, hogy hadd lássák, miként gondolkodik ő erről a törvényjavaslatról. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Voltunk mi már Európa kardja, Gyávaságot ki mond a magyarra, Ha végre a lelkünk is fellázad : Nincs több fiunk osztrák katonának ! ? Sőt, hogy eddig mostohán od'adtuk S ők minket, mi őket megtagadtuk : Ez a szégyen, ez a gyávaság csak ! — Nincs több fiunk osztrák katonának ! Hazám, egyszer nyisd már a szemed ki, Ugy elpusztulsz, meg se sirat senki. Gúnyjára vagy máris a világnak . . . — Nincs több fiunk osztrák katonának ! Vagy van-e még nemzet e világon, A ki önként védelmébe álljon Idegen nép gyűlölt zászlajának ? . . . — Nincs több fiunk osztrák katonának ! Csak bántani tudnak ott bennünket, Csak gyalázni szegény nemzetünket. Vessünk véget a komédiának : — Nincs több fiunk osztrák katonának! Az is ezudar, a ki oda adja, Hazugság az, hogy a nemzet adja ! Kérdjétek meg a magyar anyákat: — Nincs több fiunk osztrák katonának !« (Élénk tetszés a szélsőbaioldalon.) Ezt a szép költeményt . .. Thaly Kálmán: Debreczeni ember irta! Endrey Gyula: A honvédelmi miniszter urnak egy választója, Szabolcska Mihály irta. (Elénk éljenzés a szélsőbaioldalon). Ez ma a közhangulat, ez a nemzetnek a szMe verése, ez a nemzet érzelme, felfogása erről a törvényjavaslatról és ez adja nekünk az erőt, hogy a nemzet mi mögöttünk van, a nemzet többségét mi képviseljük. ISTem a parlamenti kisebbség harcza ez a többség ellen, hanem a többség harcza a kisebbség ellen, mert a kisebbséget ma* önök képviselik, a nemzet velünk van. Még csak a tiszta választásokra sem hMatkozhatik a t. miniszterelnök ur. Suum cuique. Én elismerem a legutóbbi választásokról, hogy a miniszterelnök ur tisztességgel, korrektül, becsülettel megfelelt annak a kötelezettségnek, melyet e tekintetben a nemzettel szemben vállalt. Voltak ugyan egyes helyeken olyan jelenségek, a melyek a tiszta jelzővel nem volnának illethetők,.... B. Kaas Ivor: De csak a néppárt ellen! Endrey Gyula : de nagyobb mértékben mégis elismerem, hogy a legutóbbi választások tisztes-