Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

230. országos ülés 1903 tarifa terhe a jövőben kevesebb lesz, mint eddig volt Széll Kálmán miniszterelnök: Valószínűleg! B. Kaas Mor: . . . mert akkor a mi fogyasztó közönségünknek több pénz marad a zsebében, mint az ellenkező esetben. Széll Kálmán miniszterelnök : Egészen megfordítva áll! B. Kaas Mor: De a junktim még ezen esetben is fennáll, ha nem is mint külön fedezet, a melyről ha a miniszterelnök ur tagadja, én nem állítom, hogy van. Mert miért terjesztették be ezen katonai javaslatokat most és miért nem terjesztették be vagy régen vagy utóbb. Ha azt mondják, hogy szükség volt a hadsereg kiegészítésére, ujonczokkal, no hát azt elfogadjuk, de nem volt szükség a létszám felemelésére. Hisz önök beterjeszthették volna a régi ujonczlétszámot és azt hiszem, hogy annak keresztülvitele semmi akadályba nem ütközött volna és akkor ma tárgyalhatnók a többi sürgősnél sürgősebb javaslatokat, a költségvetést, és dolgozhatnánk minden zavar nélkül, (Tetszés a balés a szélsőbaloldalon.) ki-ki a maga legjobb meggyőződése szerint. Azért kénytelen vagyok fentartani, hogy itt junktim létezik, a mely lehet, hogy nem pénzügyi, akkor politikai, vagy taktikai, de mindenesetre hiba. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A negyedik, a mMel megokolták ezeket a javaslatokat, azzal már rövid lehetek, sok beszéd folyt róla. az u. n. nemzeti követelések. Ott van a zászló kérdése. Én sohasem állottam más zászló alatt, mint a nemzeti szín zászló alatt (Tetszés a szélsöbaloldalon.) és Magyarország zászlójának sohasem fogok elismerni mást, mint a nemzeti zászlót. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hanem ez a zászlókérdés, a mely kormányképtelenné tette a nemzeti pártot, mint a hogy az önálló hadsereg követelése kormányképtelenné teszi a függetlenségi pártot, hát ez a zászlókérdés harmincz év óta nincs megoldva, és hogy meg lesz-e oldva most és jól lesz-e megoldva, az egészen bizonytalan. Mert a minő biztatásokat az ellenzék kapott, azok nagyon ködösek. Azt mondotta a miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur is, hogy a dualizmusnak megfelelően a közös intézményekben a jelvények iránt előterjesztés fog tétetni. Nem tudom, preczizen fejeztem-e ki magam; de gondolom, igy van. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Holló Lajos: Befestik a nemzeti szinü zászlót fekete-sárgára! B. Kaas Mor: Azt nem! Ha én itt az osztrák Heichsrathban történtekre visszagondolok, akkor én nekem ugy tűnik fel a dolog, hogy itt egy félreértés van az osztrák és a magyar kormány felfogása között, mert különben lehetetlennek tartom, hogy ott Ausztriában olyan nyilatkozatok történhessenek a zászló kérdésében, mint a minők tétettek s a mely nyilatkozatok teljesen kizárják azt, KÉPVH NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. márczius 17-én, kedden. 201 hogy a magyar nemzeti szinek alkalmaztassanak a közös hadseregnél. Ha már most e kijelentéseket az ottani minisztérium jóváhagyása mellett az ottani törvényhozó testületben megtehették, annak tudatában, a mit kijelentett a magyar kormány, a melyik szintén meghatalmazás alapján tette kijelentését: — akkor e két kijelentés nem kongruens, illetőleg e két kijelentés között valami különbözetnek, valami hézagnak kell lenni. S mi az a hézag ? Nem tudom, de elképzelem ekként: (Sálijuk! Halljuk ! a baloldalon.) Közös intézmények alatt mi értjük a közös hadsereget is; az osztrákok közös intézmények alatt értik a közös minisztériumokat és a, közös diplomácziát. Már most közös — vagyis a dualizmusnak megfelelő jelvények alatt értik ők alkalmasint a pecséteknek átalakítását a hMatalokban, a zászlóknak ilyen vagy amolyan alkalmazását a konzulátusoknál, a követségeknél és a mi közös minisztériumainkban, a mikor azoknak valami közös funkeziójuk van. Szóval ők ott olyasvalamit értenek, a melyben nem foglaltatik benne a hadsereg zászlóinak kicserélése. Mi pedig mást értünk a közös intézmény alatt. (Halljak! Halljuk! a baloldalon.) Mi ugyanis semmi szin alatt som fogadjuk el — és ebben talán egyetértünk — az osztrák kormánynak ilyetén felfogását, magyarázatát. De hogy mi lesz a megoldás, azt mi, a kik nem viseltetünk bizalommal — pártállásunknál fogva és nem személyes szempontból ~ a kormány iránt, bizonyos kétkedéssel várjuk; kétkedéssel várjuk különösen azt, hogy micsoda propozicziókat fog a mi kormányunk e tekintetben tehetni. Ha e tekintetben mi nyilatkozatokat kaptunk volna, akkor talán megnyugodhattunk volna; ezért mi még most is várjuk a miniszterelnök urnak nyilatkozatát e tekintetben, addig pedig kénytelenek vagyunk felfogásunkat, szemben az osztrákok felfogásával, fentartani. (Helyeslés a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én már nyilatkoztam ! Holló Lajos: Nyilatkozott! De hogy? Széll Kálmán miniszterelnök: A mint felfogtam ! (Tetszés jobbról.) Beőthy Ákos: Nem kell takargatni! Széll Kámán miniszterelnök: Én nem takargatok semmit! Beőthy Ákos: Hát tessék a zászlómintát letenni a ház asztalára! (Zaj a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd ha meglesz ! Beőthy Ákos : Hadd lássuk! Széll Klálmán miniszterelnök: Nem mondtam, hogy megvan! Majd ha meg lesz, beszá» mólok róla; a míg nincs, nem számolhatok be! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk ! Halljak !) 26