Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-230
"230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 195 két évtized alatt tudta-e érvényesíteni akár az adminisztráczió, akár a törvényhozás, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) akár az üzleti viszonyok terén ? Miben tudott ő magyar nagykataimi politikát csinálni Boszniában, abban a Boszniában, a melyhez Ausztriának semmi közjogi vagy történeti vonatkozása nincs, (TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloläalon.) a mely Ausztriától geograficze el van választva, a mely Boszniáról egyik kötet a másik után jelenik meg (Egy hang a szélsöbaloläalon: Jól fizetve!) bebizonyitani azt, hogy Magyarországnak micsoda történelmi emlékei, jogai vannak arra a tartományra, és a mely Boszniának zászlóját minden királykoronázás alkalmával a menet előtt viszik, a mely Boszniára nézve Magyarország joga a hitlevélben van biztosítva. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Itt van Bosznia kezünkben évtizedek óta és a szabadelvű kormányok a magyar nagyhatalmi politikát nem tudták érvényesíteni ebben a tartományban. (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Tovább megyek. Ott van Dalmáczia. (Halljuk! Halljuk! bal felül.) Száz esztendő óta majdnem vissza van csatolva ehhez, a nem is tudom, hogy mondjam, Ausztriához-e vagy Magyarországhoz, szóval ide van adva a fejedelem uralkodása alá. A mi törvényhozásunk 1809 óta számtalanszor követelte annak visszacsatolását. 1868-ban megígérték a horvát egyezményben Dalmáczia visszacsatolását. 1868-ban itt járt Bajamonti spalatói polgármester, kérte a magyar államférfiakat, hogy csatolják vissza Dalmácziát, szabadítsák ki azt a tartományt, az osztrák svábok uralma alól. Rakovszky István: Fel is lázadtak akkor B. Kaas Mor: És ma megint, a mint olvasom, Dalmáczia reichsrathi képviselője, Milics Vinkó spalatói polgármester újra követeli Dalmáczia visszacsatolását fejedelmünktől, törvényhozásunktól. Múlnak évek, múlnak az évtizedek, és hiába van minden hatalom, minden befolyás, minden határozat, minden törvény, a mi kormányaink Dalmácziát vissza nem csatolják Magyarországhoz. Hát hol van a nagyhatalmi politika? Zmeskál Zoiíán: A míg nem kapnak ujonczlétszámemelést, addig nem csatolják vissza! B. Kaas Mor: Hát tessék azt feltételül szabni, hogy visszacsatolják! Hát ha mi a magyar politikát nem tudjuk érvényesíteni azokban a Balkán-tartományokban sem, a melyek a markunkban vannak, akkor mit akarunk mi csinálni Maczedoniával? (Helyeslés és derültség a baloldalon.) Kinek akarjuk mi meghódítani Maczedoniát? (Egy hang a baloldalon: Nagy Sándornak! Derültség.) Az áldozatokat megkövetelik tőlünk ebben a törvényjavaslatban, megkövetelik tőlünk majdnem kimondhatatlan költségekben, a melyeket majd megszavaznak a delegáczióban; minden meglesz, de nekünk Maczedoniából nem jut semmi, csak a gond, az áldozat, csak a vér és a pénz. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Szünetet kérjen!) Még nem vagyok fáradt. Itt vannak még a keleti Balkán-államok. Hát Szerbia, a mely egészen mellettünk van, tőszomszédnnk! Hát Bulgária, a mely a Dunának s a tengernek és a Balkán-szorosoknak birtokában valóságos kulcsa a Balkán-félszigetnek ! Gróf Andrássy Gyula jól felismerte, hogy Bulgária az a pont, a melyből a keleti kérdést meg kell, vagy meg lehet oldani és ő sokszor sürgette Bulgária függetlenségének mentül nagyobb teljességét. Hát Ausztria és Magyarország diplomácziájának befolyása Belgrádban és Szófiában micsoda változásokon ment keresztül ? Talán ottan tudtuk érvényesíteni a mi nagyhatalmi állásunkat akár a franczia, akár az orosz, vagy Bukarestben a német befolyással szemben? Hiszen még magyar alattvalóinkat sem tudtuk jogaikban megvédelmezni ! Hát ha ilyen külpolitikát látunk a gyakorlatban, akkor ne csodálkozzanak, ha mi nem fogadjuk el érvül ezeket a balkán-elméleteket a gyakorlattal szemben arra, hogy mi itten 23.000 vagy nem tudom mennyi, 25.000 ujonczczal többet szavazzunk meg a kormány rendelkezésére. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ezek után legyen szabad 10 perez szünetet kérnem, mielőtt áttérnék beszédem katonai részére. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kérem Kaas Mor képviselő urat, folytassa előadását. B. Kaas Mor: T. ház! Áttérek beszédemnek azon részére, a mely a katonai kérdésekkel foglalkozik. Minden államban az a kérdés, milyen hadseregre van szüksége háborúban, másfelől pedig hogy mekkora hadsereget bír kiállítani háborúban és békében. (Zaj. Elnök csenget.) Az 1867-ben tőlünk követelt ujonezok létszáma 38.000 volt. A mikor az első véderőtörvényt behozták, 1868-ban, akkor felemelték 43.507-re, ebben még kontingentálva volt a póttartalék, mert 39.555 ember volt a rendes közös hadseregbe sorozva és ennek 10°/ 0-a, 3995 a póttartalékos. 1889-ben a mi részünkre már 43,889 embert vettek fel, de a póttartalékot már külön vették, bizonytalan arányban. Most pedig a közös hadsereg számára követelnek 53.638 ujonezot, a póttartalék számbavevése nélkül. Ebből látszik, hogy a közös hadvezetés egész rendszeresen emeli az ujonczlétszámot, a nélkül, hogy nekünk megmagyarázná, hogy voltaképen mi az a határ, a melyen túlmenni nem akar, és hogy az ujonczlétszám csakugyan az-e, a melyet mi megszavazunk, vagy nem-e sokkal több ? A régibb törvényekben megvolt legalább a hadi létszám határozva. 800.000 ember volt. a 25*
