Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

192 230. országos ülés 1903 ralmajor: Lehrbuch fiir die k. k. Militär-Eealund Cadetten-Schule, a IX. kötet —. lapjának 30. sorában a Kaiserthum Oesterreich-Ungarnról beszél; II. kötete 25. lapjának utolsó bekezdésében azt tanítja, hogy Magyarország és Ausztria reál-unióban van. Ott, a hol a reálunió fogalmát magyarázza, azt mondván: »So stehen Oesterreich-ITngarn, — die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder, und die Länder der ungarischen Krone — in PealTJnion.« (Zaj bal felől.) Azután a Reichskriegsministerium megbizásából irt Lehrbuca der allgemeinen Geschichte 3. kötete »Österreich« ez. fejezetében az 53. lapon ezt mondja: »Von dem Jahre 1526 datirt demnach die Begründung der oesterreichischungarischeu Monarchie,« (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azután Gindeley tankönyve III. köt. 85. lapján : »Hingegen erweckten die glorreichen Erfolge in den Türkenkriegen und die fást vollständige Unterverfung Ungarns dass Gefühl der Zusammengehörigkeit der oesterreichischen Völker, riefen einen allgemeinen oesterreichischen Patriotismus hervor, — a Magyarországon vívott török háború — und beiwirkten die innere Vereinígung der österreichiscben Erbländer unter denen jetzt auch Ungarn zählte, zur Monarchie.« (Egy hang balfelöl: Most is tanítják ?) A mikor ezt a czikket írták, akkor tanították, hogy most tanitják-e, azt, engedelmet kérek, nem tudom, annyira nem vagyok beleavatva a katonai nevelésbe, de az bizonyos, hogy azok az urak, a kik ma a hadseregben főtiszti rangot viselnek, ezt tanulták. (TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) és ezen szempontokból, ezen gondolkozással ítélik meg a magyar közjogi viszonyokat és ezért minden olyan reformot, a melyet mi nemzeti követelés gyanánt követelünk, elleneznek, mint valami borzasztó dolgot, mintegy jogfosztást, mintegy megtagadását annak az Ausztriának, és annak az osztrák alkotmánynak, a melyet ők az ő tankönyveikből mint szentírást ismernek. A Ileichsrathban, ott nem katonák beszéltek, hanem ezMilek, volt miniszterek és pártvezérek, berezegek és grófok, azok is ugyanebben a felfogásban leiedzenek, mert az osztrák népnevelés hasonló elveket hirdet az ő könyveiben, tehát az osztrák közvélemény ezen nevelési rendszer által impregnálva Magyarországnak minden jogát, minden törekvését, mint erimen laesae majestatis-t tekinti. Pl. »Leitfaden der Geographie von Notoliczka fiir Bürgerschulen.« »Die österreichisch-uugarische Monarchie«-ról a §. 74-ben Bestandtheile czimen ezt tanítja: (Halljuk! Ralijuk,! balfelül.) »üie Monarchie umfasst folgende Bestandtheile : jönnek az osztrák tartományok. Továbbá: »Die Länder der ungarischen Krone sind: das Königreich Ungarn mit der Hauptstadt Budapest, an der Donau, das Gross-Eürstenthum Siebenbürgen, mit der Hauptstadt Herniannmárczius 17-én, kedden. stadt, (Mozgás és derültség a néppárton és a szélsöbaloldalon.) das Königreich Kroatien und Slavonien, mit der Hauptstadt Agram.« Mi ez más, t. képviselőház, mint a föderalizmus, a mely elismeri Ausztriában Csehországot, Tirolt és Vorarlberget, és épugy ismerik el nálunk Magyarországot, »Siebenbürgen«-t és »Kroatien«-t. De hát nem folytatom tovább a szemelvényeket — van még több is — mert különben nagyon sokat kellene még beszélnem. (Halljuk! Halljuk/ a szélsöbaloldalon.) Ha az elénk terjesztett törvényjavaslatokat el akarjuk bírálni, csak azok a szempontok lehetnek reánk nézve irányadók, a melyek a törvényjavaslat indokolásában, a miniszterek beszédeiben és a kormánypárti vezérszónokok nyilatkozataiban és kijelentéseiben találhatók. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezekben pedig négy szempont domborodott ki. Az első szempont az európai keretbe beillesztett nagyhatalmi kérdés, a külpolitikai viszonyok kérdése, az összehasonlítás a szomszéd nagyhatalmakkal. Ezek feltétlenül szükségessé teszik szerintük a mi hadseregünknek ilyen mértékben való kifejlesztését. A második szempont az, hogy hadseregünknek belső szükségletei teszik elodázhatatlanná az ujonczlétszám felemelését ; a harmadik szempont az, hogy azok a terhek, a melyek ebből Magyarországra haramiának, elviselhetetlenek magára a nemzetre nem lesznek, nem járnak adóemeléssel, a negyedik szempont pedig az volt, hogy ezekkel a törvényjavaslatokkal kapcsolatosan, mintegy rekompenzáczióként a kormány u. n. nemzeti vívmányokat hoz a magyar törvényhozásnak és ebben megnyugodhatunk, mert ezek aequMalensét fogják képezni azoknak az áldozatoknak, a melyeket a nemzettől ezen a czimen megkövetelnek. Azt hiszem, hogy helyesen disztingváltam ezeket a szempontokat. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ezen a nyomon akarok tehát haladni én is. (Halljuk! Halljuk !) Az első szempont: a külviszonyok kérdése. Erről nagyon sok szó folyt. Azt állították, hogy lépést kell tartanunk azokkal a nagyhatalmakkal, a melyeknek nálunknál nagyobb hadseregük van, mert a mi helyzetünk azt követeli, hogy a hadseregünk necsak védképes legyen, hanem háború esetén támadólag is léphessen fel, és győzelmet arathasson. Ezen utóbbi felfogás ellen senkinek észrevétele nem lehet, mert hadsereget nem azért tartunk, hogy megverettessünk, hanem azért, hogy háború esetén győzedelmeskedhessünk, magunkat és érdekeinket megvédelmezhessük. De ha áll az, hogy európai keretben kell megítélni a kérdést, akkor meg kell vizsgálnunk az európai keretet, illetőleg monarchiánknak ebben a keretben levő helyét. (Halljuk! Halljuk!) Sokat hallottunk a nagyhatalmi állásról. Megvallom,, én is barátja vagyok a nagyhatalmi állásnak. Én kMánom Nagy-Magyarországot és