Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

•230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. 193 abban a nézetben vagyok, hogy mi nem lehetünk kishatalom. Miért nem ? Azért nem, mert a két monarchia, Ausztria és Magyarország 46 millió lelket számlál; 46 millió lélek, 6 millióval több, mint Francziaország, 4 millióval több, mint Anglia és 13 millióval több, mint Olaszország lakossága. Hát ha egy államszövetség, mint a mienk, 46 millió emberrel van reprezentálva Európában, az kishatalom nem lehet. De van még egy másik szempont is, az, hogy Magyarország fekvése Európa közepén olyan természetű, a mely nem engedi azt, hogy azon veszedelmekkel, a melyek a multak tanúsága szerint fenyegetik, véderejét ne fejleszsze annyira, hogy a védelem czéljainak tényleg meg tudjon felelni. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) De támadó háborút a világon közülünk ki akar ? Hát a múlt században Európa térképe akként alakult át, hogy mellettünk megalakultak Nagy-Németország és Olaszország; és már most kérdezem, Magyarország melyik szomszéd nagyhatalomnak akarna háborút üzenni? Mit keressünk mi Oroszországban, mit keressünk Németországban és mit keressünk Olaszországban ? Nekünk ott semmi keresni valónk nincsen. Ha mi ott győznénk, még akkor se tudnók győzelmünknek hasznát venni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Hát Ausztriának van-e módja, hogy akár Németországban, akár Olaszországban visszahódítsa elvesztett tartományait ? Azt hiszem, nincsen. Minden háború, a melyet Ausztria hódítási czélokkal kezdene ezen nagyhatalmi szomszédaMal szemben, az ő végromlását eredményezhetné, mert tekintettel zilált nemzetiségi viszonyaira, a legnagyobb koczkázattal járna, ha ő ilyen háborút kezdeményezne. (Az elnöki széket gr. Apponyi Albert foglalja el.) Tehát mindezen szomszédokkal szemben a mi helyzetünk defenzív; megtámadtatások ellen igenis védekeznünk kell, mert az nincsen kizárva, hogy ezek közül akármelyik vagy kettő, vagy mind a három, hódító szándékkal támad Ausztriára. De egy defenzív hadsereg szervezete várakkal stb. egészen más, mint az offenzív hadseregé. Egészen más hadsereg kell ennek az államszövetségnek, ha be akarunk vonulni Berlinbe, vagy be akarunk vonulni, — mint Napóleon, — Moszkvába; és egészen más szervezet kell, ha meg akarjuk akadályozni, hogy azok ide betörjenek és itt minket és e monarchiát megsemmisítsék. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) A magyar nemzet azt a kötelességet, melyet a pragmatika szankczió reánk rótt, az osztrák örökös tartományok, illetőleg ő Felsége többi királyságai és országainak megvédése tekintetében, mindig hősiesen és tökéletesen teljesítette; (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) balsorsban, nehéz viszonyok között KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. Ausztriát megtartotta a dinasztiának. Ezentúl ma nincs nekünk kötelezettségünk és ezen szempontokon túlmenőleg semmiféle véderőtörvényjavaslatot, a mely ide beterjesztetik, megszavaznunk nem lehet. Van azonban déli határainkon egy nyitott tér számunkra, és erre fektették okoskodásaikat gr. Andrássy Gyula és gr. Tisza István t. képviselőtársaim. (Halljuk! Ralijuk! a néppárton.) Kubik Béla: Osztozkodni akartak! (Derültség a baloldalon.) B. Kaas Mor: A szomszéd nagyhatalmakkal szemben, hogy ellenünk támadás ne intéztessék, a diplomáczia óv meg. A Balkán - államokra nézve a viszonyok máskép alakulhatnak. Ott megtörténhetik, hogy a fegyveres beavatkozás kötelességünkké válik, illetőleg bizonyos politikai viszonyoknak ez elkerülhetetlen következménye lehet. Nem megyek vissza nagyon messzire; én még emlékszem rá, a mikor nagyon rossz viszonyban voltunk Oroszországgal, ámbár — közbevetőleg jegyzem meg — a Habsburgoknak a Bománovokkal évszázadok történetének tanúsága szerint soha háborujok nem volt. Bartha Miklós: Még szövetkeztek ellenünk, hogy vérpadra vigyenek! (Ugy van! a baloldalon.) B. Kaas Mor: Hát mikor a legrosszabb volt a viszony a bécsi és a szent-pétervári udvar között, akkor gr. Andrássy Gyula, az akkori külügyminiszter, volt az első, — és nem Ugron Gábor — a ki az orosz-magyar szövetséget behozta a politikába. 0 volt az, a ki ő Felsége, a királylyal Szent-Pétervárra utazott és ottan . . . Várady Károly: Kezet csókolt I (Derültség a szélsobalóldalon.) B. Kaas Mor: . . . — bizonyosan azt is megtette — hanem a czárnéval, a mostani özvegy czárnéval tánczolta a franczia négyest és ezen frigyből származott a reichstadti egyezség. (Derültség a baloldalon.) A reichstadti egyezség . . . (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a néppárton: Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: Most lesz exczellencziás Klobusiczky! (Derültség a néppárton és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) B. Kaas Mor: Mondom, a reichstadti egyezség a balkáni államok viszonyaira vonatkozott, a hol akkor felkelések voltak — Boszniában és Herczegovinában, azután a török-szerb háború, majd a bolgár lázadás stb. Ekkor megegyezett a két hatalom abban, hogy Oroszországnak megengedjük a hadüzenetet, illetőleg a hadviselést a Balkán-félszigeten, azalatt pedig Ausztria és Magyarország semleges magatartást fog tanúsítani, a végeredmény pedig megállapittatott egy bizonyos még most sem közzétett okmányban, melyben Oroszország kötelezte magát arra, hogy a maga ré25