Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-230

188 230. országos ülés 1903 márczius 17-én, kedden. megtámadtatunk, bennünket erősíteni, eltiporni nem hagyni, vagy pedig ha mi támadunk, oly czélokat akarunk-e támadásunkkal elérni, a mely czéloknak általunk való elérése másoknak is hasznára, másoknak is javára szolgál? III. Napóleon hatalma tetőpontján szövetkezett a kis szard királysággal, szövetkezett Kossuthtal, hogy biztosítsa magának a magyar felkelést, ha arra szüksége lenne. (Igazi Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Oroszország hálával vette igénybe plevnai kudarcza után a kis Románia segítségét. A hármas-szövetség pedig most is iparkodik a kis Romániát magának megnyerni, mely egy Oroszország elleni háborúban megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetne Németországnak és Ausztriának, viszont Oroszországnak egy ellenünk való háborúban. A kis Crnagóra becses szövetségese a nagy Oroszországnak, mert egy ellenünk való háborúban saját haderejének négyszeresét kötné le a mi haderőnkből. Nem a hadsereg nagysága, de az érdekközösség hozza létre a szövetségeket, s a mig Németországnak érdekében fog feküdni Ausztria és Magyarország fennállása, a meddig abban a helyzetben van, hogy Franczia- és Oroszország egyesülve törhetnek rá, addig az az egy millió harczos, melylyel szövetségesünk segítségére siethetünk, nagyon becses lesz neki, de mihelyt nem fog érdekében feküdni a mi fenmaradásunk, sőt érdekében lesz Ausztria-Magyarország feloszlása, akkor mi olyan hadsereget kiállítani tudni nem fogunk soha, mely Németország és Oroszország felosztási szándékát megakadályozni tudná. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A véderő szaporítását czélzó törvényjavaslatok más boldogabb, gazdagabb országokban sem emelkedtek simán törvényerőre — legyen elég Németországra utalnom — pedig más országokban a hadsereg a nemzeti védelem eszköze. Minálunk a közös hadsereg nem az. Ugyan mikor védte ez a hadsereg Magyarország — a magyar nemzet érdekeit, mikor mozdította elő a nemzet czéljait, reményeinek megvalósulását? Volt-e a hétéves háborútól kezdve csak egy olyan hadi ténye is ennek a hadseregnek, mely a magyar nemzet védelmében ment volna végbe? A napóleoni háborúk, az olaszországi háborúk? Vagy talán a 66-ikí vagy Bosznia okkupácziója szolgált ilyeu czélt? Az én csekély történelmi tudásom nem tudja a legkisebb magyar érdeket sem felfedezni, a mely ezekben a háborúkban szerepet játszott. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha haszon háramlótt erre a nemzetre a hadsereg harczaiból, az mindig akkor történt, a mikor ez a hadsereg vereséget szenvedett. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) S mit várhat e nemzet a jövőben ebben a tekintetben ettől a hadseregtől? Ugyanazt, a mit a múltban. Ha majd egyszer Ausztriában a szláv elemek jutnak túlsúlyra, a mi épen nincsen kizárva, sőt azt hiszem, hogy nem igen távol jövendőben meg fog történni, ha majd Oroszország kegyes engedelmével ujabb hódításokat teszünk a Balkánon, mert hiszen minden arra mutat, hogy erre kell a nagy haderő, akkor majd, azt hiszem, elő fognak állani a birodalom sorsát intéző, mindig a czélszerüség szempontjában utazó politikusok,, és azt fogják mondani a magyar nemzetnek: Édes magyarom! Magad is láthatod, (Halljuk! Halljuk!) hogy a monarchiában a szláv elemek túlsúlya óriási. Ezek a szláv elemek Oroszország felé gravitálnak, hogyha mi ebből a monarchiából szláv államot alkotunk és ennek a szláv állammá való átváltoztatásnak nincsen egyéb akadálya, mint a te illúzióid, a te álmodozásaid az egységes, önálló magyar nemzetről. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) De m/gad is beláthatod, hogy a czélszerüség, a monarchia fenmaradása, biztosítása azt kívánják, hogy mondj le illúzióidról, hagyj fel álmodozásaiddal és légy szMes leszállani az egyszerű nemzetiség fokára. És ha a magyar nemzet nem akar letenni illúzióiról, nem akar lemondani álmodozásairól, hát akkor ennek a közös hadseregnek a szuronyait fogják a magyar nemzet kebelének szegezni, (Tlgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy rákényszeritsék az illúzióiról és álmodozásairól való lemondásra. Hát ennek a politikának az inaugurálása ellen tiltakozom és ennek a megvalósulását azzal sem akarom elősegíteni, hogy ezeket a javaslatokat megszavazzam. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Nem fogadom el ezen javaslatot, legalább a közös hadseregre vonatkozót már azért sem, mert a közös hadsereg czéljaira költött pénzösszegben azon tributum növekedését látom, a melyet már amúgy is busásan fizet Magyarország. A hadsereg felszerelésére és fentartására fordított összegek túlnyomó részben Ausztriában adatnak ki, és igy az osztrák ipar és kereskedelem virágzását mozditják elő. Ha elgondoljuk, hogy a nagyobb hadi hatóságok, intézetek, ipartelepek, a hadügyminisztérium, a Mária Terézia - akadémia, a műszaki katonai akadémia és a Kriegsschule, a melyben még honvédtisztek is szaporítják a frekventánsok számát, ugy, hogy e réven is magyar pénz megy ki, a Höhere Artillerie und Genie-Schule és a höherer Pioniercours, a militär Reitlehrerinstitut, a k. u. k. militär geographisches Iustitut; a tüzér- és utász-kadétiskolák, a tüzérségi anyaggyár, a puskaporgyár és tudja Isten, hogy még hányféle Anstalt, Institut, Direction, Schule, Cours, a melyek mind Ausztriába vannak helyezve és a melyeknek megfelelő aequMalense Magyarországnak nincs; (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) ha elgondoljuk, t. képviselőház, hogy a hadseregnek csaknem összes felszerelését az osz-