Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. 179 visszahozassák; a magyar várakban magyar parancsnokok alkalmaztassanak; a magyar hadak főkapitánysága az ország nádorát illesse. A katonaság élelmezése és elhelyezése felett mindig a magyar királyi helytartótanács intézkedett, s több izben, különösen 1790. és 1840-ben országgyűlési bizottmányok neveztettek ki, ezek állandó szabályainak kidolgozására. Kétségtelen mindezekből, hogy Magyarország a katonaságot illetőleg is, mind közjogi, mind kormányzati tekintetben, mindig alkotmányos önállással birt, s az 1848:111. törvényczikknek azon része is, mely a magyar katonai ügyeket kormányzati tekintetben a magyar király fejedelmi hatalmának sérelme nélkül a felelős minisztériumra bizta, már előbb fennállott törvényeink szellemében lőn alkotva.? Világos az tehát, t. képviselőház, hogy az 1867-iki törvény a vezénylet és vezérlet kérdésében a jogot az alkotmányos magyar király számára tartotta fenn. Ha tehát igy történt, akkor az alkotmányos magyar király természetesen németül nem beszélhet, nem hozhatja be a német vezényletet a magyar hadseregben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez oly kardinális alapkövetelménye az 1867-iki törvényczikknek, a mely felett vitázni sem lehet. (Igaz! Ugy van! a^bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: És ha nincs ugy, akkor visszaélés! Sebess Dénes: HMatkozhatom Beksics Gusztáv legutóbb megjelent egyik iratára. 0, mint történettudős, mint publiczista is, az első helyek egyikét foglalja el politikai életünkben, őt elfogultság vádja semmi irányban sem érheti. Az »Állami szuverenitás és nemzeti evoluczió« czimen megjelent czikkében a következőket mondja: (Hallj uh! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) »Bgységes államnak és nemzetnek elidegeníthetetlen joga van állami és nemzeti nyelvéhez. A magyar nemzetnek époly joga van a magyar nyelv érvényesítéséhez a hadseregben, mint a mily ősi joga van a különálló hadsereghez. Hogy a tannyelvhez feltétlen joga van, magától érthető, és Deák Ferencz alkotása nem fosztotta meg e jogoktól a nemzetet.« Kubik Béia: Csak érvényesíteni kell. Tiszta dolog! Sebess Dénes: Megvádolnék, t. ház. Deák Ferencz szellemét, ha ennek ellenkező magyarázatot akarnánk adni. Széll Kálmán miniszterelnök: Senki sem akarja! Sebess Dénes: Itt a czélszerüség kérdését is szokták említeni, . . • Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt fejtettem ki én is! Sebess Dénes: ... a mi arra vezeti a magyar alkotmányosságot, hogy bizonyos engedményeket tegyen a nemzet önállóságának rovására. Ez a czélszerüség itt a jelen esetben : lemondás, gyávaság. Az 1867-iki kiegyezésnek helyes magyarázata ez. A helytelen magyarázat következménye az, hogy Ausztriában mikép magyarázzák a 67-es kiegyezési törvényeket. A 67-es kiegyezési törvények megalkotásánál azt a végzetteljes hibát követték el, hogy elnézték, hogy az osztrák törvényhozás a mi közjogunkkal homlokegyenest ellenkező terminológiát csúsztasson be a törvényekbe. Ott van a 67-es kiegyezési törvénynek megfelelő osztrák törvény, az u. n. Staatsgrundgesetz, melyet 1867, deczember 21-dikén hoztak a közös ügyekről Ausztriában. Ebben »Betref£end die allén Ländern der östreichischen Monarchie gemeinsamen Angelegenheiten und die Art ihrer Behandlung« czim alatt azt mondja az 1. §., hogy »Die Vertretungskörper der beiden Reichshälften.« Ez benn van a német szövegben, a birodalom fele kifejezés pedig határozottan közjogellenes. Ennek következménye, hogy a hadügyminisztert Eeichskriegsministernek nevezi a törvény. Ezért nevezi az egész osztrák zsurnalisztika a hadügyminisztert Reichskriegsministernek, ezért van a mi nagy szégyenünkre az, hogy az osztrák urak házában kifejtették, hogy itt birodalmi hadseregről, birodalmi hadügyminiszterről van szó, mert az ő nézetük szerint ez a helyes. Beőthy Ákos: Mi pedig tartomány vagyunk ! Sebess Dénes: 1868-ban nem kerülte ám el az akkori államférfiaknak figyelmét ez a roppant sérelem, mely a magyar alkotmányosság kárára elkövettetett és a delegáczióknak első üléséről szóló jegyzőkönyvekben nyoma is van annak, hogy legelső sorban Ghyczy Kálmán 11 társával interpellácziót intézett e tárgyban a közös minisztériumhoz, a melyben felszólította, hogy e közjogellenes terminológiának helyt nem szabad adni a törvényben és ez kiküszöbölendő. Ez nagy izgalmat keltett abban az időben az épen Bécsben ülésező delegácziók közt és mindenféle hirek keltek szárnyra, hogy most a kiegyezés megdől, mi lesz erre a válasz. Mi volt a válasz? Az, hogy az eltérő kifejezés tisztán grammatikai, hogy az a kifejezés, Reichskriegsminister, szórói-szóra azt teszi, hogy közös hadügyminiszter, tehát ne keressenek a kákán csomót, nyugodjanak bele, ez csak egy grammatikai eltérés. Nem nyugodtak akkor sem bele a magyar politikusok, hanem később Tisza Kálmán terjesztett elő márczius 6-án ugyanazon évben egy interpellácziót a hadügyi albizottságban, melyben határozottan utasíttatni kérte a kormányzatot, hogy ezt a közjogellenes kifejezést eliminálják a törvényből. Meg is ígérte a miniszterelnök, hogy e tekintetben el fog járni és igyekezni fog, hogy ez megszüntettessék. Azonban a mai napig sem történt ez meg, a mai napig is benn van ez a mi közjogunkkal homlokegyenest ellenkező kifejezés a törvényben. . . Beőthy Ákos: A delegáczionális előterjesztésekben is benn van! Sebess Dénes: ...Ez bátorítja az osztrák 23*