Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

180 229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. köröket arra, hogy a legmerészebb ellentétbe helyezkedjenek állami önállóságunkkal. Hiszen Magyarország teljesen el van sikkasztva törvé­nyeinkből is, intézményeinkből is, mert sem külügyünk, sem pénzügyünk, sem hadügyünk a külfölddel szemben nincs és mi e szempontból nem önálló, nem magyar, nem is közös, hanem autonomikus szervei vagyunk a birodalmi politiká­nak. (Igaz! Ugy van ! a széh'íbaloldalon.) Itt van a közös hadügyminiszternek a kine­vezése, kMágtam a német hMatalos lapból: »Lieber Feldzeugmeister Ritter von Pittreich!« Franz Josef, Goluchowsky j ellenjegyzésével. »Ich er­nenne Sie zu meinem Reicbskriegsmmister«. Ez a legnagyobb visszaélés önállóságunk és al­kotmán} os felfogásunk ellen és ezt büntetlenül tűrni vagyunk kénytelenek, mert bele sem avat­kozhatunk, mMel benne van az osztrák törvé­nyekben és igy ott törvényes kifejezés. Kubik Béla: Miért nem változtat ezen a miniszterelnök ur ? Beőthy Ákos: Ilyeneket nem hall! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem, hall az mindent ! (Derültség.) Beőthy Ákos: Csak nem tesz semmit ! Kubik Béla: Ugy tesz, mintha nem hallaná! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg is teszi, a mit kell! Kubik Béla: Itt csak kellene tenni! Sebess Dénes: Azok, a kik a 67-es kiegye­zést megalkották, kétségen kMül jó hazafiak voltak s azt hitték, hogy ez alapját fogja ké­pezni önálló fejlődésünknek s a honvédség ki­indulási pontja lesz az önálló nemzeti hadsereg­nek, pedig a honvédség kiegészítő részévé vált a közös hadseregnek. Befejezem beszédemet egy jó tanácsosai, melyet a honvédelmi vezetőségnek akarok adni. (Halljuk! Halljuk!) HMatkozom a Dienstregle­ment 21. §-ára, mely a visszavonulásról szól. Bsöthy Ákos: Rückwärts-concentrirung! Sebess Dénes: Ez akkor vihető keresztül súlyos veszteség nélkül, ha a szakasz nem lépett az ellenség hatásos tüzkörébe és a visszavonulás szökellésszerüen történjek. Endrey Gyula: Grazellaszerüen! Sebess Dénes: Azt a tanácsot akarom adni az igen t. honvédelmi miniszter urnak, ki saj­nálatunkra most talán beteg, igyekezzék a visz­szavonulásnak útját megtalálni, mert még nem lépett az ellenség hatásos tüzkörébe és igyekez­zék ezt a javaslatot visszavonni, mert mi azt a végletekig teljes erővel fogjuk ellenezni. Hogy küzdelmeink az osztrák katonai és politikai körökkel szemben jogosak és igazságosak, annak világos tanúbizonyságát a németországi, a berlini politikai körök adták meg. (Halljuk! Halljuk!) Nem kerülhette ki figyelmüket az ezelőtt két nappal a »Berliner Tagblatt«-ban »Die militärische Krisis in Österreich-Ungarn« czim alatt megjelent czikk, mely a magyar par­lamentben folyó katonai vitával foglalkozott s azt mondta, hogy itt voltaképen nem a magyar ellenzék, nem a magyar parlament, vagy a ma­gyar minisztérium válságáról van szó, hanem katonai válságról és arról, hogy a közös hadse­reg reorganizáltassék, hogy már áldozata is volt ennek a reorganizálásnak Krieghammer szemé­lyében, ki a bekövetkezendő reorganizálás elő­jeleképen megbukott. Rámutat e czikk arra a hibára, mely elkövettetett azáltal, hogy a ja­vaslatot megelőzőleg egy teljesen igazságtalan és törvénytelen javaslat terjesztetett be, s hogy azt a beterjesztő honvédelmi miniszter kénytelen volt visszavonni. Reámutat arra, hogy ez csak mérgesiti a helyzetet és ez tette olyan vigasz­talhatatlanná a helyzetet. Fölemlíti és felsorolja a czikk azokat a katonai követeléseket, a melyek a kormánypárt egy részéről felhangzottak, a volt nemzeti párt részéről, és formulázza a függetlenségi párt ré­széről felhangzó követeléseket is, a melyeket ugy fejez ki, hogy: magyar nemzeti hadsereg magyar vezényleti nyelvvel. Azt mondja továbbá a czikk, hogy Ausztriában lecsendesithette az elégedetlenséget és az oppo­zicziót a javaslatok ellen a Krieghammer bu­kása, meri Krieghammer nem volt rokonszenves az osztrák politikai körök előtt, azonban Ma­gyarországon arról, hogy az obstrukezió bár­mily módon és formában ezen követelmények kielégítése nélkül leszereltessék, szó sem lehet. Hogyan menekedjenek meg a kormányzati körök ezen vigasztalhatatlan helyzetből ? foly­tatja a czikk. Miniszterkrizisáltal? Ez nem se­gíthet a helyzeten. Széll Kálmán legközvetlenebb utódjául gr. Apponyi Albertet lehetne megne­vezni, de neki sem lehet ereje ahhoz, hogy az ellenzék harczát leküzdhesse. Szólhatnánk Tisza Istvánról, vagy gr. Andrássy Gyuláról, de eze­ket az ellenzék a parlamentben talán még szó­hoz sem engedné jutni. (Derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: He jól ismerik a helyzetet! Sebess Dénes: Másik jelölt lenne gr. Csáky Albin, a ki — azt mondja — »um eine ÜSÍuance radicaler gefärbt, als Koloman von Széll.« Széll Kálmán miniszterelnök: No azt csak meghallgatom, hogy az én utódaimról mit mon­danak. Sebess Dénes: Méltóztassék meghallgatni! Nagyon érdekes! Azt mondja, hogy gr. Csáky maga is erőtlen lehet és lesz ezen követelések teljesítésére, illetőleg az ellenzék visszaverésére. Azt mondja továbbá a czikk, hogy ezelőtt egy­pár héttel . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Melyik lapról van szó? Sebess Dénes: A » Berliner Tagblatt« leg­utóbbi száma! (Felkiáltások jobbfelöl: Hazafias lap! Jó forrás !j Széll Kálmán miniszterelnök: Az szentírás? Zsurnaliszta tudja, hogy nem szentírás az ilyen! (Derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents