Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

178 229. országos ülés 1903 Sebess Dénes: Ezen nemzetiségi városokban lévő osztrák katonaság szelleme a lehető legrosszabb. Nagyon helytelen dolog az, na nem vizsgáljuk ezt a kérdést nemzetiségi szempontból is, és ha a hadvezetőség nem Bzámol azzal a kérdéssel is, hogy nagyon üdvös befolyással lesz erre a közjogunkkal teljesen ismeretlen lábon álló katonaságra, hogyha a magyar lakossággal, az erdélyi magyarsággal, annak szellemével érintkezik, annak magyarságát erősítse. Többen vállalkoztak már, nem ugyan erről az oldalról, annak bizonyítására, hogy minket magyarokat nemzeti hadsereg nem illet meg. Hát az a lehető legnagyobb képtelenség, hogy a haza eszméje ott szűnjék meg, a hol a kötelességek a haza iránt a legnagyobbak: a honvédelem kérdésében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. ház, a mi összes hagyományaink a nemzeti hadseregen sarkalnak. Hiszen minden felemelő erő, a mi a multaknak dicsőségéből származik át a jelen korra, a nemzeti hadseregből származik. Hiszen mi nem a savojai Eugén hőstettein, hanem a 48 — 49-iki szabadságharcz emlékein lelkesedünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha csakugyan oly nagy súlyt fektet a hadvezetőség a védképességre, akkor, mint erőtényezőt, számba kell vennie a nemzeti szellemet is. Ez mellőzhetetlen, mert ez csak fokozza a hadseregnek véd- és harczképességét. A Gesammt-Usterreich ideája már teljesen túlélte magát. Egészen uj formák támadtak és mert a régi formákból a tartalom hiányzik, azokat mellőzni kell. Kifogásokat tesznek a nemzeti hadsereg ellen azon a czimen, hogy a vezényletnek és különösen a vezényleti nyelvnek kell egységesnek lenni. Hát ez a legnagyobb abszurdum, mert ezen az elven már rég változtatás történt. Ott van a horvát honvédség, annak szolgálati nyelve a horvát. Itt van a magyar honvédség, annak szolgálati nyelve a magyar. Ott van a közös hadsereg, annak a szolgálati nyelve a német. Már most megtörténik, a mint háború esetén ugy is szokott történni, hogy együtt operál ez a három sereg. Itt tehát már ténylegesen megvan a háromféle nyelvű vezénylet,amennyiben németül, magyarul és horvátul megy a vezénylet. Miért ne lehetne a magyar nemzeti hadsereg részére is a magyar nyelvet alkalmazni vezényleti nyelvül? (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De különben a hadseregnek magyar nemzeti szelleme ellen régebben nem volt a katonai köröknél olyan animozitás. Jó volt a magyar hadseregnek nemzeti szelleme, a mikor a Habsburgok trónját meg kellett alapítani. Akkor is jó volt, mikor Mária Terézia trónját kellett megvédelmezni. Hiszen még Mária Terézia korából van amaz emlékezetes történeti tény, a mikor Erdélyből azért folyamodtak Mária Teréziához, hogy erdélyi magyar nemzeti czimet adjon az erdélyi ezredeknek és Mária Terézia nem tagadta meg ezt, márczms 16-án, hétfőn. helyesnek találta és egy leiratában megadta a nemzeti elnevezést az erdélyi ezredeknek. A 67-iki kiegyezést megelőző felirati vita és különösen az 1861-ben Deák Ferencz által megfogalmazott felirat tanusitja azt, hogy Deák Eerencznek soha, eszeágában sem volt, hogy a magyar nemzeti hadsereg jogosultságát kifogás alá vegye. A feliratnak az a része, a mely erről szól, kMáló fontossággal bir azért, mert ez magyarázza meg az 1867-iki törvénynek valódi értelmét, a melyet annyian és oly sokszor félre akartak magyarázni. (Zaj.) Beőthy Ákos: Nem szeretik hallani! Sebess Dénes: Azt mondja a felirat e része: »Emliti továbbá a legmagasabb királyi leirat . . . Beőthy Ákos: Ez a második felirat! Sebess Dénes (olvassa): »Említi továbbá a legmagasabb királyi leirat a hadsereget és annak közösségét. Kétségtelen az, hogy a magyar hadsereg a többi tartományok seregeMel együtt közösen harczolt a hon és fejedelem ellenségei ellen; de lényeges volt mindig a különbség Magyarország és az örökös tartományok között azokra nézve, mik a katonaságot tárgyazzák. Magyarország, az örökös tartományoknak s azok kormányzatának minden befolyása nélkül, önállólag határozta meg a magyar katonaság számát, a mint ezt számos törvények, különösen az 1802. évi II. törvényczikk bizonyítják. Országgyülésileg határoztatott meg a magyar hadsereg fentartásának módja és pedig gyakran lényegesen eltérőleg az örökös tartományokba behozott rendszertől; a megfogyott hadsereg pótlására szükséges ujonczok országgyülésileg ajánltattak meg és ezek megajánlásánál csak a magyarországi ezredekben létező hiány vétetett tekintetbe s az ajánlat a magyar ezredek betöltésére tétetett.« Széll Kálmán miniszterelnök: Mindig »ezredek« ! Sebess Dénes (olvassa): »A többi tartományok katonaságánál létezett aránylag kisebb vagy nagyobb hiányra soha semmi figyelem nem volt. Országgyülésileg határoztattak meg az ujonczok állításának módja s föltételei . . .« Széll Kálmán miniszterelnök: Ma is fennáll ez! Sebess Dénes: . . . »valamint a szolgálatnak ideje is minden tekintet nélkül arra, hogy a többi tartományokban mindezek miként állapíttattak meg. És az ujonczok megajánlásánál nemcsak az vétetett figyelembe, hogy a magyar ezredek teljes számából mennyi hiányzik, hanem megkívánta az országgyűlés azt is, hogy a küldolgok fenforgó körülményei is fedeztessenek fel előtte s az ezek szerint megismert szükséghez mérve tette ajánlatát. Bizonyítják ezeknek valóságát törvényeink. Régebbi törvényeink az iránt is különösen rendelkeznek, hogy az idegen katonaság Magyarországból eltávolíttassák, a magyar katonaság