Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

22,9. országos ülés 1903 márczias 16-án, hétfőn. 177 Gromon Dezső : A kongresszus maga mondta ezt ki határozatilag! Thaly Kálmán: De Hoffmann ezredes indítványozta ! Sebess Dénes: Mindjárt elmondom, hogy mi történt! Beőthy Ákos: Halljuk! Nem lesz ebben köszönet, államtitkár ur! Sebess Dénes: Azt mondja az ezredes ur, hogy a székely nép fiai nem eléggé járatosak a németben. Fel kell tehát állítani egy előkészítő tanfolyamot, ki kell őket oktatni egy évig a német nyelvben és csak azután lehet kilátásuk arra, hogy katonai tanintézetbe felvegyék őket. Addig felesleges dolog katonai tanintézet felállítása. Természetes, hogy az ezredes urnak ezt a javaslatát a kongresszus egyáltalában nem akczeptálta, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy a Székelyföldön állíttassák fel egy katonai nevelőintézet, kijelentette, hogy semmiféle előkészítő iskolára szükség nincsen, mert megszégyenítőnek tartja, (Élénk helyeslés a hal- és a szélsőbal oldalon.) hogy idegen nyelv tudásától tétessék függővé, hogy az ország egy részének lakossága részt vehessen a katonai terhek viselésében. Thaly Kálmán: Rosszul volt tehát informálva az államtitkár ur! Gromon Dezső : Tessék megnézni az aktákat! Beőthy Ákos: Nem kell nekik megszavazni semmit! Az a legokosabb! Sebess Dénes: Sajátságos, hogy a mikor Beőthy Ákos képviselőtársam gyönyörű felszólalásában, majd gróf Andrássy Gyula beszédében emlegette, hogy Erdélynek mily fontos feladata lehet a hadszervezet szempontjából és a mikor a képviselőházban is napirenden van az a kérdés, hogy miképen oldatik meg a keleti kérdés, Erdély katonai szervezetének kérdésével abszolúte nem foglalkoznak, az ottani katonai diszlokácziót figyelembe nem veszik és azt helytelen módon és formákban tartják fenn ma is. Thaly Kálmán: A Hohenzollernek vigyáznak már Romániára, nekünk már nem kell! Sebess Dénes: Bukarestből hét-nyolcz óra alatt Erdély közppén lehet az oláh hadsereg. De mi abban a hibás szuppoziczióban élünk, hogy minket támadás csakis Galiczia vagy Oroszország felől érhet. Meglehet, hogy ez a feltétel alapos volt ezelőtt pár esztendővel; akkor, a midőn borzasztó költségekkel iszonyú eró'ditéseseket emeltek ott, a melyekbe rettentő sok milliót fektettek be, de a mely erődítéseket ojyanformán létesítették, hogy, a mint Beőthy Ákos t. képviselőtársam elmondotta, azokat mind kényelmesen szét lehet lőni, mert olyan közel épitették azokat az orosz határhoz. Mondom, rettentő nagy összeget költöttek erre a czélra, mert az volt a katonai körök feltevése, hogy támadás csak Oroszország felől érhet minket. De azóta nagyon sokat változott a helyzet; azóta összes érdekeink sürgetőleg a Balkán felé irányítanak: azóta Erdély visszafoglalta KÉPVH. NAPLÓ 1901 —190(5. XIII KÖTET, azon nagy történelmi jelentőségét, a melylyel az elmúlt századokban bírt hogy tudniillik a keleti politika súlypontja csakugyan Erdélyen nyugszik és hogy az erdélyi védrendszer és az Erdélyben való katonai diszlokáczió kérdése elsőrendű fontosságú. A königgrätzi ütközetet megelőző porosz-orosz háborúban is az a hibás szuppozicziója volt Benedek tábornoknak, de különösen Krizmanicsnak, a kit ő vezérkari főnökké tett, hogy a támadás Ausztriát csakis Morvaország felől érheti és az egész összpontosítást ott, Olmütz tájékán, Morvaországban csinálták. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Hasztalan figyelmeztették akkor a hadvezetőséget arra, hogy Poroszországnak esze ágában sincs Morvaország felől támadni, hanem igenis Csehország felől és akkor mondta Benedek azon emlékezetes szavakat: »Nem kell azt vizsgálni, hogy mi a helyesebb, hanem a már megfontolt tervet végre kell hajtani, akár jó, akár rossz«. Ez történelmi tény, és én hMatkozom most Friedjung Henrik moBt megjelent könyvére, a melynek czime »Harcz a német hegemoniáért« s a mely öt kiadást ért; a melyben ő igen helyesen mutat rá az akkori hadvezetőségnek szűk látkörére, a mely hibás kiindulási pont folytán, daczára annak, hogy előre látta azt, hogy hiba történt a terv megállapításánál és hogy be nem következik az, a mire a katonai hadvezetőség a tervet alapította: konokul kitartott a terv mellett, mert ez már előre el volt készítve. Ilyenformán vagyunk mi a galicziai erődítések kérdésével is és Erdély megerősítésének kérdésében abból a helytelen szuppoziczióból indulunk ki, hogy kell, hogy Oroszország támadjon meg minket és hogy e támadás csak Galiczia felől fog történhetni; ezért odahalmozzuk minden katonai erőnket; ott létesítünk erődítéseket, mert az a feltétel — ha jó, jó, ha rossz, rossz — hogy onnan kell támadniuk az oroszoknak. Helytelen dolog az, hogy a közös hadsereg hadtestparancsnoksága Nagy-Szebenben vallásokkal inkább van annak helye Kolozsváron, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a mely fővonalon fekszik ; a mely magyar város s a melynek szelleme mindenesetre jótékony hatással lehet majd az ottani német tisztekre ; sokkal helyesebben tenné a hadvezetőség, ha a hadtestparancsnokságot jSíagy-Szebenből, a mely mellékvonal mentén fekszik, Kolozsvárra helyezné át. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Viszont nem lenne kifogásunk az ellen, ha a jó magyar szellemű honvédkerületi parancsnokságot esetleg helyébe NagySzebenben helyeznék el. De hiszen ez a hiba széltében megtörténik Erdélyben, mert ott az összes nemzetiségi városokban közös hadcsapatok vannak, ellenben a magyar városokban mindenütt honvédség van. Beőthy Ákos: Szítják a dákórománizmust! Pichler Győző: A liga elnökének sürgönyöznek és gratulálnak! 23