Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

176 229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. mit építenek, ezeket számba veszik, pedig az ellenkező történik. Ott van a Székelyföld katonai szellemének a kérdése. A székelységnek a katonai határőrség volt a rendeltetése. Már rendi alakulata a lófő, primipilusok, primőrök erre mutatnak; de formálisan katonai szervezetet a Székelyföld lakói Mária Terézia alatt nyertek. Beőthy Ákos: Bukov, a hóhér! Sebess Dénes : A mint Beőthy Ákos t. képviselőtársam helyesen megjegyezte, Bukov, a hóhér küldetett ki Mádéfalvára ezen átalakítás megtételére. Miféle keserűséget támaszt ez bennünk, arra bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Tény az, hogy a moriamur pro rege nostro szomorú pendantjaként csakugyan akkor, a mikor a Székelyföld és a székely lakosság versenyzett Mária Terézia trónjának megszilárdításában, akkor történt meg, hogy Bukov osztrák generális minden ok nélkül Mádéfalvánál több ezer ártatlan székely férfit, asszonyt és gyermeket a legnagyobb kegyetlenséggel felkonczoltatott, még pedig azért, mert a szerintük jogosulatlan követeléseket teljesíteni nem akarták, lázadásról azonban szó sem volt. Elég az ahhoz, hogy Bukov a hadvezetőség utasításaként a székelységet határőrséggé alakította át, Már csak történelmi szempontból is érdekesnek tartom felemlíteni azokat a nagy költségeket, a melyeket a székelység a múltban, mint határőrség önként viselt, nemcsak Erdély, de mint a történelem mutatja, az egész magyar birodalom megvédése szempontjából. Ezek a költségek a következők voltak: Egy ilyen huszárezred, a mely 1848 előtt alkottatott, a tisztikar kihagyásával 1212 főből állott, egy székely huszár lóval és teljes felszereléssel való ellátása pedig minimálisan számítva 80 forintba került, e szerint tehát 1212 huszár évi ellátása 96.960 forintot tett ki. Egy székely gyalogezred 1848 előtt, szintén a tisztikar nélkül számítva, 2154 főből állott, a két gyalogezred összesen tehát 4308 főből; egy gyalogosnak minimális ellátására 40 forintot számítva, a két gyalogezred költségei 172.320 forintra rágtak, e szerint tehát 1764-től, mikor megalakult ez a határőrség, 1848-ig, tehát 84 éven át a székelység a határőrségi szolgálatra 8,106.240 forintot költött, a gyalogezredek szolgálata pedig 14,474 880 forintba került. Ezt viselte tehát Csik és Háromszék megye a saját zsebéből, minden hozzájárulás nélkül. A katonai nevelésről is történt gondoskodás ebben az időben és KózdMásárhelyen báró Purczel ezredes által felállíttatott az egyetlenegy katonai nevelő-intézet, a hol katonai altiszteket neveltek és hogy tényleg kitűnő nevelésben részesültek és nemcsak erősségét képezték a határőrségnek, de a hadseregnek is, azt mutatja az, hogy ezekből váltak ki negyvennyolczban a kitűnő székely harczosok, a kiknek azután sikerült 1848-ban az osztrák ármádiát alaposan elpáholni, Gábor Áron is ebben az iskolában nevelkedett. A székelyföldi katonanépnek ilyen nyilvánvaló és történelmi reminiszczencziából is világosan látható katonaságra való termettségével tehát számolni kellett volna és számolni kellene a jövőben. Évtizedeken át hangzik és hangzott fel a kívánság, hogy a Székelyföldön katonai nevelő-intézet állittassék fel, mert hiszen 1848-ban a régi kézdMásárhelyi katonai intézetet épen a székely nép hazafias magatartása miatt egyszerűen konfiskálták. Megfordult ez a kérelem több ízben az országgyűlésen épugy, mint a delegáczióban, hMatkoztak ennek a sürgősségére, meg is ígérte ezt Bauer, megígérte Krieghammer, több izben megígérték, több izben követelték, de soha végre nem hajtották, sőt a honvédelmi miniszter ur megbízásából egy izben Kyiry Sándor egy tanulmányutat is tett e czélból a Székelyföldön, bejárta a székelyföldi városokat és alkalmas helyet keresett ezen felállítandó katonai iskolák számára. Ugy látszik azonban, a mai napig sem találta azt meg, mert ma már a napirendről is levétetett a kérdés. Hogy a honvédelmi miniszter urnak mi a felfogása ebben a kérdésben, azt leginkább tanúsítja a honvédelmi miniszter ur megbizásából a tavaly a székely kongresszuson Tusnádon megjelent és nevében eljárt Hoffmann Hugó ezredesnek erről a kérdésről tett kimerítő nyilatkozata. A honvédelmi miniszter urnak alapelve a nemzet katonai követelésével szemben: lassan, lassan, lassan. Hát lassan ugyan, de visszafelé megyünk; ezt kell sajnosán tapasztalnunk. Kossuth Ferencz: Most gyorsabban indulunk meg visszafelé! Sebess Dénes: Hoffmann ezredes ur, a kinek kitűnő hazafiságát különben kétségbe nem vonom, ugy látszik, a felebbvaló iránti tiszteletből ugyanezen állásponton van. Határozati javaslatában azt mondotta, hogy mint a honvédelmi miniszter ur kiküldötte, kötelességének tartja a kongresszus tagjait felvilágosítani arról, hogy a határozati javaslatnak lehetőleg oly formát adjanak, a mely kilátást nyújthat arra, hogy az abban foglaltak tényleg megvalósíthatók. Azt tartja a közmondással, hogy: »lassan járj, tovább érsz«. A kitűzött végezel, t. i. a katonai iskola létesitése a Székelyföldön, szerinte helyes; de minthogy annak létesitése akadályokba ütközik, keresni kell a megfelelő eszközöket. Elmondja azután egy terjedelmes és igen szép előterjesztésben, hogy nagy nehézségekbe ütközik a Székelyföldön a katonai iskola felállítása, elmondja, hogy arra most abszolúte nincs szükség, hogy a fennálló két tanintézet és a Ludovika-Akadémia teljesen ellátják a hadsereget tisztekkel, azért tehát azt a jó tanácsot adja: kérjék azt, hogy katonai előkészítő-iskolát állítsanak fel, a melynek ne legyen más hMatása, mint hogy egy évig németül tanítsa a székely góbékat. (Zaj a szélsőbaloldalon,)