Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

12 223. országos ülés 1903 czélnak megfelelő neveltetését követelik. Örökre lemondani szabadságáról, a vak engedelmesség­ből a becsület eszményét alkotni, az elkerülhe­tetlen halálba rohanni legelső szavára a felébb­valónak, a ki iránt néha sem becsülést, sem bi­zalmat nem érzünk, a legszentebbnek tartani a világon egy selyemrongyot, a pózna végén, (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) a melyet zászló­nak neveznek; a czélíövés és gyors menetelés tanulásának és tanitásának szentelni életét, annyi és annyi pénzért évenkint, és a mellett nem felbérelt tanítónak, hanem hazája virágá­nak és díszének tartani magát, és mindez, és még más számtalan momentum, a melyek nél­kül álló hadsereg nem képzelhető, mindamellett nem egyéb, mint kolosszális fikczió, {TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a mely csak adott viszonyok között és általában nem önként olt­ható bele az emberbe.« És ezzel végzi (olvassa): »Mindezekről nem szabad megfeledkeznünk, ha a hadsereg értékéről van szó.« — Mondja meg már most nekem akármilyen schwarzgelb, csá­szári hadsereg imádó, hogy nem az osztrák had­seregre, s nem a mai hadseregre gondolt-e az az orosz, a midőn ezt megírta ? Hiszen ennél töké­letesebben és találóbban nem lehet ezt a kérdést és a mai hadsereg szellemét, czélját, vezényletét, vezérletét, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) szóval egész lényegét megbírálni, mint a hogy megbírálta ez az orosz ember, a kiről egyálta­lában nem mondhatjuk azt, hogy valami nagy forradalmár lett volna. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Szükségesnek láttam ezt felolvasni, hogy lássák azok az urak, a kik annyira el vannak bűvölve-bájolva a mai osztrák hadseregtől és annyira imádják azt . . . Münnich Aurél előadó: ösak osztrák-magyar hadsereg van! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Csali osztrák van! Mozgás és zaj.) Kubik Béla: Csak egységes osztrák had­sereg van! Hallottuk már; Ausztriában meg­mondták, hogy nincs más, tudni se akarnak másról és tiltakoztak más ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: Osztrák hadsereg nincs! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Csak osztrák hadsereg van! (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Papp Elek: Osztrák császári hadsereg van, a melyet a maga képére csinált a dinasztia! (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Ugron Gábor: Csak osztrák hadseregről be­szélnek odaát! Münnich Aurél előadó: Ott is épen olyan korrektül beszélnek, mint itt! (Mozgás és zaj a szélsőhaloldalon.) Elnök; Csendet kérek, t. képviselő urak. Nem lehet ezt a kérdést közbeszólásokkal elin­tézni. márczius 9-én, hétfon. Bakonyi Samu: Hát mi magyar abban a hadseregben ? Papp Elek: T. ház! A mint már emlitém, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam ezzel a kér­déssel egész behatóan foglalkozott, és azt a kér­dést vetette fel, hogy vájjon ma, a néphadak idejében, czélszerü-e katonai szempontból az a SZÍVÓS ragaszkodás a régihez, és erre a kérdésre határozott nemmel felelt; azután így folytatta: (olvassa): »A hMatásszerű hadsereg órája ütött, és ideje letelt. Ma már nem abszolutisztikus hadseregek, hanem alkotmányos népek viselnek háborút.« (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt mondja Bolgár Ferencz, a ki van olyan katona, mint az előadó ur. (Felkiáltások a szélsöbal­oldalon : Különb! Frissebb! Fiatalabb! Egy hang a szélsöbaloldalon: 0 csak kapitány!) Kubik Béla: Most már őrnagy lesz ő is! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Most a szónokon van a beszéd sora; tessék folytatni beszédét! Papp Elek: Bocsánatot kérek, hogy előzé­kenységből mást is szóhoz jutni engedtem. (De­rültség a szélsöbaloldalon.) A mi füleinkben is ezen okos szavai csengenek Bolgár Ferencz urnak. Kubik Béla : Nem fog többé okosan beszélni! Papp Elek: ... és épen azért követeljük minél előbb a nemzeti magyar önálló hadsereg felál­lítását. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azonban hMatkozom a mostani hadsereg szel­lemi és szervezeti tökéletlenségének bebizonyí­tása végett még egy másik tekintélyre is, t. i. Badetzky tábornokra. Ez sem rajongott valami nagyon a nemzetek és népek szabadságáért, mert hiszen épen azért küldöttek Metternich gonosz tanácsára Olaszországba, hogy ott, a mikor hét darabra felosztották Olaszországot, magyar katonákkal fojtogassa és nyomja el az olasz szabadság fohászait. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Badetzky 1828-ban beismerte, hogy a hadsereg ereje azon támasznak az ereje, a melylyel az a népben bir és ekképen ír: (Halljuk! Halljuk! olvassa): »A hMatásszerű hadseregnek rendszere megfelel bizonyos idők­nek és bizonyos viszonyoknak, de nem vala­mennyinek és nem mindenütt. Beérhetjük vele a meddig szokás marad az összes államokban, hogy csak állandó hadsereggel viseljenek hábo­rút, mig nemcsak a néptömegek viszonya, hanem az állam jövedelme sem vétetik figyelembe. De szükségképen önmagától meg fog bukni ez a rendszer, mihelyt ama feltételek nem lesznek meg többé. Az álló hadseregek egészen elho­mályosították a néphadseregek fényét az uj Európában; ezáltal legújabban veszendőbe mentek mindazon tapasztalatok, melyek a nép­hadsereg értékének megítélésénél vezethetnének bennünket, pedig mindamellett czélszerüen ki­képzett néphadseregen nyugszik az állam leg­biztosabb ereje. Ez az intézmény a legtermé­szetesebb, azért a legjobb is. Ez adja az állam

Next

/
Thumbnails
Contents