Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 márczius 9-én, hétfőn. íl lakossága arányához képest a legnagyobb számú harczosokat, ez tartja ébren a nép öntudatát, hogy önmagát védelmezi és épen azért harczias szellemmel tölti el, a mely nem fog egykönnyen elfajulni, mert azok, a kiket áthat, egy perezre sem szűnnek meg polgárok lenni. Az ilyen szellem pedig, ilyen magaslaton legyó'zhetetlenné teszi a népet. Ezt, kérem, Radetzky irta. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Késeibb másképen beszélt!) Meglehet, hogy fiatal ember volt még akkor, a mikor irta, hanem mégis csak Radetzky volt ő akkor is. Voltaképen vizsgáljuk meg, hogy mit is mondott ez a vén osztrák generális? (Halljuk! Halljuk!) Ennek a vén osztrák generálisnak általam felolvasott közleményéből én azt olvasom ki, hogyha hiányzik a magasztos czél, melyért a katona nemcsak meghalni, de győzni is tud, ha elszakítják a csapatokat a nemzettől, mint a.hogy elszakítják a magyar csapatokat a magyar nemzettől, akkor az oly hadsereggel egész elhomályosítják a néphadsereg fényét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez van a Radetzky mondásában. Már pedig tudvalevő, hogy a mi hadseregünkben egyáltalában nincs nemzeti jelleg. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a hadseregnek a jellegét az uralkodó és az uralkodóház adja meg. A legfőbb hadúr a maga képére formálta ezt a közösnek csúfolt hadsereget, és gondosan távol tartja attól a nemzeti vonást és a Habsburgok seregévé tette, mely nem ismeri a nemzeti szint, csak a sárgafeketét, nem ismeri a nemzeti Himnuszt, csak a Gotterhaltét. (Halljuk! Halljuk!) A hadsereg nem beszél magyarul, csak németül; a tisztek kardbojtján nem a nemzet czimere, hanem az uralkodó nevének kezdőbetűi vannak és a csákón a kétfejű sas ékeskedik. (Ugyvan! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hát én azt hiszem, hogy Radetzky minden dinasztikus érzelmei daczára is, mikor ezt a czikket irta, akkor nem ilyen hadseregre gondolt. Teljesen igaza van abban, ismét Bolgárra hi?atkozom, mikor a t. képviselőtársam azt bizonyítja, hogy a hadsereg kérdésének szabályozását tovább halogatni nem szabad. Ezt 1886-ban bizonyította; de ma már nem bizonyítja. Azt bizonyította akkor, hogy a hadsereg belső szervezetének megalkotása a legsürgősebb feladatok közé tartozik. Szatmári Mór: Már akkor! Papp Elek: Igen, már akkor. Hát én is abban a véleményben vagyok és én is azt hiszem, hogy nem is lehet sokáig halogatni a hadseregnek szervezését, legfeljebb egy legközelebb bekövetkező háborúig. Akkor ismét megveretnek az osztrákok és ezen megveretés után belátják az osztrák generálisok, hogy nincs mást mit tenni, fel kell állítani a magyar hadsereget. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Úgyde az osztrák ezopfos generális urak nem tudnak tanulni-okulni. Most sem állnak elő mással, mint azzal, hogy ujabb és nagyobb áldozatokat köve[ telnek tőlünk. Hát nem magamnak akarok feleletet adni, hanem helyettük azt kérdem, hogy azon tenger áldozatokért, a melyek a hadseregre elfocséreltettek, mMel dicsekedhetnek a bécsiek, micsoda nagy érdemeket tudnak felmutatni arra, hogy ez a hadsereg olyan, a mely megérdemli a becsülést? Hát én röviden elmondom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mária Terézia idejében elvesztették Sziléziának a felét. Thaly Kálmán: A nagyobb felét! Papp Elek: A nagyobb felét. A most uralkodó Ferencz József királyunk alatt elveszett Lombardia és Velencze. E kettő között süt az az austerlitzi nap, Napóleon Schönbrunnban parádézik. A hétéves vesztes háború után a világosi győzelem a minden oroszok czárjának segítségével vívatott ki: Ex caesaris gratia. A szégyengyalázat fátyolával bevont Magenta, Palestro, Solferino, Sadova következett, és itt hét nap alatt nagyobb vereséget szenvedtek a vitéz osztrákok, mint azelőtt hét év alatt. Ezen sem okulnak, de előállnak azzal, hogy nagyobb és nagyobb terheket sóznak a nyakunkba. Nem látják ott a túloldalon, hogy a mikor ezek a katonai terhek a népre nehezíttetnek, akkor száz neme áll előtlünk az adónak és tehernek, az ő irtózatos százrétü gyomrukkal. Ugy, hogy ha József álmának kövér esztendei jönnének és manna hullana az égből, a szegény magyarnak akkor is éhen kell halnia, mert elveszi a falatot a katonaság, munkát pedig nem adnak neki. (Igaz! Ugyvan! a szélsöbaloldalon.) Vájjon mit is akarnak, kérdezem én, ezzel a végletekbe menő katonai létszámemeléssel! ? Csak nem akarnak megint hódítani? Benedek János: Maczedóniát. Thaly Kálmán: Nagy Sándor vezérli oda! Papp Elek: Nem elég volt Bosznia? Kubik Béla: Sok is. Papp Elek: Ott törököt is fogtunk, csizmadiát is fogtunk! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla : Akkor Széll Kálmánnak is sok volt. Ma az sem sok! Papp Elek : Már nem is lehet elhatározni, hogy mi jobb, mi kerül többe, a győzelem-e, vagy a veszteség ? De mégis azt mondom, talán jobb, ha nem győzünk. Ha győzünk, nyakunkban marad egy darab koldus, sovány, kopár, mocsaras, műveletlen föld, a milyen Bosznia. És a mellett, hogy nyakunkon marad, még kinevet Európa is, és azt mondja : Szegény tatár! (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Igazán szegény tatárok vagyunk, mert az már mégis csak csodálatos dolog, hogy a magyar kormány azt is tűri, hogy Boszniát a mi vérünkön és pénzünkön okkupálták, és ott mégis a német kultúrát honosították meg, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) holott a históriai felfogásunknál, minden néven nevezendő összeköttetéseinknél és viszonyainknál fogva, a józan ész és a tisztesség azt diktálta volna a kormánynak.