Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

22.9. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. 169 nem vesz részt katonai szállításokban ugy, ahogy kellene; nem tesz kellő módon és mértékben ajánlatokat, és ennélfogva nem is lehet azt részeltetni, sőt megjelent egy rendelet is, a melyben a kereskedelemügyi miniszter hMatkozik a hadügyminiszter átiratára, a melyben ez őt felhívta arra, hogy igyekezzék rávenni az iparosokat arra, hogy nagyobb mértékben vegyenek részt a katonai szállításokban; és értesiti, hogy akkor majd megfelelő módon fognak a szállításokban részeltetni. Ez a kereskedelemügyi miniszteri rendelet meg is jelent, és fölhívta az iparkamarákat és az iparegyesületeket, hogy buzdítsák az iparosokat a szállításokban való minél nagyobb részvételre. Ez a rendelet a legnagyobb hipokritaság, mert ugyanaz a kereskedelemügyi miniszter, a ki ezt a rendeletet kibocsátotta, csaknem egyidejűleg egy más rendeletben konstatálta azt, hogy az ipari szállításokban igenis részt vesznek az iparosok; igenis, a szükségest tízszeres .mértékében meghaladó ajánlatokat tesznek, azonban nem részesíthetők. Itt van ez a bizonyos miniszteri rendelet. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbcüoldalon.) Azt mondja, hogy (olvassa): »Az elosztásra vár 23.000 pár lábbeli, 16.320 pár bakancs és 6680 pár könnyű czipő, a melyekre 18 kamara területéről összesen 3811 iparos tett ajánlatot a szükséglet tízszeresét meghaladó mértékben.« Tehát igenis, iparosaink és iparososztályunk igyekeznek — hiszen mindenhez kell, hogy a jelenlegi nyomorult és sanyarú helyzetében hozzáfogjon — ajánlatokat tenni, részt venni a katonai szállításokban, igyekeznek a szállításokból kapni, azonban nem részesittetnek benne, daczára annak, hogy konstatálva van az, hogy a szükségletet tízszeres mértékben meghaladó ajánlatok tétettek. Nem tétetik tehát elég a delegáczió azon határozatának, hogy a quótánál magasabb arányban vétessék igénybe a szállításoknál a kisiparos-osztály, még pedig azért, mert részeltetni kell az osztrák gyárosokat és az osztrák nagyipart, és ez, természetesen, a magyar kisipar rovására megy. Endrey Gyula: Az oroszlánrész az övéké! Sebess Dénes: Azt látjuk, t. képviselőház, itt is, a mit vámpolitikánknál látunk, hogy Magyarország ipari és kereskedelmi érdekei teljesen és tökéletesén alá vannak rendelve az osztrák érdekeknek, hogy Magyarország egész termelési ereje ki van szolgáltatva az osztrák érdekeknek. Ugyanezt látjuk a hadsereg részére történő szállításoknál, mert ezen czim alatt a mi kisiparosaink rovására részesittetnek jogtalan előnyökben az osztrák nagyipari vállalatok, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Itt van, t. képviselőház, a szállításoknak második tétele: az élelmiszerek, a lótápanyagok, a takarmányszállitásoknak a kérdése. E czimeknél is nagymennyiségű tételek vannak felsorolva a kimutatásokban és ha ezek helyesen. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. igazságosan, ha minden termelési ágnak az érdekei szempontjából helyesen és igazságosan használtatnának fel, akkor bizony improduktívnak megint nem mondathatnék a hadseregre költött rettenetes nagy összegű pénz. Azonban ugyanezen tételeknél ugyanazokat a visszaéléseket konstatálhatjuk, a melyeket az ipari szállításoknál konstatáltunk, és a melyekre rámutatni bátor voltam. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István a delegáczióban rámutatott már egy sajátságos körülményre, a mely szerint a közvetlen termelők mindig a katonai élelmiszerek, lótápanyagok és takarmányszállitásoknál háttéérbe szoríttatnak a nagy szállítók javára. Rámutatott arra, hogy feltűnő nagy ingadozások mutatkoznak különösen a lisztszállitásnál. A lisztnek a monarchia egyes pontjain mutatkozó piaczi árai tekintetében elmondta, hogy a főzőliszt ára januárban és deczemberben Pozsonyban és Bécsben tetemesen csökkent, Budapesten mérsékelten, Temesvárott pedig tetemesen emelkedett, ugy hogy deczemberbsn a főzőliszt olcsóbb volt Pozsonyban és Bécsben 3 K. 67 f-rel. Budapesten drágább volt deczemberben, mint januárban 80 f-rel, Temesvárott drágább volt 3 K 33 f-rel. Nem kutatta össze hosszasabban azt, hogy mi lehet ennek az oka, hogyan történhetik az, hogy ily nagy különbségek vannak. Hisz ez a kérdés védelmezőre is talált a delegáczióban, mert, gondolom, Miklós Ödön felszólalásában konstatálta, hogy az az egypár krajczár különbség nem olyan nagy és az előfordulhat. Természetesen ki lett rögtön számítva, hogy ez egypár százezer forintot tesz ki, a mi ott csekélységnek tűnt fel. Azonban, t. képviselőház, ennek nagy okai vannak, mert az élelmiszerek, a tápanyagok szállítását majdnem kizárólag az egész monarchiában, de különösen Magyarországon a nagyszállitók tartják kezükben. Tartják pedig azért, mert a minisztérium abból a hibás alapelvből indul ki, hogy könnyebb ezekkel a nagyszállitókkal — a mi különben természetes dolog — szerződni, biztosítani a szállítást és esetleg egy háború esetén könnyebb az egész katonai szállítást a nagyszálíitókkal kezeltetni. Tehát tisztán kényelmi szempontból szorítja háttérbe a termelőknek óriási nagy kontingensét és károsítja meg a termelők egy nagy részét, a kik ilyenformán nem vehetnek részt a szállításokban, mert nincsenek berendezve ilyen nagy összegű szállításokra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ily katonai szállítások, a mi a szállítókat illeti, igen furcsán szoktak történni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ily katonai szállító, ha valamely szállításban részt akar venni, elsősorban igyekezik a piaczi árakat az 6 tetszése szerint átalakítani. Hiszen régi és köztudomású dolog, hogy az ily nagy szállítók a közigazgatási hatóságoknak indolencziája folytán 22