Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-229
170 229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. az áralakulásokra, az árak mesterséges átalakítására is befolyással vannak, mert a rendőrség utján egyszerűen igyekeznek a valóságnak meg nem felelően és a valósággal ellentétben magas piaczi árakat kieszközölni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) természetesen azért, hogy ajánlataikat e magas piaczi árak figyelembe vételével tegyék meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mind a közös hadsereg, mind a honvédség szállításainál a pályázati feltételek rendesen szubvenczionált, alig olvasott egy-két kormánypárti, rendesen hMatalos lapban jelennek meg, mindenesetre oly lapokban, a melyeket alig olvasnak. Természetesen a szállításokkal foglalkozó nagy szállítók ismerik ezeket és tudatában vannak a feltételeknek, és csaknem kizárólagosan, prMilegizáltán szállítanak a hadsereg részére, mert velük konkurrálni a kistermelő nem tud, és más szállító, a kinek évtizedes összeköttetései nincsenek a hadsereggel, nem is tud velük konkurrálni, nem is mer, mert egyszerűen elüttetik a szállítástól. Van rá száz példa is, hogy haszontalanul tette meg az ilyen ember az ajánlatát; még ha kedvezőbbnek is mutatkozott az ajánlata, előnyben részesittetik a benfentes szállító egyszerűen azon a réven, mert a pályázati hirdetésben benfoglaltatik az a klauzula, hogy csak annyiban kaphatja meg valaki a szállítást, még ha kedvezőbb feltételek mellett is tette ajánlatát, mondom, hogy csak ugy és annyiban kaphatja meg a szállítást, a mennyiben megfelel a bizalomnak, a melyet iránta a hadi vezetőség, a bíróság, a hadügyi kormányzat támaszt. Ezalatt a titulus alatt sok jogos érdek, sok jogos törekvés szorittatik háttérbe. Felesleges mondanom, t. képviselőház, hogy ily módon ezeknél a szállításoknál milliók vesznek el és milliók válnak teljesen improduktív kiadásokká, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert nem használtatnak fel azokra a czélokra, a mikre felhasználtatniuk kellene, nem huz belőlük hasznot a kistermelő, a kisiparos, nem huz hasznot maga a hadsereg sem, mert gyakran rossz minőséget szállítanak a számára, hanem hasznot húznak a szállítók, a kik ismerik a mindenféle utakat és módokat, a melyeken e szállításokhoz juthatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az országos magyar gazdasági egyesület kebelében évek óta tart a mozgalom, a mely azt tűzte ki czéljául, hogy a kistermelőket is részesítsék a szállítások előnyeiben, hogy igyekezzék a hadi vezetőség nemcsak közvetlenül a nagyszállitóktól beszerezni a termény szükségleteket, hanem közvetlenül a kistermelőktől is, létesítsen vidékenkint, piaczonkint mintaraktárakat, tétessenek közhírré a pályázati szállítási feltételek, deczentrálizáltabb módon, kis mértékekben igyekezzenek beszerezni a szükségleteket, és ne tartsák kizárólag a nagyszállitók körmei között a szállításokat. De ez a küzdelem egészen sikertelen és haszontalan volt, mert nem lehetett ezt elérni a hadi vezetőségnél. A hadi vezetőség túlságosan kényelmes, nem akar bajlódni ilyformán a szállításokkal, hanem tisztán és kizárólag rábízza azokat a nagytőkésekre, a nagyszállitókra, a kik minden egyebet szolgálnak, csak nem a kistermelőknek, a kisembereknek érdekeit. T. képviselőház! Alaphibája és alaptévedése szerintem ezeknek a szállításoknak az, hogy minálunk ugy, mint a nyugati államokban ós különösen Francziaországban, Németországban nem kis mértékben való szállításra történik a pályázati felhívás, hanem mindig óriási kontingensekben, a melyek szállítását a kisember természetesen meg nem birja. Oda nagy tőkével berendezett vállalkozó szükséges. Hiszen itt van, t. ház, eredetiben vagyok bátor bemutatni (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) egy Temesvárott »am einundzwanzigsten Noveinber« kelt német nyelvű Offert-Ausschreibung, a melyben közhírré teszi az ottani hadtestparancsnokság, hogy neki 190.000 kg. marhahúsra, 14.500 kg. disznóhusra és 25.000 kg. disznózsírra van szüksége. Ilyen óriási mennyiségre, mert hiszen igy tétetnek ezek közzé, nemcsak Temesvárt, hanem mindenütt, nem is vállalkozhatik a kisember, nincs is rá berendezve, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem marad ez a szállítási prMilégium tisztán a nagytőkések kezében. Máskép van ez teljesen Francziaországban. Az igen t. állana titkár urnak, a ki szMes figyelemmel kiséri szavaimat, báior vagyok bemutatni egy franczia hMatalos lapot, a »Journal de la Chambre syndicale de la Boucherie de Paris«, melyben tételenkint ki van mutatva a szállítási feltételekben, hogy ott milyen részletekre szólítják fel a vállalkozókat. Itt nincs szó 150.000 kg-ról, hanem itt századonkint és szakaszonkint tétetik közzé a szükséglet, és mindenki, minden kisember kis mértékben, a nélkül, hogy nagyértékű befektetéseket legyen kénytelen tenni, résztvehet ezen szállításokban. Meglehet, hogy ily módon nagyobb fáradságot szerez magának a hadvezetőség, de megtérül ez a kisember részeltetésével és egy egészségesebb nemzetgazdasági elvvel, a deczentralizálásával a szállításoknak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Itt van a szállításnak egy másik része, ezek a husszállitások. Evenkint nagymennyiségű husszükséglete van a hadseregnek. Kubik Béla: Már megszökött az államtitkár! (Derültség.) Hát se miniszter, se államtitkár? (Zaj. Félkiáltások a jobboldalon: Mindjárt bejön!) Gabányi Miklós: Negyvenen se vagyunk! Az üres falaknak beszéljünk? Lati növi eh Géza: Ott sincsenek! Kubik Béla: Hisz az urak semmit sem dolgoznak, legalább üljenek itt, hogy hallgassák meg a beszédet! (Zaj.)
