Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

168 2$9. országos ülés 1903 adott kifejezést, hogy nem tartja helyesnek, szükségesnek, hogy a katonai szállítások de­czentralizáltassanak. A honTédelmi miniszter ur válaszának azt a részét, a mennyiben érdekesnek tartom, le­szek bátor felolvasni, (Halljuk! Sálijuk! Ol­vassa) : >Melczer kérdésére egyszerűen kijelenti, hogy ha a tudomány elméleti utón arra jut, mikép e részben elfogadható elvek megállapit­tatnak és ha azok a gyakorlatban kMihetők lesznek, azokat nagyon szívesen elfogadja.« Ezután sorra vette b. Kaas Mor interpelláczió­ját s pontonkint válaszolt arra. A honvédségi szállításokra tartott pályázatoknál, hogy ha fel­tételeket szab, azokhoz tartja magát és szem előtt tartja mindig ugy az állam, mint az illető iparosok érdekeit is, a mennyiben ezen érdekek összeegyeztethetők. A további kérdésekre nézve felvilágosító magyarázatokat adott a bakancs­os bőrnemü-szálíitásokra tartott pályázat körüli eljárásról. Igaz, hogy azzal a szövetkezettel, mely kisiparosokból jött létre, nem tárgyalt, de miért? Először: mert legdrágább volt, másod­szor, mert ezen szövetkezetnek ajánlata olyan volt, hogy egyes iparosok igen csekély százalék előállítására kötelezték magukat békében. Ez olyan bonyolódott állapot lett volna, melylyel komolyan foglalkozni nem lehetett. De elte­kintve ettől, nagyon természetes, hogy mozgósí­tás alkalmával nagymennyiségű szállítás lévén szükséges, kell, hogy a központban, mint az ki volt kötve, műhely állíttassák fel. Ha a kisipa­rosokból álló szövetkezet itt a központban mű­helyt állítana fel, annak felállítása igen költsé­ges lenne; másodszor ezen műhelynek kell, hogy megfelelő vezető férfiai legyenek, legyen igaz­gatója, ez pedig pénzbe kerülne és igy az a csekély kereset, mely a szállításból a kisiparo­soknak jutna, arra rámenne, ha annál nem rúgna többre. Ennélfogva a vállalkozás a kis­iparosokra nem igen lett volna előnyös, A kis­iparosokra előnyösebb, ha közvetve kapják a szállítást. Ezért ugy intézkedett, hogy midőn mozgósítás alkalmával nagymennyiségű szállí­tásokra van szükség, szerződött a nagyiparosok­kal, egyúttal azonban fentartott a kismarosok­nak azon czikkből, melyet szállítani képesek, t. i. a bakancsokból B0 0 / 0-ot Ez a nagyiparo­sokra, a kikkel szerződött, terhes feltétel, a kis­marosokra nézve ellenben igen kedvező. Ez volt a honvédelmi miniszter ur állás­pontja a 90-es években. Hogyan áll a helyzet most? A delegácziók­ban évről-évre olvasunk bizonyos határozatokról, a melyek direktívákat szabnak a hadsereg ve­zetőségének, a közös hadügyminiszternek ós a honvédelmi miniszternek arra nézve, hogy a kisiparosokat a szállításoknál előnyben részesít­sék. A delegáczió legutóbbi határozata köteles­ségévé teszi a hadügyi vezetőségnek, hogy Magyar­ország azon iparágakban, a melyekben verseny­képes, ez nemcsak a quóta arányában részesüljön márczius l6-án 7 hétfőn. megrendelésekben, hanem olyan arányban, a mely kárpótolja és kiegészíti quótáját azon felszerelési czikkekre fordított összegek után is, a melyekre a megrendelés Magyarországon épen nem, vagy nem a quóta arányában történik meg. Ezektől a delegaczionális határozatokról megszoktuk, hogy évről-évre elhangzanak, a delegáczió hatá­rozatai közé tényleg fölvétetnek, de soha végre nem hajtatnak. Itt van pl. a legutóbbi katonai bakkancs-szállitások kérdése (olvassa): »A közös hadsereg lábbeli és egyéb bőrnemü felszerelési czikkeinek szállításából a magyar kisipart illető részből a kereskedelemügyi minisztériumban meg­tartott felosztás alapján, az egyes kamarai ke­rületek kisiparosai a következő arányban részesül­tek: Az aradi, beszterczebányai, brassai, buda­pesti, debreczeni, győri, kolozsvári, marosvásár­helyi, miskolczi, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, szegedi, temesvári, zágrábi és zenggi kamarai kerületek, összesen 3377 taggal 31.078 lábbeli­párt kaptak szállítás végett. Ez, t. ház, körülbelül 350.000—400.000 korona értéknek felel meg, a mely ezen kis­isparosoknak jutott. Ha összehasonlítjuk ezen szállításoknak értékét, mennyiségét, azokkal az elköltött hatalmas összegekkel, a melyek a dele­gáczió kimutatása szerint a közös hadsereg részére megszavazott és felhasznált összes ki­adásoknak az állami területek szerinti felosz­tása alapján ily czélokra fordittattak; a mely kimutatás pontosan feltünteti, hogy a monarchia két államában mekkora összeg költetett el: akkor szembetűnik az az óriási különbség, a mely igen nagy ellentétben áll épen ezen dele­gaczionális határozattal, a mely a quóta ará­nyánál magasabb mértékben kívánja részesit­tetni az ipart. Itt van pl. a katonai képző­intézetekre vonatkozó szállítások kimutatása; csak a százezreket és milliókat olvasom, mert hiszen ezekből is kitűnik a nagy különbség. (Olvassa): »A katonai képzőintézeteknél 2,800.000 frt használtatott fel a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságok- és országokban, és 700.000 forint Magyarországon; a műszaki tüzérségnél a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban 7,900.000; a magyar birodalomban pedig 2,100.000; a katonai építészeti költségek tételénél, amott 7,093.000 forint, Magyarországon pedig 2,400.000; a katonai egészségügyi ki­adásoknál amott 5,900.000; Magyarországon pedig 2,400.000 forint; a katonai nyugdíjügy kérdésénél amott 18,900.000; Magyarországon pedig 4,900.000 forint. A ruházat és ágynemüek tételénél amott 13,300.000, Magyarországon pedig 6,200.000. Itt tűnik ki az az óriási kü­lönbség, a mely az elköltött összegeknél Ma­gyarország kárára mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez nemcsak a kereskedelemügyi minisz­tériumban, hanem a hadvezetó'ségeknél is fel­tűnt, és ezt leplezni igyekeztek. Ugyanis az állíttatik és állíttatott, hogy a magyar iparosság

Next

/
Thumbnails
Contents