Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

160 229. országos ülés 1903 márczius íä-ún, hétfőn. itt e házban több ízben hangsúlyoztam és megvalósítja a magyar katonai nevelést illetőleg azt az eszmét, a melyért éveken keresztül küzdöttünk és igy, t. ház, azt hiszem, mindenki csak természetesnek fogja tartani, hogy én és azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául el fogadj uk.« Kitűnik tehát ebből, hogy a volt nemzeti párt épen katonai programmjának legfontosabb kérdését, a katonai nevelést, már 1897-ben az akkori XXIII. törvényczikk által megoldottnak tekintette. Nem mondom azonban, hogy azért elértünk volna arra a pontra, a hol többé nem szükség az ügy iránt érdeklődni, nem volna szükség arra. hogy további intézkedésekhez nyúljunk. Olay Lajos: Arra feleljen, hogy megbukik-e, ha nem tud németül? Drakulics Pál: Ha nem tudja a stúdiumot, megbukik. (Zaj.) Azt csak nem akarják, hogy a katonatiszt még ne is tudjon németül ? (Nagy zaj.) Hentaller Lajos: Ljubomir II.! Várady Károly: Akarjuk, hogy ne tudjon németül, csak magyarul! (Nagy zaj.) Drakulics Pál: Oroszul miért tanulnak az osztrák tisztek? (Nagy zaj.) Bolgár Ferencz; Az 1897-ik XXIII. törvényczikk megalkotása óta, a mint emlékezni méltóztatik, a katonai politikában meg is szűntek nagyjában azok az ellentétek, melyek azelőtt a nemzeti párt és a szabadelvű párt közt léteztek, és a delegáczióban is, hol épen a katonai nevelés kérdésének megoldása képezte hosszú éveken keresztül a vita főtárgyát, ezen kérdés többé nem szerepelhet. Igaz, hogy ezen kérdés megoldása által a volt nemzeti párt katonai programmja teljesítve nem lett, mert voltak más pontjai is és egyesekre obligót is vitt be a szabadelvű pártba. Mik voltak még a miket a katonai nevelés kérdésén kívül a volt nemzeti párt itt a házban és a delegáczióban fejtegetett ? Szó volt arról, hogy a dualizmus és a paritás a hadsereg elnevezésében is kifejezésre jusson, szemben azzal, hogy a hadsereg elnevezése császári királyi hadsereg volt. Enuek elég lett téve. Követelte a párt, hogy a magyar hatóságok és a közös hadsereg közt a levelezés nyelve a magvar legyen. Ez a kérdés is meg lett oldva. És még egy fontos pont volt: a katonai büntető-perrendtartás revíziója. Az igaz, hogy ez nem lett megoldva, de ugy a miniszterelnök ur nyilatkozataiból a bizottságokban, mint a honvédelmi miniszter ur nyilatkozataiból itt a házban tudjuk, hogy az erre vonatkozó javaslat legközelebb, mindenesetre még ebben az esztendőben a ház asztalára fog kerülni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezek voltak főpontjai a nemzeti párt katonai programmjának. A nemzeti párt mindig gyakorlati katonai politikát űzött és olyanokat követelt, a miknek megvalósítására tényleg kilátások is voltak. Tudják az urak, hogy a katonai nevelés kérdésének megoldását mily heves és hosszú harczok előzték meg és, tessék elhinni, a katonai nevelés kérdése akkor lett Magyarországon megoldva, — nem mondom, hogy ma már teljes folyományaMal előttünk fekszik — de elvben akkor lett megoldva, mikor ezen harczok következtében a nemzeti párt követelései alapján az 1897: XXIII. törvényczikk meg lett alkotva. Ezen követeléseken kMül volt a nemzeti pártnak még két obiigója. Elvállalta ezt 18y2-iki kiáltványában. Ezen két obligó vonatkozott a védtörvény 25. §-ára, melynek megalkotásánál követelte a párt, hogy a magyar egyéves önkéntesek a tiszti vizsgát vagy német, vagy magyar nyelven tehessék le. Mikor a honvédelmi miniszter hozzájárult, hogy a tiszti vizsgát magyar nyelven is lehet letenni, ezzel nem elégedett meg a párt, hanem követelte, hogy ez a törvénybe is vétessék be. Ezzel az obiigóval bementünk a szabadelvű pártba és erről a védtörvény revíziója alkalmával majd lehet beszélni. Itt is megjegyzem azonban, hogy azok az Ígéretek, melyek a kormány részéről adattak, teljesültek, mert a magyar önkéntesek tényleg magyar nyelven tehetik le a tiszti vizsgát. (FeUtiáttások a szélsőbaloldalon: Láttuk Szegeden! Megbuktak!) A másik obligó volt a második szolgálati évnek, az u. n. büntetési évnek elengedése, a mit szintén követelt a párt. Ezt sem oldották meg törvényben, de a gyakorlatban ez a kérdés is megoldatott, és épen a nemzeti párt volt az, melynek a megoldás köszönhető, mert a delegáczióban évek hosszú során át sürgette a hadügyminiszternél azt, hogy ha már a törvénybe nem vétetett is fel a második szolgálati év elejtése, legalább adminisztratív utón rendelkezzék e tekintetben; és ezeknek a sürgetéseknek köszönhető az, hogy azért, mert valaki a tiszti vizsgát nem teszi le, a vizsgán megbukik, most a második szolgálati évre nem tartatik vissza; s azon csekély számú ifjak, a kik egy második esztendőt szolgálnak, csak azért jutnak ehhez, mert viselkedésük nem felel meg a követelményeknek. Várady Károly: Nem mindig! (Zaj a baloldalon.) Bolgár Ferencz: Tessék a kiáltványokat és azokat a beszédeket átnézni, a melyeket a nemzeti pártnak tagjai annak idején tartottak, más konkrét katonai követeléseket nem fognak találni. Voltak azonban még olyan kérdések, a melyek megbeszélés tárgyát képezték a pártban, a melyeknek megvalósítását sokan szükségesnek tartották, de azok a programmban nem szerepeltek, így voltak olyanok a nemzeti pártnak soraiban, a kik a zászló- és jelvény-kérdés megoldását kívánták. De ez nyilvánosan megbeszélés tárgyát soha nem képezte. Különben most a kérdés meg lesz oldva.