Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-229

229. országos ülés 1903 márczius 16-án, hétfőn. 159 valósítani. Ezenkívül még csak az van a kiáltványban, hogy a véderőtörvény 25. §-a a nemzet intelligencziájára nagyon is súlyosan nehezedik. Ez az, a mi a nemzeti párt akkori kiáltványában benne van, a mely kiáltvány a véderőtörvény megalkotása után jelent meg. Ha nézzük a nemzeti párt 1896-iki kiáltványát, ebben a katonai kérdésre nézve egyszerűen csak azt találjuk : hogy fentartja a nemzeti párt mindazt, a mit 1892-iki programmjában a nemzetnek előadott. Igaz, hogy nem lehet egy ilynemű kiáltványban minden egyes kérdést felsorolni; voltak a nemzeti pártnak még azonkívül is katonai követelései és megvolt a nemzeti irány. (FelMáltások a szélsöbaloldalon: Elismerjük!) Helyesen teszik a t. képviselő urak. Ezt a nemzeti irányt ma épen olyan híven képviseljük. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Hentaller Lajos: Theoriában! Bolgár Ferencz: Csak azzal a különbséggel, hogy a szabadelvű pártnak hívei vagyunk, azzal együttesen akarjuk megoldani e kérdéseket és megvalósítani elveinket. Olay Lajos: Szegre vannak akasztva! Bolgár Ferencz: A volt nemzeti pártnak azonban domináló követelése mindig a katonai nevelés kérdésének megoldása volt. Hogyha a volt nemzeti j>ártnak katonai politikáját egészen röviden és preczizen akarom összefoglalni, akkor azt kell mondanom, hogy politikája az volt, hogy a szolidaritást a közös hadsereg között, a melynek a nemzeti párt, mint közjogi alapon álló párt mindig hMe volt, és a nemzet között lehető erőssé tegye. Várady Károly: Nincs közös hadsereg, osztrák az egész. Bolgár Ferencz: Hogy ezt a czélt elérhesse, a párt különféle eszközöket keresett, oly eszközöket, a melyek közjogunkon és azon törvényeinken alapultak, a melyek a közös hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadsereg közjogi indMidualitását megállapítják. Akarta a nemzeti párt a szolidaritást a nemzet és a hadsereg között, hogy ezáltal belevigye a hadseregbe nemcsak a magyar nemzetnek fizikai, de erkölcsi és szellemi erejét is, (Helyeslés a középen.) és ily módon necsak a hadsereg harczképességét, de annak győzelmi képességét is biztosítsa. (Helyeslés a középen. Mozgás a szásobaloldalon.) Erre törekedett a nemzeti párt és erre törekszünk ma is. És ama különféle rendszabályok közé,a melyeket szükségesnek tartottunk a czél elérésére, ama rendszabályok közé tartozott mindig mint első a katonai nevelés kérdésének megoldása. (Helyeslés a közéjyen. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Meg van oldva ?) Olay Lajos: Meg van-e oldva nemzeti, magyar szempontból? Bolgár Ferencz: Ezt akarom kifejteni. A mi, t. képviselőház, azt a kérdést illeti, hogy meg van-e oldva elvileg a katonai nevelés kérdése, erre nekem egy határozott igennel kell felelnem. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: Szakember ilyet mondhat! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Elvileg I Elvileg !) Bolgár Ferencz: Megmagyarázom. (Zaj. Elnök csenget.) A katonai nevelés kérdése miben áll ? (Zaj. Elnök csenget.) Mit értett alatta, mit követelt a nemzeti párt? Olay Lajos : Hogy magyar legyen! Bolgár Ferencz: Azt követelte, hogy magyar legyen, helyesen mondja a t. képviselő ur. Azt követelte, hogy magyar ifjak magyar nyelven, magyar tanintézetekben, magyar tisztek által, magyar szellemben a közös hadsereg számára tisztekké neveltessenek. Ez az ? Szőts Pál: Persze, hogy az! Bolgár Ferencz: Az 1897 : XXIII. t,-cz. által ez a kérdés megoldatott. Mindjárt rá fogok térni. A katonai nevelés kérdésének másik oldala az, hogy szükséges mennyiségben neveljük a tiszteket. Erre nézve még a fejlődés megvan. Olay Lajos: Visszafejlődés ! Bolgár Ferencz: Ki fogom ezt is fejteni beszédem folyamán. T, képviselőtársam mindig oly kérdéseket vet fel közbeszólólag, a melyekre én úgyis rá akarok térni. Olay Lajos t. képviselőtársam sem fogja a volt nemzeti pártnak őszinteségét kétségbevonni. És mikor az 1897: XXIII. t.-cz. a háznak be lett terjesztve, akkor a nemzeti párt 1897. május 31-én tartott konferencziáján egyhangúlag hozzájárult a törvényjavaslathoz, mint olyanhoz, a mely a katonai nevelés kérdését oly módon^ oldja meg, a mint a nemzeti párt kívánta. Én magam voltam megbízva, hogy ezen javaslat mellett a házban szót emeljek. Ha azt mondom, hogy a volt nemzeti párt akkor a katonai nevelés kérdését megoldottnak tekintette, ezt nem most hozom fel talán álláspontom igazolására, hanem mondtuk már akkor és ennek bebizonyítására, mert nagy súlyt fektetek rá, bátorkodom néhány sort 1897. június 15-én tartott beszédemből felolvasni (olvassa): »Igy tehát meg lesz adva minden magyar ifjúnak, ha más, mint anyanyelvén nem is tud, hogy Magyarországon egy magyar tannyelvű katonai intézetben magyar szellemben neveltessék és megszerezze mindazon tudományokat, melyekkel annakidején a közös hadseregben a legelsőbb helyeket is elfoglalhatja. Ez pedig nem más, t. ház, mint az, a mi mindig szemünk előtt lebegett, mikor a magyar katonai nevelés kérdésének megoldását követeltük«. Olay Lajos: Hiszen ha nem tud németül, megbukik a vizsgán! Gabányi Miklós: írott malaszt! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Bolgár Ferencz (olvassa): » Megfelel a javaslat mindannak, a mit a honvédintézmóny kiépítését illetőleg szükségesnek tartottam és