Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

132 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. a mint a háznak hosszabb szünete lesz, az intézkedések meg fognak tétetni, hogy az elnöki emelvény leszállittassék. (Helyeslés. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Napoljuk el az üléseket!) Endrey Gyula jegyző: Kovács Gyula! Kovács Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Kovács Gyula: A törvényjavaslat, mely immár hét hét óta fekszik a ház asztalán és képezi a ház tanácskozásainak állandó tárgyát, oly súlyos vér- és pénzáldozatokat kMan minden kézzelfogható ellenszolgáltatás nélkül, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy felfogásom szerint, minden oly képviselőnek, a ki hMen kívánja teljesiteni választóinak tett igéretét, a ki nem csak érzi, de ismeri is azt a szomorú helyzetet, a melyben a magyar nép van, nemcsak azt teszi elkerülhetetlen feladatává, hogy a törvényjavaslattól szavazatát megtagadja, hanem elkerülhetetlen kötelességévé teszi azt is, hogy ezen javaslatok ellen erejének teljes megnyilatkozásával tiltakozzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) A képviselőben választói azért öszpontositottak minden bizalmat és azt azért ruházták reá. hogy azzal ott, a hol annak helye és ideje van, egész teljességében éljen. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát kell, hogy a nemzetre semmi jót nem hozó törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését megakadályozzuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak egyéni érzületemnek, de e kívánalomnak is eleget teszek, a midőn kijelentem, hogy a honvédelmi miniszter urnak tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatát visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn ezt teszem, kijelentem egyúttal azt a tapasztalatomat is, hogy mióta én e háznak tagja vagyok, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a ház, illetőleg a kormány még hasonló könnyelműséggel egyetlenegy törvényjavaslatot sem tárgyalt és a nemzettől több áldozatot kMánó javaslat még a ház asztalán nem is feküdt, mint ez a mostani. E törvényjavaslat, t. képviselőház, a közös hadsereg évi ujonczjutalékát 9549, a honvédség ujonczjutalékát pedig 3000 fővel kívánja felemelni. B létszámemelés, a mint az már itt a ház tanácskozásaiban, különösen az ellenzéki oldalról felhangzott beszédekben több alkalommal kifejezést nyert, legalább is 20 millió korona évi költségtöbbletet idéz elő. A vita, mely e javaslat felett széles mederben és a kérdés minden ágazatának felölelésével megindult, természetes dolog, hogy e javaslatot nemcsak katonai, de politikai, nemzeti, közgazdasági, közoktatási, pénzügyi és igazságügyi szempontokból is mérlegelte. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek daczára mit tapasztalunk? Azt, hogy a kormány tagjai közül a honvédelmi miniszter úron kMül senki sem vesz részt a vitában. (Ugy van! Ugy van! a seélsöbaloldalon.) Én nem kicsinylem, de nem is bírálom azt a megokolást, a melylyel a honvédelmi miniszter ur jelenlegi javaslatának elfogadását a háztól kéri. Azt azonban a leghatározottabban kijelentem, hogy nem elegendő arra, hogy a kérdést a maga nagyságában, a maga teljességében, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a maga súlyos következéseiben feltárja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Egy hang: Tiszta ddog!) Kubik Béla: A közjogból csak annyit tud, a mennyi neki kell! (Egy hang bal felöl: Nem is akar tudni többet!) Kovács Gyula: Miért nincs a kormány többi tagjainak szava a vita keretében? Hisz a katonai kérdések, a katonai követelések, mikor teljességükben és végeredményükben érvényesülnek, alig van, talán nincs is olyan tárcza, a melyet egy vagy más irányban ne érintenének. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hát vegyük sorba. Ott van pl. az igazságügyi tárcza. Hát kérdezem, t. ház, hogy az u. n. közös hadseregben, de jobban mondva osztrák hadseregben az igazságszolgáltatás olyan tökéletes talán, hogy a magyar igazságügyminiszternek ily nagy vitában nincs ahhoz szólani valója? (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Ott van, t. ház, a katonai nevelés kérdése. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát nem kMánja-e ez a magyar nemzeti szempontból nagyon szomorú helyzetben levő állami érdek Magyarország közoktatási miniszterének védelmét? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon.) Ott van az ipari szempont. Olyan mértékben veszi talán a közös hadsereg a maga szükségleteinek kielégítésénél igénybe a magyar ipar termékeit, hogy ahhoz a magyar kereskedelemügyi miniszternek nincs mit szólania? Kubik Béla: Védenie kellene a magyar ipart! Kovács Gyula: Itt van a mezőgazdaság kérdése . . . Visontai Soma: Az elvont munkaerő! Kovács Gyula: Hát nem kMánja-e ez a fontos érdek, hogy a földművelésügyi miniszter ur a közös hadsereg egyik-másik bizottságának eljárása ellen a mezőgazdasági érd éknek, ennek a közérdeknek szempontjából a szavát felemelje? (Igaz! Ugy van! a szélsnbaloldalon.) Ott van, t. képviselőház, a pénzügyi szempont. Miért néma a pénzügyminiszter ur? Hiszen utóvégre a nagy anyagi áldozatokat, a melyekkel e javaslatok járnak, az ország pénztárából neki kell kiszolgáltatnia. Pedig, t. ház, gyakran hallottam azt, hogy a mikor egyikmásik jogos állami érdek, nemzeti kulturális érdek kielégítését kívánták volna, rendszerint, ha nem a tárcza-miniszter, hát a pénzügyminiszter mondta, hogy helyesnek, jónak, üdvösnek tartja a kérdés megoldását, de figyelemmel kell lennie az ország pénzügyi helyzetére. A kérdést akkor, a mikor fel van vetve, a pénzügyi szempont veszélyeztetése nélkül megoldani