Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. 133 nem lehet, hanem tanulmányozni fogja a kérdést, és akkor, a mikor a megjavult pénzügyi viszonyok engedik, megoldásra juttatja. A tanulmányozás azután eltart odáig, a mikor egyszer csak előáll a katonai kincstár a maga követelésével és a megjavult pénzügyi helyzetet hosszú időre ismét elrontja. Kubik Béla: A mi pénzt talál, mind elveszi ! (Egy hang a szélscibaloldalon: A legnagyobb zsebmetszö! Mozgás jobb felöl.) Kovács Gyula: Ott van továbbá, t. képviselőház, maga a miniszterelnök. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Egyebet sem tud, csak Bécsbe utazni! Széll Kálmán miniszterelnök: Kiről van a beszéd ? Molnár Jenő: A miniszterelnök úrról! Széll Kálmán miniszterelnök: Ki a zsebmetsző ? Ne tessék ilyet mondani! (Zaj a szélsőbal oldalon. Felkiáltások: Sző sem volt ilyenről!) Bakonyi Samu: Még csak ilyen hangzású szót sem mondtak! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor tessék figyelni az ilyen összefüggésnélküli kitételekre! Kubik Béla: A miniszterelnök nem vigyáz ! Molnár Jenő: Ilyet csak nem mondanak! Kovács Gyula: Én semmiféle sértő kifejezést nem használtam, csak azt mondom, hogy megszokta a nemzet bőbeszédűséget. Ezt a javaslatot, a hét hete tartó vitát, nem méltatja a miniszterelnök ur arra, hogy ebben részt vegyen. Széll Kálmán miniszterelnök: Már háromszor beszéltem! Molnár Jenő: De a tárgyhoz egyszer sem! Széll Kálmán miniszterelnök: De a hadseregről ! Bakonyi Samu: A hadsereghez beszéljen, azt szívesen hallgatjuk! Nessi Pál: Szívesen hallgatjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Csak végezzék be az obstrukcziót, akkor majd beszélek ! (Nyugtalanság a szdsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kovács Gyula: Vagy annyira elbizakodott a t. miniszterelnök ur a saját erejében, az őt minden körülmények közt támogató többség nagyságában, hogy magához méltónak vagy szükségesnek sem tartja a vitában való részvételt? Molnár Jenő: Ugy látszik, nem pártolja a javaslatot! Kovács Gyula: Hasonló könnyelműségnek kell minősitenem azt a magatartást, a melyet a ház mélyen t. elnöke ebben a vitában tanusit. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldahn.) Hiszen a múltban húsz, vagy több éven keresztül ő volt a lelke, a vezére a pártnak, a melynek a létjogosultságát, ha volt neki létjogosultsága, épen ezek a kérdések képezik. Hát most, mikor a politikai viszonyok ugy alakultak, hogy már nemcsak szónoklatokkal, de tényleges közreműködéssel lehetne azt a húszéves követelményt megvalósítani, mi rá a felelet ? A hallgatás. Én a kormány tagjainak és a képviselőház mélyen t. elnökének ezt a hallgatását még félelemnek sem kívánom minősíteni, hanem, ha megvizsgálom ennek az okát, más eredményre nem tudok jutni, mint arra, hogy érzik, miszerint nincs igazuk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) érzik, hogy olyan álláspontot, a minőt e javaslatnak védelmezése nyújt, csak a saját igazságérzetüknek megtagadásával védelmezhetnek, s azért helyesebbnek tartják a hallgatást és bizzák e javaslatoknak egyedüli védelmezését a honvédelmi miniszter úrra, a kinek tudvalevőleg az igazságérzete a nemzeti aspirácziókkal szemben sokkal könnyebben enged rést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A kinek ez iránt érzéke sincs ! Kovács Gyula: Ezeket voltam bátor a felszólalásom elején kifejezett azon nézetem igazolására felhozni, hogy hasonló könnyelműséggel a kormány még javaslatot az én tapasztalatom szerint itt e házban nem tárgyalt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most áttérek ama másik könynyelmüségekre, a melyeket én e javaslat szerkesztésében és előterjesztésének módozataiban látok. Hol kezdődik e javaslatok története ? A múlt évi delegáczióban. A múlt évi delegáczió ugyanis megállapította és elfogadta azoknak a kereteknek a költségeit, melyek az ujonczlétszám emelését részben szükségessé tették. Mikor ez megvolt, előállt a hadügyi kormány már az őszszel, mindjárt az országgyűlés nyári szünete után és a hadsereg harczképessége szempontjából elengedhetetlennek jelentette ki, hogy e keretek addig is, mig az ujonczjutalék felemeltetik, benópesittessenek, betöltessenek. Ennek következtében beadatott két javaslat, a melyeknek egyikében a póttartalékosok egy részének tényleges szolgálatra való visszatartását kívánták. Alig foglalt azonban a közvélemény állást ezen jogtipró törvényjavaslatok ellen, visszavonta a hadügyi kormány a javaslatát és ugyancsak a harczképesség elengedhetetlen kívánalma szempontjából beterjesztette ezt a javaslatot, a melyben most nem 20.000 póttartalékos, de gondolom, 21.000 ujoncz kívántatik. De ezzel nem elégszik meg, és a tábori ütegek számára még 6000 póttartalékosnak a harczképesség mulhatlan fentartása szempontjából tényleges szolgálatban való visszatarthatását kívánja, és bekövetkezett, hogy a t. honvédelmi miniszter ur már e vita elején tett kijelentésében elállott még ezen 6000 póttartalékos igénybevételére vonatkozó követelésétől is. A ki ezen körülmények mérlegeléséből ítél, az ezt a politikát, mely ebben kifejezésre jut, még komolynak sem találhatja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert vagy igaz, hogy a harczképesség már a múlt őszszel elengedhetetlenül megkívánta a delegá-