Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. 125 nyékre (olvassa): » Minden köz- és kamarabeli épületek magyar czimerrel és felírással ékesittessenek. Magyar kereskedők hajóikra, de egyéb magyar hajókra is magyar czimer tétessék, úgyszintén a katonaságnál is (Halljuk! Halljuíc! balfelöl.) az ország szinei hozassanak be és mindennemű intézetekben az ország czimere és pecsétje használtassák. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) HMatalos pecsétek magyar felírással láttasanak el.« Annak a kornak hazafias érzését a mai korhoz hasonlítani sem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Az a kor hMen tolmácsolta kötelességérzetét, a mai kor pedig azt abban keresi, hogy minél jobban elrejthesse, minél jobban befoghassa a száját, az ajkát, hogy meg ne nyíljék. Holló Lajos: Az ócsárolt rendi országgyűlés ! Szederkényi Nándor: Hogy mikép gondolkoztak a magyar nyelvről azok a régiek, azt azért tartom szükségesnek elmondani és bemutatni, mert egyik t. képviselőtársunk, gr. Andrássy G-yula beszédében oly gondolatokat vetett fel, főleg a nyelvre nézve, melyek teljesen téves közjogi felfogáson alapulnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) És nem helyes, hogy ezen felfogások helyreigazítás nélkül maradjanak. {Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Helyre kell tehát azokat igazitanom, mert ő, midőn arról szólt, hogy a magyar nyelv érvényesüljön a magyar hadseregben, (Halljuk! Halljuk!) mentségeket keresett és babiloni torony-féle kavarodásra mutatott, mint a melyet a német nyelv megbolygatása vonna maga után. És azt mondotta, hogy a magyar nyelv használata a mi törvényeinkben csak ugy tételek szerint van felsorolva, (Mozgás balfelöl.) és csak az 1868-iki törvényben van a magyar nyelv állami nyelvként kimondva. Ezt mint téves felfogást nemcsak a közjog, hanem a nyelv joga alapján is kimutattam. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) Kimutattam először is azt, midőn a magyar nyelvnek evolucziójáról az európai nyelvekkel szemben beszéltem, hogy a magyar nyelvnek fejlődése fokozatosan ép ugy halad, mint a legelső nyelvek, mint a német, angol, vagy franczia és azon korábbi nyelvekhez képest a magyar nyelv háttérbe nem szorulhat. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Reámutattam arra, hogy nálunk a XVII. században, akkor, a midőn a lipcsei egyetemen egy tudóst azért, mert német nyelven mert beszélni a latin helyett, kikergettek az egyetemről, a Pázmán Péterek olyan nyelven írtak, a mely bátran megállhat az akkori franczia, angol vagy olasz nyelv mellett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha üyen nyelvi viszonyok között azt keresik, hogy mikor dekretálódik a magyar nyelv állami nyelvvé Magyarországon: (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldálon.) akkor kérem, mutassák meg nekem a franczia, angol vagy német törvényekben, hogy hol dekretálja az angol, német vagy a franczia az ő nyelvét állami nyelvvé? ( Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsobaloldálon.) Hiszen a nyelv a politikai nemzet következménye. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsobaloldálon.) B. Kaas Mor: Azt érezni kell! Holló Lajos: Arra sincs törvény, hogy elfoglaltuk ezt az országot, mégis bírjuk! Szederkényi Nándor: A nyelv a politikai nemzetnek természetes folyománya, a mint a politikai nemzet megállapodott, annak nyelvét nem kellett törvényben állami nyelvvé dekretálni; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) az önmagától lett azzá. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Nessi Pál: Az veleszületett ősjoga! Holló Lajos: Hallatlan dolog, itt e házban kétségbevonni azt, hogy van reá törvényes jogunk! Szederkényi Nándor: Ha t. képviselőtársam az 1868. évi törvényczikkre hMatkozik, én konstatálom, hogy ez a törvény nem tartalmaz dekretálást; ez nem jelenti azt, — a mint ő érti, — hogy ebben a magyar nyelv államnyelvvé van nyilvánítva; itt a magyar nyelv államisága tekintetéből a következtetések tétetnek meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Az az 1. §., a melyre valószínűleg hMatkozott t. képviselőtársam, így szól (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldálon. Olvassa): »A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén« . . . (Helyeslés és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Tessék! Szederkényi Nándor: Ez tehát nem dekretáczió; ez egy meglevő állapotnak természetes következménye. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Ennélfogva tehát az a felfogás, hogy a magyar nyelvet csak 1868-ban tették államMá, nem állhat meg; nem állhat meg sem a magyar közjog, sem a múltnak felfogása, sem az 1848-iki törvények értelmében. Én hMatkozom a XIX. század 30-as évei férfiainak, a Rendeknek véleményére; az, hogy ott bizonyos dolgokra nézve a latin nyelv még fenmaradt, nem annyit jelent, hogy a latin nyelvnek joga tartatik fenn, hanem azt jelenti, hogy a latin nyelv sokáig a tudomány, és sok tekintetben az egyház nyelve is lévén, ennek használata továbbra is meghagyatott anélkül, hogy a politikai nemzet természetes nyelve, a magyar nyelv ezáltal jogaiban csorbittatnék; (Jjgy van! ügy van! a szásöbaloldalon.) csak használati joga függesztetett fel. A múlt századokban arra épen nincs példa, hogy a magyar nyelv használati joga a német kommandó javára függesztetett volna fel; nem függesztetett fel a német kommandó tekintetében, mert a múlt századokban egyetlen leiratban, — a mint már reámutatni volt szerencsém, — egyetlen királyi