Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-227

124 227. országos ülés 1903 márczius 13-án, pénteken. nem áll hátrább, mint a német. (Igaz! TJgy van ! a szeísöbaloldalon.) Tudják meg, azok az igen t. magas katonai körök, — hogy a katonai tudomány, a mely ma már szervezve van, mindössze másfélszáz éves, s csak a XVIII-ik század végén kezdett tudományos alakban fejlesztetni, — tudják meg azok a katonai körök, kik a magyar nemzetet és nyelvet lekicsinyítik, hogy nem katonai ész találta fel a puskaport, mely a hadszervezetet átalakította, sem pedig Galilei, sem a többi tudós nem volt katona. Polgári ész fejleszti azokat a tudományokat: a kémiát, az algebrát, a mathematikát és mindazon ismereteket, a melyeket a katonai tudomány a maga czéljaira felhasznál. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Tudják meg tehát, hogy az a Bécsben központosított katonai tudomány nem kinai fallal van körülvéve; hiszen ők a polgári tudományból merítették azt, a mit tudnak, és ezen polgári tudomány fáklyájával mi is benézünk az ő konyhájukba, a hol a hadi szervezetet kotyvasztják a mi kárunkra és szenvedésünkre . .. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Boszorkánykonyha! Szederkényi Nándor: ... és megnézzük, vájjon e szervezet helyes-e, megfelel-e az igényeknek. Hiszen a katonai szervezet ma nem felülről kapja az erőt. A franczia köztársaságban épugy, mint itt, vagy Oroszországban vagy bármelyik államban a hadszervezet egyenlő alapokon fejlődik. Császár, király, köztársasági elnök: az mindegy; azért a hadszervezet egyenlő alapokon állhat, ugyanazon rendszereken épülhet fel. így tehát ne képzeljék azt a bécsi katonai körök, hogy csak az ő fejükben van a katonai tudomány éä ez a magyar nemzet talán képtelen volna azon katonai tudományok fejlesztésére és továbbvitelére. Hisz az fáj nekünk, hogy a magyar kultúra, a mely ugy a technika, mint a tudomány minden ágában európai nMón áll, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mikor magyar műépítészek építik itt Európának egyik elsőrangú hídját, tehát a tudománynak és a technikának oly magas nívóján állanak, akkor a magyar tudományos világnak ezen férfiai képtelenek volnának a hadi tudomány művelésére, a hadi taktika, a stratégia megállapítására? Azok a magyar mérnökök nem épen olyan tudományosak-e, mint a bécsi lugenieur-akadémiából kikerült katonai egyének ? És azért a magyart ki kell zárni a hadi szervezet köréből, hogy abban részt ne vehessen (Halljuk! Halljuk!) ós a maga nemzeti kultúráját a hadseregben ne érvényesíthesse? (Felkiáltások balfelöl: Ki van fáradva! Kérjen szünetet!) Öt perez szünetet kérek. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Szederkényi Nándor képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Ralijuk"! Halljuk!) A magyar nyelv jogát, a magyar nyelv dicsőségét tárgyaló adataimat nem mondtam még el egészen. Tartozom a kiegészítéssel, mert nagyfontosságú kérdésnek tartom, hogy a magyar nyelvet saját kebeléből kiküszöbölő hadrendszerrel egyszer már leszámoljunk, és hogy a magyar nyelv jogát azon intézményben, melyet az ország fizet, feltétlenül érvényesítsük. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Rámutattam már arra, hogy a múlt századokban a nemzet mily féltékenyen őrködött a felett, hogy a magyar nyelv az állami élet minden terén érvényesíttessék. Az 1830-iki országgyűlés egy feliratának egyik részét kell bemutatnom, a mely a magyar nyelv érvényesítéséről szól, hogy hallja a t. képviselőház, hogy abban a korban miként gondolkoztak a Karok és Rendek és hogy lássa a túloldal, hogy, ha azok utóda akar lenni, miképen kell most is gondolkoznia. (Halljuk! Halljuk!) A felirat azon pontja így szól (olvassa): »A Karok és Rendek a magyar nyelv ügyét, mint a nemzet ügyét, legfőbb támaszát újra felfogván, kívánságaik az 1830-ik esztendő 8-dik törvényczikkelyének tökéletes sikeresitésén túl még következőkben is állanak: Tekintetbe vévén azon szoros viszonyokat, melyekkel a nemzet és az uralkodóház egymáshoz csatoltatnak, meg vannak a Karok és Rendek győződve, hogy a magyar nyelv teljes diplomatikai méltóságára, és így rendeltetésének magas helyére csak akkor jutand, ha annak tudományát a felséges uralkodóház is sajátjává teszi. Ennélfogva megkérik a Karok és Rendek ő Eelségét, állapíttatná meg a felséges uralkodóházra nézve nevelési rendszerül, hogy annak fenséges tagjai, kMált a korona örököse és azok, a kik a törvényes örökösödésnél fogva a magyar koronához legközelebb állanak, a magyar nyelv tökéletes tudományába még serdülő korukban beavattassanak«. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Most is igy kellene. Szederkényi Nándor: »Ezen forró és közóhajtásnak, a mely már minden nemzeteknél sikerült, teljesedését a Karok és Rendek ő Felségétől annál biztosabban remélik, minthogy e kívánat igazsága nemcsak a népek természetes igazain alapul, de a korona örököseire nézve a hazai törvényekben is gyökeredzik.« Holló Lajos: Csak a magyar nemzetet nem becsülik annyira, hogy a nyelvét megtanulják! Szederkényi Nándor: Azt vagyok még bátor kérdezni, vájjon nincs-e, nem volna-e szükség ma is egy ilyen feliratra ő Felségéhez, és azt vagyok bátor kérdezni, hogy volna-e önöknek arra bátorságuk, hogy ma ilyen felterjesztést tegyenek ? Olyan nincs! (TJgy

r van! TJgy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) És még rá kell mutatnom ezen feladatok során arra, hogy akkoriban micsoda nézetek nyilvánultak (Halljuk ! Halljuk!) a magyar czimerekre és jelvé-