Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

110 22G. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. volt: »Wie macht der Böller?« A felelet az volt, hogy: »Bumm!« (Derültség.) Én szakértőtől hallottam, hogy a harczászat mai elvei szerint a kézi fegyver, a puska sokkal fontosahb, mint az ágyú és a had sorsa inkább azon dől el, Áz intenzív gyakorlati kiképzésnek tehát erre kell irányulnia; nem a csapatoknak drillszerü kiképzés által begyakorlott és béke idején kétségtelenül szórakoztató látványt képező harmonikus mozdulatai adják meg a harczképesség biztositékát:, hanem az egyének ügyessége a fegyverek használásában, a lőszer kímélésében, a fegyver idején való alkalmazásában. Minden fegyvernemnél ma már magasabb fokon kell állnia a gyakorlati képzettségnek és épen ezért én a magam részéről nem helyezek semmi súlyt a létszám szaporítására. Említés történik hézagokról. Hát a hézagokat nemcsak kitöltéssel lehet elenyésztetni, tömöríteni, összevonás által is lehet, és ez a mi viszonyainknak inkább megfelelő. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) HMatkozás történt, t. kéjjviselőház, a mi nagyhatalmi voltunkra, és hogy — természetesen — ha már igy áll a dolog, bele kell nyugodnunk abba, hogy a nagyhatalmi állásnak attribútuma egy nagy hadsereg is. És hogy erről bennünket meggyőzzenek a t. túloldal szónokai — a mely törekvésükért köszönettel tartozunk — felemlítették a mi nagyhatalmi voltunknak ezt a szükségességét is. A szabadelvű pártnak egyik régi tagjától, a ki már nem él, e háznak egykori alelnökétől hallottam többször, hogy néhai gr. Andrássy Gyulának, mint diplomatának, egyik legnagyobb érdeméül tudták be, hogy elismertette az osztrákmagyar monarchiának létjogosultságát és szükségességét az európai államok előtt. Nem nagybatalmi állásról volt akkor szó, hanem a M. Henrik franczia király hagyományaiból eredő európai egyensúlyról, a melynek tényezői közé tényleg egy, a dualizmuson felépült állam, az Andrássy felfogása szerint, kettős sulylyal volt elhelyezhető. Igaz, hogy ugyanennyi erővel bebizonyíthatta volna ezt Magyarországra nézve is. Fájdalom azonban, hogy ez a kettős súly a külföld előtt egyáltalában nem érvényesült. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen látjuk, hogy a czimer is lassankint bevándorolt a kétfejű sas gyomrába. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha itt Magyarországon mégis kellett adni némi különállást, némi önállóságot, de legalább a külföld előtt e kettős monarchiának egységes államként kellett feltűnnie, mert hiszen százéves dicső múltját meg nem tagadva igy állhatott megaláztatás nélkül a világ elé, mint a régi változatlan osztrák birodalom és követelhette magának újból a nagyhatalmi czimet, a mit elvesztett Szadovánál. Osztrák dolog ez a nagyhatalmi törekvés. Nincsen abban semmi, de semmi magyar iz. Nem vágya, nem törekvése az a magyar nemzetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Épen azért ebben a vitában, mint érvet Magyarországgal szemben, mint tőlünk, érzéseinktől, gondolkozásunktól teljesen idegen valamit, fel se kellene hozni. Felemlítették a vita folyamán Maczedóniát. Uray Imre: Kicsi nekik Maczedónia! Bedőházy János: Felemlítették a Balkánfélszigetet ; de hát itt egy kis baj van, a mint azt mindjárt előadom. Tudom, felemlítették azt is, mint érvet, a hadsereg érdekében hozandó áldozatok megadására, hogy a britt birodalomban, Angliában az állandó, európai mintára szervezett hadsereg szükségessége mindinkább közfelfogássá válik, abban az Angliában, a hol a telMér angol ember még a Stuartok korából származó hagyományokból kifolyólag minden állandó királyi hadsereget ellenszenvvel, sőt mondhatjuk, megvetéssel tekintett. Felhozták az Eszakamerikai EgyesültÁllamokat hadseregüknek ujabb időben történt szervezésével, felhozták azt az óriási erőkifejtést, melyet Németország kifejt tengeri erejének művelésére. Csakhogy ezekkel az államokkal ugy áll a dolog, hogy ezek nem afféle czimmel és jelleggel felruházott czimzetes nagyhatalmak, hanem valóságos világhatalmak. Náluk a véderő nem csupán jelvénye a hatalmi állásnak, nem improduktív fogyasztó intézmény, hanem hasznos befektetés, melynek kamatai dúsan megtérülnek majd a világpiaczon. Ezek itthon demonstrálhatnak a szárazföldi béke érdekében, mert arra szükségük van és demonstrácziójuk mindenesetre sikerre is vezet; a konfliktusaikat azonban, ha arra kerül a sor, nem itt, hanem Kelet-Ázsiában, vagy az Indus mellett, vagy Afrika belsejében vagy partjain fogják elintézni. Nekünk miért kell őket utánoznunk? Minket békében hagynak. Mire való nekünk a demonstráczió? Hiszen létjogosultságunk elismertetett legalább a kettős monarchia szárnya alatt. Kelet-Ázsiában van egy fertályteleknyi birtokunk, a Ferencz József-föld is a mienk, de ezt nem kell nagyon féltenünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A bokszerek lázadása a mi álmainkat nem kell, hogy háborítsa, a Monroeteoriának egyáltalában nincs jogunk akadályokat gördíteni. Szóval a sors arra predesztinál bennünket, hogy maradjunk itthon, fejleszszük erőinket és ha már ilyen tormába esett férgek lettünk, legalább biztosítsuk fejlődésünket, biztosítsuk nemzetünk jövőjét. Én általában nem látom át, hogy ilyen czélra mire való nekünk költséges hadsereg fentartása. Annál kevésbbé látom a létszám szaporításának szükségességét. Igaz, azt mondják, hogy itt van a Balkánfélsziget és a mi feladatunk, bogy vigyázzunk erre a félszigetre. Nohát, azt elhegedülte már szent Dávid. Volt nekünk ott hajdanában keresni valónk bőven. Iparunk egy időben különösen Kelet-Magyarországból, Erdélyből letér-