Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. 103 Nem akarok határozatot provokálni, csak óvásomat és tiltakozásomat jelentem be én is a házszabályokon esett sérelem következtében és csatlakozom Rátkay László barátom felszólalásához és észrevételeihez. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Tessék az elnök urnak visszavonni!) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Thaly Kálmán: T. ház! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó!) Jogom van felszólalni,akár ohó, akár nem. (Zaj a jobboldalon.) Ha megharagszom, hosszas leszek, ha meghallgatnak, röviden szólok. Azokat az okokat, a melyeket előttem szólott képviselőtársaim előadtak, ismételni nem akarom. Számos súlyos dolog van köztük, legkMált azt az egyet érintem, hogy az illető képviselő távollétében történik a rendreutasitás és ő ki nem magyarázhatja magát. De egy más körülményre bátorkodom a t. elnök urat figyelmeztetni, a melyből elnöki intézkedésnek kellene gondolatom szerint kifolyni. T. i. Benedek t. képviselőtársam már érintette, hogy hátha az a felszólalás attól a bizonyos Eáth Imrétől nem is volt az egész háznak szánva, hanem csak a szomszédoknak ? Ilyesmi történik velünk minduntalan, kMált azokkal, a kik a gyorsírókhoz közel ülnek, hogy az ember egyre, vagy másra mond a szomszédjának valami megjegyzést, a mely nincs arra szánva, nem is olyan hangon van mondva, hogy az egész plénumnak szólna. Velem is megtörtént ilyes a múlt napokban, és csak ámultam, a mikor benne volt a nevem a gyorsírói jegyzetekben. A mikor Vészi képviselő ur Rakovszky vagy Holló képviselő uraknak felelt, nagy zaj támadt közben. Ilyesmit mondott: hogy ő nem szocziálista, vagy anarchista, s ha azt akarta az illető érteni, ezt tagadja nyíltan; ha pedig azt értette, hogy ő zsidó, azt elismeri, hogy zsidó, arról nem tehet, de következményeit viseli. Ezt mondta ő. Erre megint zaj támadt és akkor mondtam én a szomszédomnak: »ha az is, ebben nincsen semmi szégyelni való«. Természetes, hogy mint felvilágosodott ember, igy gondolkodom, de nem mondtam ezt a plénumnak, hanem csak a szomszédomnak; azonban a gyorsírói jegyzetekbe betették, mintha én valami nagy újságot mondtam volna azzal. Én másnap rektifikálni akartam, mert nem a nyilvánosságnak szántam, hanem csak lassú hangon a szomszédomnak mondtam, mert nem akartam az ügybe beleavatkozni. Mondom, ilyesmi megtörténik velünk gyakran. Azért kérem a t. elnökséget, intézkedjék, nehogy félreértések történjenek és olyanok is a naplóba kerüljenek, a mik nem a plénumnak voltak szánva, hanem fél hangon, mintegy sugásképen, lassú hangon a szomszédságnak voltak mondva; az olyanok ne vétessenek fel a gyorsírói jegyzetekbe. Ha valaki fenhangon szól — mert hála Istennek, tudunk mi kiáltani, nem is hallgatunk el semmit, a mit meg akarunk mondani — igenis azt írják be, de a szomszédoknak súgva mondott dolgokat nincs helyén a naplóba beirni. Csak ennyit akartam mondani. (Általános zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Barabás Béla képviselő ur a házszabályokhoz kíván szólani. Barabás Béla: A házszabályokhoz kérek én is szót és pedig a házszabályokkal a kezemben. Nem tudom, hogy az elnök ur a házszabályok melyik szakaszát tartotta szem előtt, mikor Ráth Endrét rendreutasította, mert Ráth Endrét rendreutasítani az elnök urnak egyáltalán joga nem volt, és pedig nem volt azért,... (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: RátJi Endre itt sem volt, betegen fekszik!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Barabás Béla: . . . mert ha a házszabályoknak összes szakaszait megnézzük, csak két esetben van joga a t. elnök urnak a rendreutasitást kimondani: az egyik a szónokkal szemben, a ki beszédet tart, mert a 221. szakasz egész világosan azt mondja: »Egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani, vagy a tárgytól való eltérés esetében őt figyelmeztetni.* így megy végig a házszabály és folytonosan szónokról beszél; ha a szónok ezt vagy azt elköveti, akkor az elnöki rendreutasitást vonhat maga után. Ráth Endre nem beszélt akkor, szónok nem volt, őt tehát egyáltalán rendreutasítani nem lehetett. (Zajos ellenmondás és derültség a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Barabás Béla: Bocsánatot kérek, igenis rendreutasíthatta volna a 255-ik szakasz alapján. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hát az nem mindegy ?) Nem mindegy! Mert a 255. §. azt mondja: »Ha a ház valamelyik tagja a rendet zavarja, az elnök névszerint is rendreutasíthatja.* (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nem zavarta a rendet!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Barabás Béla: Az előző szakasz alapján csakis a szónokot lehet rendreutasítani, az utóbbi szakasz alapján pedig Ráth Endrét, minthogy a rendet nem zavarta, nem lehetett rendreutasítani. (Zajos ellenmondás jobbról. Felkiáltások jobbról: Hát mit csinált? Felkiáltások balról: Egyszerűen közbeszólt!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Méltóztassanak a jobb- és a baloldalon egyaránt csendben lenni; igy nem lehet a tanácskozást folytatni. Barabás Béla: Hát azt, a ki most azt kérdezte, hogy mit csinált: azt is rendreutasítja az elnök ? (Felkiáltások jobbfelöl: Természetes! Hát a közbeszóló immúnis ?) Elnök (csenget): Csendet kérek. Barabás Béla: A házszabályok nem adnak az elnöknek jogot arra, hogy a szónokon kívül mást, a rendzavarás esetét kMéve, rendreutasít-