Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

102 226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. Tökéletesen magamévá teszem Rátkay t. barátom álláspontját, (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Mindnyájan magunkévá teszszük!) hogy utólagos rendreutasításnak helye nem lehet, mert utólagos rendreutasitással, főképen nem is a következő ülés elején, hanem ennek a közepén, a mikor már belebocsátkoztunk a másnapi napirend tárgyalásába, a mikor már arra nem is gondoltunk, hogy ilyen dolog fog előfordulni, hogy utalás fog történni az azelőtt való napon történt inczidensre, mikor ugyanaz az elnök elnököl most, a ki elnökölt tegnap, mikor tegnap módjában állott volna az ellenőrzés, mikor nem is az ülés elején tette: akkor utólag, az ülés előhaladott stádiumában alkalmazni az elnöki rendreutasitást, egy előtte való napi ülésen történt közbeszólásra, mely még tisztázva sincs, az a házszabályokkal homlokegyenest ellenkezik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A házszabályok 221. §-a megadja a módot, rendreutasítani vagy figyelmeztetni a képviselőt, hogy a maga szavát megmagyarázza, kifejezését értelmezze, mentségeit esetleg előadja, vagy a háztól, nagyobb sértés esetén, bocsánatot kérjen. A házszabályok világosan intézkednek, hogy ehhez a szónoknak minden egyes esetben joga van, és nemcsak a szónoknak, hanem a közbeszólónak is, mert az is szónoknak tekintendő a házszabályok értelmében. Máskép mentségét ő sem adhatja elő. A házszabályok ezen intézkedésének logikai következése az, hogy a rendreutasításnak azonnal kell történnie, hogy az illetőnek módjában álljon magát kimagyarázni, vagy kimenteni. Most utólag, a következő ülés derekán utasíttatott rendre egy képviselő, a nélkül, hogy jelen volna, a nélkül, hogy módjában állana mentségét előadni; már pedig az a közbeszólás, melyért rendreutasitásban részesült, igen bő anyagot nyújt a kimagyarázásra. Mert, hogyha azt nem a jelenre értette, hanem a múltra, a mely múlt, sajnos, ugyancsak tanúbizonyságot tesz arról, hogy azok a királyi eskük gyakran rongyokká váltak . . . (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj.) Szatmári Mór: Megesküdt a király Hunyadi Lászlónak! Benedek János: .. . ha ez a jelenre való vonatkozás nélkül mondatott, akkor a rendreutasított képviselőnek módjában áll ezt kimagyarázni, s akkor a rendreutasitás magától elesik. De még az sem biztos, hogy mondotta, a mint azt előttem szóló is megemlítette; az sem biztos, azzal a szándékkal mondotta-e az illető képviselőtársunk, hogy a naplóba bekerüljön, vagy oly megjegyzés volt-e, a mily megjegyzést magunk közt szoktunk tenni, mely nincs arra szánva, hogy a képviselőház naplóiba belejöjjön, csak egész magántermészetű, bizalmas megjegyzés volt. Az illető rendreutasított képviselő jelenleg el van ütve azon házszabálybeli jogától, hogy mentségét, kifogását, észrevételeit előadhassa. Most a rendreutasitás rajta szárad, mindaddig, mig a házban meg fog jelenni. Ebből pedig mi következik? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Benedek János; Az következik, hogyha most ez elfogadtatik, akkor ez preczedensül szolgál arra nézve, hogy régmúlt időben történt oly kijelentésekért utasítják rendre az illetőt, melyek esetleg kikerülték az elnök figyelmét. Az elnök figyelmét semminek kikerülnie nem szabad. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az elnök mellett ott ül a két jegyző, . .. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Benedek János: Nemcsak az elnök köteles a ház tanácskozásait vezetni és figyelemmel kisérni. (Ellenmondás a szélsobaloldalon.) Felfogásom szerint abbeli kötelességüknél fogva, hogy a ház jegyzőkönyvét vezetik, a jegyzők kötelessége a ház tanácskozásaira figyelni, mert különben mikép fogják a jegyzők a ház üléseinek jegyzőkönyvét felvenni, hogyha a tanácskozás minden mozzanatát figyelemmel nem kisérik? Ezt nem azért mondom én, mintha a ház jegyzői esetleg talán figyelmetlenséget tanúsítottak volna, hanem épen az a körülmény, hogy sem az elnök ur nem hallotta, sem a jegyzők egyike sem hallotta, holott mind a három hMatalos személynek kötelessége a tárgyalás egész menetét figyelemmel kisérni, azt bizonyítja, hogy igenis Ráth Endre képviselőtársamnak ez a közbeszólása, ha esetleg mondta ezt, és ha csakugyan ő modta, nem volt arra szánva, hogy ez a ház naplóiban helyet foglaljon, mert különben lehetetlen, hogy az ő ismeretes, elég erős hangján ne ugy használta volna ezt a kifejezést, hogy az hallható legyen az elnökség, illetve a jegyzői kar előtt. Én tehát — mondom — az elnök ur utólagos rendreutasitása által a házszabályoknak 221. §-át látom megbolygatva, és pedig olyan értelemben megbolygatva, a mely értelmezés ha annak most tulajdoníttatik, ezen esetből kifolyólag, akkor ennek a jövőben igazán beláthatatlan, helytelen következményei lennének. De különben is, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesítve van; (Ugy van! a szélsSbalóldalon.) a múlt ülésre történtekre a jegyzőkönyv hitelesítése után többé reflektálni elnöki rendreutasitással sem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A jegyzőkönyv hitelesítése előtt a napirend előtt talán még megteheti az elnök... Madarász József: Akkor sem! Benedek János: Sajnos, erre már volt preczedens, de ez is helytelen, mert akkor megdőlnek mindazon kifogások, a melyeket most felhoztam. De, mondom, napirend előtt talán megteheti az elnök, mert akkor még a jegyzőköny felolvasva és hitelesítve nem volt, de mikor egy ülésnek jegyzőkönyve már hitelesítve van, akkor azon az ülésen történtekre vonatkozólag többé ilyen módon reflektálni még elnökileg sem lehet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)