Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 190ä márczius 12-én, csütörtökön. 101 seredés küzdött, azt mondtuk, hogy tovább már igy nem mehet, olyan volt a kormányfő, az sokkal vehemensebb obstrukczid volt, kézzellábbal dolgoztunk, holott itt csak szóval és szájjal. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Engedelmet kérek, én már láttam valakit, a ki kézzel-lábbal is dolgozott. Förster Ottó: Talán fájt a tyúkszeme! (Derültség.) De tovább nem akarom türelmüket igénybe venni, igen beszélgetünk és ezt a folyosón is elvégezhetjük. Az igen t. szabadelvű párt ugy van ezzel a javaslattal, mint az egyszeri biró az ő önkéntesével. A biró bemegy a főszolgabíróhoz, és bejelenti neki, hogy; » Főbíró uram, hoztam egy önkéntest.« Mikor azt kérdezi, hogy hát hol van, a biró azt feleli: »Kinn van a kocsihoz kötve.« Miután pedig én nem vagyok a kocsihoz kötve, hát én a javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldolon.) De hogy el ne felejtsem, (Derültség.) mert feltételes volt az az Ígéretem, hogy határozati javaslatot nem adok be, minthogy önök úgyszólván ráingereltek, (Élénk derültség.) hát a következő határozati javaslatot terjesztem be (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Ez az igéret ? Olvassa): »A ház utasitja a kormányt, hogy terjeszsze be jelentését azonnal, mennyibe kerülne a két éves szolgálati idő behozatala ?« Aláírva tiz hazafi. (Élénk tetszés és derültség.) Elnök: T. ház! Csak most jutott tudomásomra, hogy a múlt ülésen Ráth Endre képviselő ur egy közbeszólást tett, a melyet akkor nem hallottam. (Halljuk! Halljuk!) A gyorsírói jegyzetekből meggyőződtem arról, hogy Ráth Endre képviselő ur a következő közbeszólást tette: (Halljuk! a jobboldalon, hagy zaj a szélsöbaloldolon.) »A királyi eskü is már csak egy rongy!« Ezen kifejezésért a képviselő urat (Nagy zaj a szélsöbaloldolon.) ezennel rendreutasítom! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A házszabályokhoz kérünk szót!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Nagy zaj és mozgás a széls őbaloldalo n.) (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Endrey Gyula jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Szót kértem már az előbb is, mielőtt az ülés felfüggesztetett volna, és ezen kérelmemet a t. elnök urnak már elő is terjesztettem, azonban a t. elnök ur daczára annak, hogy tudomásul vette azt, hogy jelentkező van, a ki a házszabályokhoz akar szólni, az ülést felfüggesztette. Először is ezen mód ellen teszek észrevételt, (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) sőt nemcsak észrevételt, hanem a jövőre való tiltakozást is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert házszabályaink jogokat adnak nekünk, a melyek szerint a házban történtekhez mindenkor felszólalhatunk és mindaddig, a mig ezen felszólalások be nem fejeztettek, az ülést sem felfüggeszteni, sem bezárni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy a dolog érdemére nézve tisztában legyünk, kijelenthetem, hogy elismerem, hogy ha ez a közbeszólás, a mely a tegnapi naplóban látszik, csakugyan megtörtént volna, helyénvaló lett volna az elnöki rendreutasitás mindjárt tegnap. Az ellen azonban állást kell foglalnunk, hogy utólagosan történjenek rendreutasitások — és ezt méltóztassék a t. háznak ebből az egy esetből kifolyólag a jövőre vonatkozólag is tisztába hozni — mert utólagos rendreutasitásokban nagy igazságtalanság rejlik. (Helyeslés a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Mindig ugy volt!) A vita hevében ugyanis ugy a szónok, mint a vita heve által elragadott hallgatók igen sokszor mondhatnak olyant, a mi nem egyezik meg a parlamenti illemmel s azért van mód arra, hogy, ha az elnök figyelmezteti az illetőt, a figyelmeztetés következtében az illető vagy visszavonja, vagy módosítsa, vagy kimagyarázza szavait, vagy a háztól bocsánatot kérjen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ha azonban utólagosan történik a rendreutasitás, midőn az illető nincs jelen, midőn aggályaink vannak arra nézve, hogy valóban ő mondta-e, mert hiszen a napló szerint nem Ráth Endre, hanem Ráth Imre szólt, (Felkiáltások jobbfelöl: Olyan nincs!) másodszor nem tudjuk, hogy igy történt-e, ezeket mondta-e, mert, a mennyiben a naplónál nem vigyáznak arra, hogy egy képviselőnek a nevét szabályszerűen irják, akkor aggályaink lehetnek az iránt is, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a mondottak érdemére nézve is hibázhat a napló: ha igy történik, akkor óvást kell tennem ezen utólagos rendreutasitás ellen, ugy a jelen esetre vonatkozólag, mint óvást teszek a jövőre nézve is. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A t. elnök urak méltóztassanak a rendre vigyázni. Ha azon az ülésen valami mondatott, a mit az elnök urak nem vettek észre, akkor ilyen mondások által a ház méltósága nem is lett megsértve, tehát utólagos rendreutasításnak helye nincs. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Benedek János! Benedek János: T. ház! Szintén a házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok 221. §-a irja körül az elnök abbeli jogát, hogy mikor alkalmazhat rendreutasitást. Azt is jól tudom, hogy az elnöknek ezirányban tanúsított eljárását kritika tárgyává tenni nem lehet. Nem is az elnöki rendreutasításnak a tárgyára akarok visszatérni, hanem csakis a házszabályok helyes értelmezése dolgában óhajtok felszólalni.