Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön, 99 egy korosztály sem, hanem viszik le mind a hámat, mert nem válogathatnak az emberek között, és egyformán szolgálnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanez áll a lónak a munkabírására is. Az is teoretikus tanulmány, hogy melyik ló bir többet, vagyis hogy a lónak munkaképessége minő fokú, mert hiszen köztudomású dolog, hogy alig van a legény bent 3 hétig, már is meg tudja mondani, hogy melyik ló jó és melyik rossz. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Egyik ledobja, a másik nem! Förster Ottó : Abból tanul épen. (Derültség.) Az én t. barátom itt azután egy kijelentést tett, a mely nem jkvadrál egészen és önmagának mond ellent. 0 ugyanis azt mondta, és e tekintetben praxisára hMatkozik, bár én nem tapasztaltam azt, hogy a kiképzés nálunk egyesekre nem jó, tömegben azonban annyira imponál, hogy a német császár is megdicsérte. Engedelmet, de a mi mint egyes rossz, nem lehet jó tömegben sem, mert ha az az egyes a tömegben rosszul vezeti a lovát, akkor olyan konglomerátum támad, hogy a tiszt egy attakot sem lesz képes véghezvinni. Ellenkezőleg az a fáradság és kitartás, a melylyel a honvédségnél kezelik ugy a theoretikus, mint a praktikus tanulmányokat, kizárttá teszi azt, hogy egyes lovas nem lenne kellően kiképezve. (Ugy van! a baloldalon.) A kiképzés mérvét akkor látnók csak, ha esetleges komoly háború esetén a honvéd lovasezredeket kimasiroztatnók és parallel állitanók a közös hadseregbeli ezredekkel, melyeknek lovai ugy el vannak kényeztetve, hogy épen csak feketekávét nem isznak. (Általános derültség.) Ott van a boszniai szomorú tapasztalat! (Halljak ! Halljuk!) Mikor bemasiroztunk Boszniába, alig aludtunk szabadban 3—4 éjjelt és máris 25 perczent maródi lovunk volt. Tessék masírozni azzal az agyonkényeztetett lóval, ha nincs istáló, ha nincs a fülétől lábáig megvakarva ! Ezzel, t. ház, azt akarom bizonyítani, hogy háború esetében nem féltem honvéd lovasságunkat, mert habár annak lova talán soványabb, és a fehér keztyü simogatásánál talán piszkosabb, de ki fogja birni a szolgálatot, egész éjjel is bMuakiroz és nem fog tönkre menni. A vége az volt, hogy majdnem más lovakkal jöttünk Boszniából ki, mint a milyennel bementünk, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) HMatkozik^ az én igen t. barátom a tiszteknek arányára. Én nagyon szívesen konczedálom, hogy manapság a tiszteknek aránya igen kedvezőtlen és még kvóta arányában is többre számi thatnánk, de fajunk sajátsága szerint még talán többre, azonban — ne tessék rossz néven venni — nem akarok hMatkozni arra, hogy mit tapasztaltam — nem jól érzi magát ez a magyar ember egyes ezredekben. Ez nagyon sokat változott, hála Istennek, és jó utón vannak már, de ez az arány akkor fog majd helyreállani, a mikor behozzák az előbb emiitettem magyar vezényszót. Most már ki is adnak egy rendeletet, át fogják őket helyezni, ez a szele neki, most fog egy jótékony eső jönni, a mikor aztán az a magyar tiszt, ha egy kicsit vagyonos is, nem fogja ott hagyni a katonai pályát. Egyet kifogásolok megint az ő beszédében, a mennyiben azt mondja, hogy sok apa nagyon szívesen küldi ki fiát idegenbe, hogy ott tanuljon, élettapasztalatokat, önállóságot szerezzen. Én ezt abszolúte nem helyeslem. Az első dolga legyen minden magyar fiatal embernek, ha teheti, — a mint hogy kilátás van rá, hogy fogja tehetni — hogy magyar ezredben tanulmányozza a magyar viszonyokat, hogy magyar szolgálatokat teljesítsen. (Élénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Az az apa, a ki fiát kiküldi idegenbe, hogy ott nem tudom, aztán találkozzék esetleg egy papával, a ki véletlenül magyar származású, hogy ott egymaga legyen abban a csapatban, mint a fehér rigó, az az apa megteheti azt is, hogy mikor egyszer a fia kiszolgálta az önkéntesi évet, a ki ott aztán ugy sem tanul semmit, vagy ambicziózus katona, akkor fogja kötelességét teljesíteni és nem szerez magának a vidékről, a flóráról meg miről tapasztalatokat, mondom, az az apa, a mikor a fia elvégezte az egyéves önkéntesi szolgálatot, azután szépen kiküldheti gyermekét, hogy tegyen tanulmányutat, Itt tehát Solymossy t. barátom téves utón mozog. Most jön a magyar nyelv. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ezt nagyon széj>en igéri Solymossy t. barátom és ^itt maga is konczedálja, hogy követelhetjük. Én csak egyet szeretnék kérni. Ezt a magyar nyelvet ne ugy hozzuk be, a mint hogy be akarják hozni és behozzák, mert vegyük csak azt, hogy mi, a kik itt vagyunk, én azt hiszem, hogy nagyon kevesen fognak latinul beszélni, pedig nyolcz évig kínozzák az embert a latin nyelvvel és mégis nagyon sokan csak az egy szervusz szót tudjuk kimondani preczizen. (Derültség a néppárton és a szélsöbaloldalon.) És ha a magyar nyelvet csak így veszik, hogy majd értésére adják az illetőnek, hogy te neked csak pár szót kell tudnod, hogy épen a legénységgel beszélhess, vagy egy pár jóízűt káromkodhass, akkor sohasem fognak tudni magyarul. Három kérése van báró Solymossy Ödönnek, ezekhez nem szólok, nagyon szívesen pártolom ezeket és ajánlom a t. miniszter urnak figyelmébe. Most még kell őt czáfolnom bizonyos tekintetben és ez igen komoly dolog. 0 felállít egy olyan dolgot, a mely magában véve veszedelmes és nem áll. Ugyanis felállít egy rossz viszonyt a katonaság és polgárság közt. Hát konstatálom, hogy ez nem áll. Egyes spodarikus esetek voltak, vannak és lesznek, de általában véve praxisomra hMatkozom, tessék megnézni, hogy az 13*