Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

98 226'. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. de egy országnak mindig a politikája határozza meg, hogy milyen hadseregre van szüksége. Én azt hiszem, hogy nálunk, ha csak valami rejtett czél nincs, a miről mi kis emberek nem tudunk, ha csak nem akarunk okkupálni, pedig ugy-e bár nem akarunk, miniszter ur? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tudom! Förster Ottó: Akkor b. Solymossy nem hivatkozhatik Oroszországra, mert hiszen Oroszországnak a czélja. — ebben született, nevelkedett, ebben is fog meghalni, — mindig az okkupálás volt. Ha ő gyarapítja a hadseregét, czéltudatosan teszi, de igazán nem tudom motMálni, hogy mi miért tegyük. A kétéves szolgálatról is megemlékezik báró Solymossy Ödön t. barátom, és konczedálja, hogy a gyalogságnál ez könnyen kMihető. A mint azonban azt egyszer konstatáljuk, hogy ez a gyalogságnál könnyen kMihető, akkor kimondhatjuk, hogy a lovasságnál is kMihető, talán kissé nehezebben. O azt mondja, hogy Nessi Pál hMatkozott, hogy a honvédségnél ez megy. Mikor tehát ugy nyilatkozott, hogy abszolúte nem lehet a lovasságnál kMinni a kétéves szolgálatot, mindjárt rá maga bizonyítja, hogy a honvédségnél meg van, ott mégis sikerült. Magam is nagyon fontos dolognak tartom a kétéves szolgálat tekintetében az altiszti kérdést. Tényleg nagyobb szükség van jól képzett altisztekre a kétéves szolgálat mellett, mint talán tisztekre, mert ezek direkt vesződnek és érintkeznek a legénységgel. Én egy nagyon jó rekompenzácziót tudnék az altisztek részére. (Halljuk! Halljuk !) Tessék kimondani a honvédelmi vagy a hadügyminisztériumnak, hogy minden altisztnek, ki legalább hatévig szolgál, biztosított helye van, (Helyeslés.) hisz van elég czMil alkalmazás; alkalmazzák tehát őket és tessék elhinni, az a kis pótlék, a melyet most kapnak, nem biztatja őket annyira, mintha tudják, hogy hatévi szolgálat után biztosítva vannak egész életükre. Ezzel az altiszti kérdés meg lenne oldva. (Ugy van! a baloldalon.) Most jön egy szMrázó leirás, mikor Solymossy Ödön t. barátom leirja azt a szomorú bevonulást a kaszárnyába. Van, a ki szomorúan masirozik be, magam is láttam; a legtöbb vig. Azután felsorolja, mit kell annak a szegény huszárnak mindent tenni a kaszárnyában. Mikor elolvassa az embernek, soknak tetszik. Boszniában majdnem azért vesztettük el az ütközetet, mert a szalmazsákok nyilasa nem volt lefelé, hanem felfelé, pedig szabad ég alatt aludtunk 6 hónapig. Ez oly dolog, a mMel ő saját indokait erősíteni akarta, valamit tehát kellett előhúzni, ha mást nem, hát a szalmazsákot. A magyar fiu, ha benn van a kaszárnyában, két hét alatt ugy megreparálja szalmazsákját és egész ágyát és ugy rendben tartja csajkáját, hogy öröm nézni. Egy másik kijelentéséből, a mit nagyon csodálok, rájöttem, hogy ő tulajdonképen a katonai életet a bő vörös nadrág közt töltötte, én a szűk vörös nadrág közt; az egyikben idegen nemzetiségűek vannak, a szűk nadrágba magyar embereket szoktak beledugni. Azt, hogy a ló fél a katonától, sokszor láttam már, de, hogy a katona félt volna a lótól, ezt mint unikumot lehet említeni, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mindig hozzá téve, hogy magyar legényekről van szó, mert azok hozzá vannak szokva vele vesződni. Nehezebb kérdés a szabályos kiképzés, a miről szintén megemlékezett. Ö a szabályos kiképzést abban látja, hogy megbízható legyen a lovas, ez adja meg a gyakorlatot a lónak és a lovasnak. Magam is konczedálom, hogy a szabályos kiképzésre minimum egy esztendő kell. A t. honvédelmi miniszter ur nekem konczedáíni fogja, hogy a ki egy év alatt nem tanulja meg a lovaglást, azt üthetik, verhetik, az nem fogja megtanulni soha. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsobaloldalon.) Erre egy év teljesen elegendő. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lovas és lovas nagy különbség! Förster Ottó: Épen a honvédségnél láttam, hogy milyen nagy a különbség. Itt láttam, hogy milyen jó lovas a honvéd, mig a hadgyakorlatoknál, mikor a különböző lovas csapatok végeznek manővert, győződtem meg róla, hogy a dragonyosok, mint a dinnye ugy el vannak szórva, mert rosszul lovagolnak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt azután az én t. barátom, ki ugy látszik a színekkel nincs egészen tisztában, egy kis lapszusba esik, mert a mikor azt mondja, hogy a ki életében soha lovakkal nem vesződött, az sárgul és zöldül, tényleg hibát követ el, mert hogy fekete-sárgul azt megengedem, de hogy sárgul és zöldül, azt nem láttam. (Derültség balfelöl.) Ez ugyan nem jó viccz, de el kellett mondanom. (Általános derültség.) Az egyik főczélja a kiképzésnek — és ebben nyilvánul a lovasságnak háromévi szolgálata mellett való tüntetése — hogy felhasználják járőrnek, küldöncznek és ez olyan fontos dolog, hogy sokszor egy egész ütközetet a járőrnek, vagy küldöncznek kellő időben való megjövetele dönt el. Itt azt mondja, hogy ilyen küldönczöket nem lehet kétév alatt nevelni. Engedelmet, az a hadnagy, a kinek kezére van a legénység bizva, már félév alatt tudja és előre kMálasztja magának, hogy ez az ember használható erre, az az ember használható arra, és magam is láttam, hogy sokszor a legfontosabb szolgálatokra egyéves huszárokat küldtek ki és azokat ezek teljes megelégedésre végezték. (Tetszés a baloldalon.) Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy az, mintha kétév alatt a legénység nem képezhető ki kellően, az nem áll. Megtörténhetik ma is, hogy mozgósítanak, amikor nem marad vissza