Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

211. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. m VI. t.-cz. 14-ik §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199. 268)általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Bizony Ákos! Bizony Ákos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A vita jelen előrehaladt állapotában azok után a jeles beszédek után. a melyek a ház ezen oldaláról már elhangzottak és a melyek a szőnyegen levő tárgy minden részletébe behatoltak, annak minden részét a legalaposabban tárgyalták, nagyon nehéz, mondhatnám lehetetlen ujat mondani. Egyáltalában nem hizelgek tehát magamnak azzal, hogy képes leszek a vitába uj eszméket vinni be, sőt még azzal sem. hogy azokat az érveket, eszméket és gondolatokat, a melyeket ellenzéki képviselőtársaim már elmondottak, olyan mezbe öltöztetve legyek képes előterjeszteni, hogy azok legalább az újság látszatával bírjanak. (Halljuh! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ha ennek daczára mégis felszólalok s a t. ház becses türelmét nem nagyon hosszú időre igénybe veszem, (Halljuh! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) teszem ezt két okból. Az egyik ok az, hogy vannak bizonyos dolgok, a melyeket itt elégszer hangoztatni nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezek közé tartozik Magyarország állami önállóságának, függetlenségének, a magyar nemzet ezredéves múltjából folyó alkotmányos jogainak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a magyar állam fenségének és az ebből hiányzó attribútumok visszaszerzésének és biztosításának kérdése, szóval olyan dolgok, a melyek egy állam életében a legfontosabbak és legnélkülözhetetlenebbek. (Zaj jobb/elöl.) Kubik Béla: Kérünk egy kis csendet! Nem lehet tárgyalni! Kaszinóznak mindenfelé. Elnök (csenget) : Csendet kérek! Bizony Ákos: Másik oka az, hogy én a szőnyegen forgó javaslatot annyira fontosnak tartom, nem pusztán nemzetgazdasági és szocziális, de politikai és közjogi tekintetben is, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy ebben a vitában, a mely minden valószínűség szerint nyomot fog hagyni a mi parlamentáris életünkben ós a mely bizonyos tekintetben talán átalakító hatással lesz a magyar alkotmány jövő fejlődésére is, csekély tehetségemhez képest én is részt vegyek, (Halljuk! Halljak! a szélsöbaloldalon.) és lehetőleg előmozdítsam ennek a kérdésnek czélszerű, r helyes, biztos irányban való megoldását. (Élénk helyeslő* a szélsöbaloldalon.) Igaz, hogy nem vagyok szakember, nem vagyok és nem is voltam katona. Miután nem számítom katonáskodásnak azt, hogy fiatal koromban részesültem nyolczheti ujonczoktatásban mint honvéd és részt vettem egypár őszi gyakorlaton mint szabadságolt állományú hadnagy, nem rendelkezhetem tehát a katonai szaktudás olyan nagy tömegével, mint akár a t. honvédelmi miniszter ur, akár az igen t. előadó KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. xrr. KÖTET. ur, de én azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben talán még előny az, hogy nem a kaszárnya ablakából kinézve ítélek meg némely dolgokat, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert azt tapasztaltam, hogy igen sok kérdésben az u. n. szakértők járnak a leghamisabb utón. (Ugy van' a szélsöbaloldalon.) Áttérve tulajdonképeni tárgyamra, mindenekelőtt kijelentem, hogy én a közös, helyesebben osztrák hadsereg részére sem egyetlen ujonczot, sem egyetlen fillért meg nem szavazok, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a közös hadsereg intézménye ellentétben áll Magyarország önállóságával, függetlenségével, a magyar állam fenségével, a magyar nemzet létérdekeMel, de magának a helyes és czélravezető védelemnek érdekeMel is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szóval az én nézetem szerint a közös hadsereg intézménye Magyarország államisága és a magyar faj fensőbbségének biztosítása szempontjából káros, sőt veszedelmes, a védelem szempontjából pedig czélszerütlen és ki nem elégítő. Erős és nagy sulylyal bíró állítások ezek, és ha sikerül nekem ezen tételeimet beigazolnom, akkor, azt hiszem, nemcsak azt indokoltam, hogy helyes volt az a kijelentésem, melyet az imént tettem, t. i., hogy a közös hadsereg részére sem egyetlen ujonczot, sem egyetlen fillért meg nem. szavazok, de azt hiszem, be lesz igazolva az is, hogy ezt a törvényjavaslatot Magyarország érdekeinek feláldozása nélkül még a túlsó oldal sem szavazhatja meg. (Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Hát nem lehet így tárgyalni! Olyan üzletet visznek odaát, hogy ez hallatlan! Ott, a rothadt sarokban. Bizony Ákos: A természet örök és változhatatlan törvénye a létérti küzdelem. Az erős legyőzi a gyengébbet, az életrevalóbb megsemmisíti a kevésbbé életrevalót. Ez a természeti tétel érvényes az emberiségre is, ugy az egyes fajokra, mint a nemzetekre. Valamikor, az emberi fejlődés kezdetleges stádiumában ez az elv érvényes volt az egyes emberekre is. De mióta megszületett az állam és az államban a jogrend, azóta az egyes ember korlátlan érvényesülésének határt szab a törvény. Az állam megvédi a gyengébbet az erősebb túlkapása ellen és nem engedi azt, hogy a létért való küzdelem a végletekbe csapjon át. De az emberfajok és a nemzetek között ez a létérti küzdelem mai napig is korlátlanul szemeink előtt is folyik és mindennap tapasztaljuk azt, hogy az erősebb faj elnyomja, megsemmisíti a gyengébbet, az erősebb nemzet a gyengébb nemzetet. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Justh Gyula: Nem kell beszélni, a míg nem hallgatnak! Megvárjuk! Kubik Béla: Egész börze folyik odaát! Gabányi Miklós: Folytonos gseftbe vannak! Elnök : Csendet kérek ! 12